Tizenhat év házasság, tizenegy gyermek – köztük tíz fiú, és végül egy várva várt kislány. Alexis Brett és férje egész életüket a családjuknak szentelték, és a napjaik szó szerint zajban, nevetésben, felfordulásban telnek. De amikor megszületett a kis hercegnő, végre tudták: eljött az idő, hogy megálljanak.
Alexis, az észak-skóciai Aberdeen városából, már rég nem emlékszik, milyen az, amikor csend honol a házban. A reggelek hajnal fél hatkor kezdődnek – nem azért, mert szereti a napfelkeltét, hanem hogy legalább pár percig megelőzze a tizenegy gyerek ébredése utáni kavalkádot.
Régen nővérként dolgozott egy kórházban. Imádta a munkáját, de amikor egyik gyermek érkezett a másik után, fokozatosan átadta magát az anyaságnak. A szülési szabadság végül örökre otthon tartotta.
Tizenhat éven át Alexis sosem volt igazán egyedül. Az élete főként a háztartási teendők, iskolai teendők, főzés, porszívózás, mosás és kisfiúkkal teli reggeli káosz köré épült. Mégis, a fáradtság, az álmatlan éjszakák és a szétpakolt játékhalmok ellenére nap mint nap megpróbált mosolyogni.
Néha, ha éppen senki sem vette észre, belopódzott a fürdőszobába, hogy legalább néhány perc csendet találjon. De minden fáradtságot ellensúlyozott az a szeretet, amit a fiai adtak neki – az ölelések, a csillogó szemmel mesélt napi kalandok, az apró rajzok és spontán puszik.
Mégis, valahol mélyen mindig ott élt benne a vágy: egyszer, csak egyszer hadd tartson a karjában egy kislányt. Kilenc fiú után ezt már merész álomnak tartotta. A tizedik fiú születésekor már majdnem lemondott róla. Aztán történt valami különös.
39 évesen Alexis világra hozta a kislányát. Amikor az orvos a kezébe adta a babát, a könnyei azonnal potyogni kezdtek. A férje is megrendülten állt mellette. Tudták, hogy ez a pillanat más, ez nem csak egy újabb baba – ez volt az ő kis csodájuk.
A lánynak külön szobája lett, apró rózsaszín ruhácskák és hajpántok jelentek meg a fiús háztartásban. A fiúk – a legnagyobbtól a legkisebbig – rajongva fogadták az egyetlen húgocskájukat.
És amikor végre minden álmuk beteljesült, a házaspár meghozta a végső döntést: ennél szebben nem zárulhat le a történet. Nem lesz több gyermekük.
Most először érzik úgy, hogy teljes a család. És Alexis, bár még mindig hajnalban kel, talán már nem a káosz elől menekül – hanem egy pillanatra csak gyönyörködik abban, amit annyi év munkája árán építettek fel: egy hatalmas, élő, hangos és szeretettől lüktető családban.