Vadin egész héten leltározott a raktárakban. Az eltűnt áruk mennyisége jelentős volt, és a vezetőség elégedetlenkedett, ami miatt Vadin nagyon ideges volt. Munkából hazafelé tartva korábban szállt le a buszról, úgy döntött, hogy egy kicsit sétál az erdőben, hogy levezesse a napi feszültséget. Szerencsére előtte még hétvége várt rá, amire szüksége volt.
Szombatonként Vadin mindig délig aludt, és most sem volt másként. Miután megnyújtózkodott, a fürdőszobába ment. Reggelire, miközben az étkezését fogyasztotta, Vadin elkezdte tervezgetni a napját: el akart menni vásárolni, meglátogatni a szüleit, futni a parkban, és este találkozni a barátaival.
De hamarosan minden terve megváltozott. A boltba vezető útját most is az erdőn keresztül választotta, mert egy séta az erdőben gyakran segítette megnyugtatni őt a fárasztó munkanap után. Ahogy a keskeny ösvényen haladt, valami fehér foltot vett észre az erdő mélyén. A váratlan látványtól szinte megugrott.
Miután legyőzte az első megdöbbenést, Vadin úgy döntött, hogy utánajár, mi lehet az, ami elterelte a figyelmét. Letért az ösvényről és mélyebbre ment az erdőben. Ahogy közelebb ért, egy gyönyörű kutyát pillantott meg, amelynek hófehér szőre volt.
— Hogyan kerültél ide? — kérdezte magától Vadin.
A kutya nem futott el, amikor Vadin közelebb ment hozzá, és ő hamar rájött, miért: az állatot a fához kötötték.
Vadim dühbe gurult, nem tudta elfogadni, hogy valaki képes ilyen módon bánni egy állattal. Az érzelmek elárasztották: a munkahelyén káosz, még az erdőben is rendetlenség, hiszen valaki képes volt így bántalmazni egy kutyát.
Vadin közelebb lépett, hogy eloldja a kutyát, és ekkor észrevette, hogy az az állat egy papírlapon ül. Felvéve a papírt, látta, hogy az egy levél, melyen egy nagyon különös cím szerepelt: „Aki lesz Umka gazdája”. Az aláírás gyermekien írt volt.
Vadin remegő kezekkel vette ki a levelet, és elkezdte olvasni:
„Üdvözlöm! Remélem, hogy ezt a levelet egy jó ember olvassa, aki segíteni fog a kutyámnak. Én Vanya vagyok, 11 éves. Nálunk otthon nem minden jó, ezért apám a dühét Umkán tölti. Nem tudom megvédeni a barátomat apától, ezért eldöntöttem, hogy Umka többé nem fogja elviselni az ő bántalmazását. Ezért hagytam őt az erdőben. Nagyon kérem, segítsenek neki.”
Vadin könnyei patakokban folytak, mintha iskolás gyerek lenne. Miután eloldotta a kutyát, megsimogatta, és elindult hazafelé, most már új társával, aki örökre az övé lett.