A túloldali ház ablakában lakó kislány minden reggel és minden éjjel némán integetett felém – mígnem egy nap úgy döntöttem, nem halogatom tovább: kiderítem, ki is ő valójában.
Minden este, amikor Andreas kifelé nézett a nappali ablakán, ugyanaz a különös látvány fogadta: a túloldali ház emeleti ablakában egy aprócska kislány állt némán, mozdulatlanul. Törékeny volt, alig lehetett több ötnél, legfeljebb hat éves. A tekintete mindig Andreasra szegeződött – és minden alkalommal integetett neki. Lassan, halkan, mintha nem is kézzel, hanem valamiféle láthatatlan szállal … Read more