Meghallottam, ahogy a férjem és a szomszédunk lánya a titkos kapcsolatukról beszélnek – de ahelyett, hogy botrányt rendeztem volna, másnap vacsorára invitáltam őket.

Amikor Lexie meglátta a férjét és a szomszéd lányt, ahogy a viszonyukról beszélnek, nem sírt, nem kiabált, és nem rendezett jelenetet.
Nem.
Helyette csendben visszavonult, és tervet készített. Egy alaposan átgondolt meghívással és egy váratlan csavarral úgy alakította a helyzetet, hogy végül ő került ki belőle győztesen. A végső fordulat pedig olyan kielégítő volt, hogy még a karma is elégedetten csettintett.
Lexie és Mark tíz éve voltak házasok.
Két közös gyermekük, egy jelzálog, és az a hit kötötte össze őket, hogy egy biztos, stabil életet építenek.
Persze, Mark sosem volt a házimunka bajnoka.
Nem főzött, nem takarított, és a gyereknevelés minden nyűgje Lexie vállát nyomta.
De Lexie mindig azt mondta magának: “Mi egy csapat vagyunk.”
Csakhogy Mark úgy döntött, hogy keres magának egy másik csapatot.
Egy véletlen felfedezés
Az egész egy hétköznapi délután kezdődött.
Lexie éppen a bevásárlásból tért haza, és az autójából cipelte volna be a nehéz táskákat, amikor hangokat hallott a verandáról.
Mark beszélgetett Emmával, a szomszéd 25 éves lányával. Emma nemrég költözött vissza, és szülei büszkék voltak rá, hogy gyakornoki állást szerzett egy belsőépítészeti cégnél.
Lexie éppen köszönni akart, de valami megállította.
Elrejtőzött az autó mögött és hallgatózott.
– Nem hiszem el, hogy még mindig nem vette észre! – nevetett Emma.
Mark vele nevetett.
– Annyira el van foglalva a gyerekekkel és a háztartással, hogy semmi mást nem vesz észre.
A következő mondatától Lexie gyomra összeszorult.
– És őszintén? Már nem is látom nőként. Veled szemben esélye sincs, hercegnőm.
Emma kuncogott, és szemtelen hangon felelte:
– Nos, szerencséd van, hogy most itt vagyok. Megmutathatsz bármit. És hidd el, nálam semmi ősz haj.
Aztán megcsókolták egymást.
Lexie szorosan markolta a bevásárlószatyrot, annyira, hogy majdnem kiszakadt.
De nem konfrontálódott.
Nem rendezett jelenetet.
Nem sírt.
Bement a házba, és tervet készített.
A meglepő meghívás
Másnap reggel Lexie úgy ébredt, mintha kicserélték volna.
Finom reggelit készített Marknak – a kedvencét. Mosolyogva csókolta meg búcsúzóul, és kedvesen integetett utána.
Amint Mark elhagyta a házat, Lexie egyenesen Emma ajtajához sétált és kopogott.
Emma meglepődve nyitott ajtót.
– Ó! Helló, Lexie… – dadogta zavartan.
Lexie kedvesen mosolygott.
– Emma, szeretnélek meghívni holnap este. Szükségem lenne a tanácsodra valamiben.
– Tanács? Miben? – Emma arca kicsit megrándult.
– A nappalim átrendezésén gondolkodom. Mivel belsőépítésznek tanulsz, gondoltam, segíthetnél. Nem tart sokáig.
Emma egy pillanatra habozott, de végül szélesen mosolygott.
– Persze! Nagyon szívesen segítek. Mikor menjek?
– Mondjuk hétkor? Pont vacsoraidőben.
Emma bólintott, majd Lexie hálásan megköszönte.
De másnap este Emma nem azt kapta, amire számított.
A csapda
Emma elegánsan öltözve, magabiztos mosollyal lépett be Lexie otthonába.
Lexie azonban egy egészen másfajta bemutatóra készült.
– Mielőtt a nappalira térnénk, mutatnék neked pár dolgot.
Végigvezette Emmát a házon.
A mosogatógépnél megállt:
– Itt kell minden este bepakolni, mert Mark természetesen ezt sem csinálja meg.
A mosókonyhánál:
– A gyerekek ruháit itt mosod majd, de ügyelj rá, hogy külön szedd a kényes darabokat.
Emma arcán a mosoly egyre halványabb lett.
Lexie tovább folytatta:
– A gyerekek iskolai programjai itt vannak, ne felejts el értük menni kedden és csütörtökön.
Aztán a konyhába vezette, ahol ínycsiklandó sült csirke illata terjengett.
– Itt készítesz majd reggelit, ebédet, vacsorát, uzsonnát. Mark a steaket közepesen átsütve szereti, a gyerekek pedig csak akkor eszik meg, ha teljesen átsült.
Emma tátott szájjal állt.
– Lexie, én… én nem ajánlottam fel, hogy babysitter leszek…
Ekkor Mark belépett.
Meglátta a két nőt, és arcáról azonnal lehervadt a mosoly.
– Lex, mi folyik itt?
Lexie vidáman elmosolyodott.
– Ó, semmi különös! Mivel úgy érzed, hogy elhanyagoltalak, gondoltam, ideje magammal is törődnöm. Emma pedig átvállalja a feladataimat. Hiszen annyira ügyesen segít neked, nem igaz?
Ebben a pillanatban kopogtattak.
Emma szülei álltak az ajtóban.
– Milyen mennyei illatok! Lexie, mindig is imádtuk a főztödet! – mondta Emma apja mosolyogva.
Lexie nyugodtan felelt:
– Köszönöm, Howard! Tudjátok, Emma és Mark olyan jól kijönnek, hogy gondoltam, hivatalosan is a család részévé teszem őt.
Emma anyja zavarodottan nézett a lányára.
– Emma… ugye nem igaz, amit gondolok?
Emma arcát elöntötte a pír.
Mark pánikba esve dadogni kezdett.
– Lexie, ez nem igazságos! Emma jött hozzám! Ő csábított el!
Howard áthatóan nézett rá.
– Mark, ez a te hibád. Emma, ez ugyanúgy a te hibád.
A család azonnal elviharzott.
Mark maradt egyedül.
– Lexie, kérlek… – könyörgött.
Lexie viszont csak ennyit mondott:
– Az ügyvédem holnap keresni fog.
Mark elvesztett mindent. Emma sem maradt mellette sokáig – „Nem azért vagyok itt, hogy anyát játsszak!” – mondta.
Lexie?
Soha nem volt boldogabb.
Új életet kezdett, megtalálta az önbizalmát, és élvezte a szabadságot.
A karma pedig?
Nos, az mindent szépen elrendezett.