Majdnem egy évtizeden át egyedül neveltem a lányomat, és közben teljesen háttérbe szorítottam a saját életemet. Mindig azt hittem, hogy egy elvált nő, aki egy gyermeket nevel, már nem lehet igazán boldog egy férfi oldalán. Úgy éreztem, hogy nincs esélyem arra, hogy valaki igazán szeressen. De minden megváltozott, amikor találkoztam azzal a férfival, akiért a szívem újra hevesebben kezdett dobogni. Ő volt az, akit az álmaim férfijának hittem. Olyan érzéseket ébresztett bennem, amelyeket már régen eltemettem magamban. És amikor megkérte a kezemet, boldogan mondtam igent.
Az életünk kezdett egyre szebbé és teljesebbé válni. A lányom és a vőlegényem jól kijöttek egymással, és én végre reménykedni kezdtem, hogy egy igazi, szeretetteljes családot építhetünk fel hárman együtt. Úgy tűnt, minden a helyére kerül.
Ám nemrégiben a vőlegényem egy feltételt szabott, amely teljesen összetörte a lelkemet. Azt mondta, hogy mi ketten élhetünk együtt, de a lányomnak nem lenne helye az új közös otthonunkban. Azt javasolta, hogy menjen az apjához vagy valaki máshoz a családban.
Amikor ezt meghallottam, a világ mintha kifordult volna a helyéről. Nem akartam elhinni, hogy tényleg ezt várja tőlem. Hogyan is hagyhatnám magára a saját gyermekemet? Hiszen évek óta ketten voltunk egymásnak, minden nehézségen együtt mentünk keresztül.
Próbáltam beszélni a lányommal erről, de ő alig reagált. Nem tiltakozott hangosan, de nem is egyezett bele. Láttam a szemében, hogy mélyen megrázta a helyzet, és ettől még jobban összeszorult a szívem. Tudom, hogy nem akar az apjához visszamenni, és rettegek attól, hogy ha mégis erre kényszerítem, azt érezné, hogy már nem fontos számomra.
Most egy szörnyen nehéz döntés előtt állok. A vőlegényem nem hajlandó engedni: vagy ketten élünk, vagy vége mindennek. De hogyan mondhatnék le a saját lányomról? Hogyan dönthetném el, hogy kit szeretek jobban, amikor ez a választás eleve lehetetlen?
Úgy érzem, teljesen egyedül maradtam ezzel a fájdalommal. Mit tegyek? Hogyan hozhatnék olyan döntést, amivel senki sem sérül meg véglegesen?