Munka után hazaértem. Felmentem az emeletre, és a szokásos mozdulattal megnyomtam a csengőt. Semmi válasz. Kopogtam az ajtón – továbbra is csend. Elővettem a kulcsomat, és beléptem.
A látvány, ami fogadott, teljesen ledöbbentett. A tévé be volt kapcsolva, a hűtő ajtaja résnyire nyitva állt. A padlón szanaszét hevertek ruhák, törölközők és gyerekjátékok.
Továbbmentem, és benéztem a fürdőszobába – a csempén egy kisebb vízfolt terült el. Minden úgy nézett ki, mintha valaki sietve hagyta volna el a lakást.
Hol lehet a feleségem? És a fiam? Semmit sem értettem. Megpróbáltam felhívni, de a telefonja ki volt kapcsolva.
Ebben a pillanatban léptek hangját hallottam mögöttem.
Egy különös este kezdete
Három éve vagyunk házasok. A feleségemmel a munkahelyünkön találkoztunk – tipikus történet: közös projektek, közös ebédek, hosszú beszélgetések, majd egyre mélyebb kötődés. Az esküvő után az életünk teljesen megváltozott.
Miután teherbe esett és szülési szabadságra ment, minden anyagi felelősség rám hárult. A mindennapok egyhangúvá váltak: reggel munka, este otthon, ahol mindig meleg vacsora és rend várt.
De aznap este valami más volt.
Ahogy beléptem a lakásba, azonnal éreztem, hogy valami nincs rendben. A megszokott harmónia helyett káosz fogadott.
A tévé fénye vibrált a sötétben, a hűtő nyitva volt, mintha valaki sietve hagyta volna el. A gyerekjátékok és ruhák összevissza hevertek a padlón.
A fürdőszobában a padlón víz tócsázott.
Egyetlen dolog járt a fejemben: Mi történt itt?
A nyomasztó bizonytalanság
A szívem hevesen vert, ahogy újra és újra tárcsáztam a feleségem számát. Semmi válasz. Az üzenetrögzítő gépies hangja közönyösen közölte: „A hívott fél jelenleg nem elérhető.”
Megpróbáltam összerakni a képet. Betörés? Nem valószínű, hiszen nem tartunk otthon értékes ékszereket vagy nagyobb összegeket. Akkor miért tűnt úgy, hogy valaki sietve menekült el innen?
Talán, ha pár perccel korábban érkezem, még megakadályozhattam volna valamit?
Hirtelen halk neszt hallottam magam mögött.
A váratlan megoldás
– Ó, drágám, már itthon vagy? – csendült fel ismerős hangja az ajtóból.
Megfordultam. A feleségem állt ott, kezében egy bevásárlószatyorral. Nyugodt volt, sőt, mosolygott.
– Mi történt itt? Hol van a gyerek? Miért volt kikapcsolva a telefonod? – kérdeztem feszülten.
Látszólag meg sem rendült. Nyugodtan levette a kabátját, letette a táskát az asztalra, majd rám nézett.
– Hogy telt a napod? – kérdezte egyszerűen.
Elöntött a düh.
– Mi történt?! HOL VAN A FIUNK?!
A feleségem kissé meglepettnek tűnt.
– Nyugodj meg. A mamámmal van. Csak leugrottam a boltba pár dologért.
– És… mi ez a rendetlenség?
Elmosolyodott, és kényelmesen leült a kanapéra.
– Kérdezd meg inkább, mit csináltam ma.
Összezavarodtam. Pár pillanatnyi csend után végül megkérdeztem:
– Mit?
Nyújtózott egyet, ásított, majd elvigyorodott:
– Semmit. Egész nap pihentem.