Én viszont csak az öreg kutyáját, Bertát vittem magammal — nem sejtettem, hogy a kutya több titkot hordoz, mint emlékeket.
Néhány nappal később felfedeztem a titkot, amit a nagymamám elrejtett… abban a helyen, ahol senki sem gondolta volna keresni.
Temetés és mohóság
A családomat csak két dolog tudta egy helyre gyűjteni: a pénz vagy a halál.
Sajnos azon a napon mindkettő megtörtént.
Ott álltam a temetőben, és néztem, ahogy a koporsót a földbe engedik.
Erősen szorítottam Berta pórázát. A kutya előrefeszített, mintha a nagymamát akarná követni.
Berta a nagymama hűséges társa volt, „az egyetlen, akiben igazán bízhatok” — szokta mondani.
A nagyi különös, de jólelkű asszony volt. Élete során sok pénzt gyűjtött, de soha egy fillért sem adott a gyerekeinek vagy az unokáinak.
Inkább a taníttatásunkat fizette, mert hitt abban, hogy mindenkinek magának kell elérnie, amit akar — ahogy ő is tette annak idején.
A család a hagyaték körül
A temetés után mindenki a házába ment, hogy meghallgassa a végrendeletet.
Tudtam, hogy balhé lesz, ezért előre összepakoltam a dolgaimat.
Amíg az ügyvéd megérkezésére vártunk, senki sem szólt semmit.
Csak hideg, bizalmatlan pillantások találkoztak a levegőben.
— Meredith, te is orvos vagy, ugye? — kérdezte unottan Florence néni.
— Ápolónő — válaszoltam.
— Ápolónő?! — hökkent meg Jack bácsi. — Abból nem lehet meggazdagodni! Tomnak autószervize van, Alice-nek szépségszalonjai…
— Én embereken segítek, és ez nekem elég — mondtam halkan.
— Nem hiszem el, hogy én szültelek — morogta anyám.
Háromszor beszéltem vele egy évben: a születésnapján, az enyémen és karácsonykor.
Az ügyvéd bejelentése
Megszólalt a csengő. Kimentem ajtót nyitni.
Az ajtóban Mr. Johnson, a nagyi ügyvédje állt.
Belépett, de leülni nem akart.
— Nem rabolom az idejüket — mondta nyugodtan. — Nincs sok megbeszélnivaló.
— Hogyhogy nincs? Mi van a végrendelettel?! — kiáltotta anyám.
— Biztosan hagyott valamit valakire! — tette hozzá Jack bácsi.
— Cassandra másként gondolta — válaszolta az ügyvéd szárazon.
— Mit jelent ez? — kérdezte Florence néni.
— A hagyatékból senki nem kap semmit — mondta higgadtan Mr. Johnson.
A szoba azonnal megtelt kiabálással és felháborodással.
— Hogyhogy semmit?! Ki kapja meg a házat és a pénzt?! — sikította anyám.
— Erről nem adhatok tájékoztatást — felelte az ügyvéd. — Most kérem, hagyják el a házat.
Senki sem mozdult.
Berta sorsa
— És mit csinálunk ezzel a dögkutyaval? — kérdezte Florence néni.
— Elaltatjuk — mondta hidegen anyám.
— Egyetértek — bólintott Jack bácsi. — Már így is vén.
— Nem tehetik! — kiáltottam.
— Hova tennénk? Jobb, mintha az utcán hagynánk — válaszolta anyám.
— A nagymama szerette Bertát. Valakinek gondoskodnia kell róla — mondtam.
Nevettek.
— Ha akarod, vidd el — vetette oda anyám.
— De a bérletemben nem engedélyezett háziállat… — próbáltam magyarázni.
— Akkor elaltatjuk — döntötte el Jack bácsi.
Végül felsóhajtottam.
— Jól van. Elhozom Bertát.
Egy új élet — és egy rejtély
Elvittem a kutyát. A házigazdám végül engedélyezte, hogy tartsam, bár megemelte a bérleti díjat.
Berta szomorú volt, hiányzott neki a nagyi — nekem is.
Egy este, amikor a műszakom után hazaértem, váratlanul kopogtak.
Anyám állt az ajtóban.
— Tudom, hogy nálad van! — kiabálta.
— Micsoda? — kérdeztem döbbenten.
— A nagyi vagyona! Mindent rád hagyott! — üvöltötte.
— Csak Bertát örököltem — mondtam.
— A kutyát? Ne hazudj! — kiáltotta, majd elrohant.
Összetörten rogytam le.
Berta az ölembe tette a fejét. Simogattam… és ekkor észrevettem valamit a nyakörvén.
A nyom
A bilétán egy cím és a 153-as szám volt gravírozva.
Megnéztem a GPS-en — a vasútállomást mutatta.
Talán egy csomagmegőrző szám? De hol a kulcs?
A biléta belsejében rejtve egy apró kulcsot találtam.
Elmentem az állomásra, kinyitottam a 153-as szekrényt.
Benne egy boríték: „Meredithnek”.
Benne egy kézzel írt levél és néhány dokumentum.
A nagymama üzenete
„Úgy döntöttem, hogy mindent annak hagyok, akinek tiszta a szíve,
aki nem használ ki másokat.A teljes vagyonom annak jár, aki gondoskodik Bertáról.
Biztos vagyok benne, hogy ez te leszel, Meredith.
Te vagy az egyetlen, aki még képes jószívűségre.Szeretettel,
Nagymamád.”
A levelet olvasva elöntöttek a könnyek.
A dokumentumok között ott volt a valódi végrendelet.
A család újra megjelenik
— „Aha! Tudtam, hogy rejtegetsz valamit!” — hallottam anyám hangját a hátam mögül.
Megfordultam: mögötte Jack bácsi állt.
— Követtelek — mondta. — Add ide a papírokat!
De mielőtt reagálhattam volna, az ügyvéd lépett elő a sötétből.
— A telefonom jelezte, hogy kinyitották a szekrényt — mondta. — Tudtam, hogy ez történhet.
— Nincs jogod beleavatkozni! — kiabált anyám.
— A hagyaték Bertához kötött. Meredith vitte el őt — mondta nyugodtan Mr. Johnson. — Ez az utolsó szó.
Anyám és Jack dühöngve távoztak.
Örökség és ígéret
Mr. Johnson felém fordult.
— Cassandra azt akarta, hogy a pénze jó kezekbe kerüljön.
Bólintottam.
— A legtöbbet a kórháznak adom, ahol dolgozom — mondtam.
— Most már a tiéd. Azt teszel vele, amit akarsz — válaszolta.
Amikor elment, Berta a lábamhoz simult.
Tudtam, hogy a nagyi valahol odafent mosolyog.
Mert végül nem a pénz volt az örökség —
hanem az emberség, amit tőle tanultam.