Sosem gondoltam volna, hogy a házasságom drámája egy egyszerű sült csirke és egy üveg vörösbor mellett bontakozik ki. Felnőttkorom nagy részében hittem a hűség csendes erejében. Úgy képzeltem el, hogy olyan kötelék ez, amely képes ellenállni a viharoknak, ha mindkét fél elég erősen ragaszkodik hozzá. Nevem Isabel, és majdnem tizenkilenc évig éltem házasságban Marcus-szal. Hittem … Read more
A ballagás estéje, mely elméletileg egy ragyogó átmenetet jelölt volna a gyermeki létből a felnőttkorba, Alice számára csupán egy újabb, hirtelen becsapódó ajtóként jelent meg. A lakás levegője nehéz volt, fojtó, mely a régi káposzta és elpazarolt álmok illatát hordozta. – Táncra mész? Ruhát veszel? – suttogta anyja, Vera Ivanovna hangja lapos és jéghideg volt, … Read more
Aznap a levegő a városban különösen fojtónak tűnt, mikor Alice kézhez kapta a régóta várt levelet. Az időtől megfakult boríték a tenger, a sós levegő és az otthonosság halvány illatát árasztotta — az emlékek illatát, ami gyermekkorára emlékeztette. Kezét reszketve nyitotta fel, és elolvasta a régi időkben írt, gondosan megformált sorokat. Nagymamája, Szófia, saját otthonát … Read more
– Ne érj hozzám! Engedj el! Kérlek, hagyj békén! – sikoltotta kétségbeesetten a lány a folyó tükrére vetülő csendbe, az üvöltés azonban szinte elveszett a mézédes, fojtogató hőségben. A fáradt, nyomasztó meleg a földre nyomta a füvet, elnémította a madarakat, és eltompította az utolsó hangokat, melyek kétségbeesést és félelmet cipeltek magukban. Csak a vízpart közelében … Read more
Félelmetes volt számára a gondolat, hogy talán nem ismeri fel. Tizenöt év – ez nem kis idő. Egy egész élet, amely a tegnap és a ma közti térben sűrűsödött össze. Artyom legutóbb tizenöt éves korukban látta Lika-t: két esetlen, még csak fél-felnőtt lélek, tele kimondatlan érzésekkel és hormonokkal. Most azonban már harmincan múltak. Ő … Read more
Az első halk hang áttörte a mély, megmagyarázhatatlan álom vastagságát, akár egy rozsdás szög, amely áthatol a korhadt fán. Gyenge és vékony volt, alig különbözött a padlódeszkák nyikorgásától vagy a keménykéményben süvítő szél hangjától. Ám az anyai szív, ez az örökké éber őrző, azonnal reagált rá és görcsösen összeszorult a mellkasban. Arina nem nyitotta fel … Read more
A hőség szinte elviselhetetlenül nehezedett a városra, még az évszakhoz képest is rendkívüli módon. A Nap olyan hevesen tűzött az égről, mintha egy őrült kovács izzó vasdarabbal perzselné a földet. Az aszfalt felett a levegő vibrált és remegett, mintha forró serpenyő lenne. A ritkán elhaladó járművek által felkavart por lassan lebegett a levegőben, hogy végül … Read more
Az állami állatmenhely legarkabb és legsötétebb zugában, ahol a neonlámpák fényét is rettegve fogadta a régmúlt időktől szürkülő, vékony takarón összehúzódva feküdt egy kutya. Ez a német juhász, akinek egykoron határozottan erős és büszke megjelenése volt, mára csak emléknyi árnyéka volt régi önmagának. A dús bunda, mely egykor a fajtájára jellemző büszkeségként szolgált, ma csomókba … Read more
Történt ez egy nyári augusztusi napon, amikor a meleg, enyhén sós tengeri szellő simogatta a halászok arcát. A még nyári napsütés ragyogott a víz felszínén, és az öböl mólója olyan volt, mint mindig: kopott deszkák, a kötelek nyikorgása, algák és friss tengeri levegő illata. Itt a halászok mindennapjait a hálók tisztítása, fogások összepakolása és az … Read more
Az ünnepi vacsora csendjét hirtelen egy dörrenés törte meg, amely mintha fegyverről szólt volna. Egy éles fájdalom hasított az arcomba, miközben hátrálva botorkáltam, öklöm ösztönösen a forró, vörös dudorra tapadt a bőrömön. Az asztalon felejtett karácsonyi pulyka mellett tizenkét tekintet szegeződött rám – némelyik döbbent, mások elégedettek voltak, de mind csendben maradtak. Oliver, a férjem, … Read more