Zsófi még mélyen aludt, amikor a hűvös szombat reggelen váratlanul megszólalt az ajtócsengő. Az álmosságot gyorsan elűzve felült az ágyban. Ki lehet az ilyen korán?
Az ajtó kinyitásakor meglepődve látta, hogy a kollégái, Rita, Nóra és Luca állnak a küszöbön. Rita kezében egy termosz volt, míg Nóra egy süteményes dobozt tartott.
– Mi történt, hogy ilyen hamar idejöttetek? – kérdezte Zsófi, még mindig kicsit összezavarodva. – Ma szabadnapom van!
– Pont ezért vagyunk itt – válaszolta Rita, mintha otthon lenne, és már be is lépett a lakásba. – Hol van Lili?
– Lili még alszik… Miért, mi történt?
– Semmi, csak pakolj, és készülj! Velünk jössz a üdülőbe, nincs kibúvó!
Zsófi szinte megdermedt. Elképedve nézett rájuk, nem értette, hogy mi zajlik körülötte. Hogyan utazhatnának most azonnal?
– De mondtam az irodában, hogy nem tudok elmenni…
– Tudjuk, miért – szólt Nóra szelíden. – És szégyelljük, hogy eddig nem láttuk.
Zsófi elhalványodott.
– Miről beszéltek?
– Mindent tudunk, Zsófi. Hogy a válás után egyedül neveled Lilit, hogy a férjed nem fizeti a gyerektartást, hogy alig tudod összeszedni a pénzt az iskolakezdésre, és mégis mindent megoldasz, csak éppen senkinek sem panaszkodsz.
Zsófi csendben maradt. A torkában egy csomó keletkezett.
– Én… nem akartam panaszkodni. Azt hittem, hogy… egyedül is megoldom…
– De megoldod, Zsófi – vette át a szót Luca. – De a megoldás nem ugyanaz, mint a túlélés. Mi barátok vagyunk, és barátok nem hagyják elmerülni egymást.
– Minden készen áll – folytatta Rita. – Az üdülőt mi finanszírozzuk, az ételt, az utazást, a pihenést mind mi biztosítjuk. Tőled csak te és Lili kellenek.
Zsófi lehajtotta a fejét. Nehéz volt elfogadni a segítséget. De még nehezebb volt csendben küzdeni.
– De… nekem nincs elég ruhám sem…
– Semmi gond – mondta határozottan Rita. – Nóra hozott pár darabot a lányától. Minden tiszta és jó állapotban van. Lili ezeket fogja hordani.
– És még iskolaszereket is hoztunk – mondta Máté, aki éppen egy nagy csomaggal lépett be a szobába. – Tollak, füzetek, rajzlapok. Minden, ami szükséges.
– Én… nem is tudom, mit mondjak…
– Nem kell semmit mondanod – ölelte át Luca. – Csak tudd, hogy megérdemelsz ennél többet. Megérdemled a pihenést, a törődést és a támogatást.
Alig két órával később a boldog társaság elindult a városból. Lili Zsófi ölében ült, átölelve az új iskolatáskát. Zsófi az ablak felé nézett, szorítva a termoszt, amelyet tele töltöttek. És a szíve mélyén, hosszú idő után, egy kis melegség kezdett elárasztani.
Nem volt szerencséje a férfival. De kiderült, hogy végtelenül szerencsés azokkal, akik körülötte voltak.