Éva éppen a nappalit rendezgette, amikor hirtelen egy fiatal nő éles, dühös hangjára lett figyelmes – a házban, ahol két hónapja takarítóként dolgozott, épp feszült szóváltás zajlott. Megdermedt, visszatartotta a lélegzetét, és figyelmesen hallgatta, ahogy Alla és a férje szinte kiabálva veszekedtek.
– Hol a fülbevalóm? – kiáltott Alla, kezeit dühösen hadonászva. – Nem akármilyen fülbevaló, hanem azok, amelyeket a legutóbbi születésnapomra kaptam tőled! Átkutattam az egész házat, de mintha a föld nyelte volna el őket. Mit kezdjünk most ezzel?
– Nyugi, drágám, veszek neked újat. Mi ebben a gond? – mondta a férfi, miközben letette a telefonját, és gyengéden átölelte felesége derekát.
– Te nem érted! – felelte Alla bosszúsan, arca csalódottságot tükrözött. – Ezek a fülbevalók egy különleges naphoz kötnek engem. Az irántam érzett szerelmed jelképei, és nem fogadom el, hogy egyszerűen eltűntek. Biztos vagyok benne, hogy az itteni alkalmazottak egyikénél vannak, aki felfigyelt erre az értékes, nagy gyémántokkal díszített ékszerre. Nem értem, hogyan lehetsz ilyen nyugodt, ha tolvaj van a házban. Ma egy fülbevaló, holnap jegyek vagy fontos iratok tűnhetnek el. Meg kell tudnunk, ki tette ezt. Kérd meg az összes szolgálót, hogy gyűljenek össze a nappaliban, és kutassák át őket!
Youra, a ház ura, aki mindig is megbízott az itt dolgozókban, vonakodott az átkutatástól. Szívesebben vásárolt volna pár új ékszert a feleségének, de Alla ragaszkodott az átvizsgáláshoz, így Yourának be kellett hívnia mindenkit a nappaliba, ahol Éva takarított, főzött, és ott volt még az öreg kertész is. Éva a többiek között állt, tanácstalanul nézett körbe. Mindössze két hónapja élte egyszerű, kiegyensúlyozott életét, egyetemre járt, édesanyjával lakott. Ám egy váratlan tragédia mindent megváltoztatott a családjukban.
Édesanyja súlyos beteg lett, és az orvosi vizsgálatok sürgős, költséges műtétet javasoltak, különben egy éven belül meghal. Éva kétségbeesetten keresett megoldást, hogyan tudná előteremteni a műtét pénzét. Hosszú mérlegelés után úgy döntött, otthagyja az egyetemet, és munkát vállal. Egy barátja anyja mesélt neki egy bejárónői állásról egy tehetős családnál, és Éva úgy érezte, ez a sors jelzése, hogy el kell fogadnia az ajánlatot. Nem sokkal később sikeresen felvették, és megígérték neki, hogy becsületes, kemény munkáért méltányos fizetés jár. Éva elkötelezetten dolgozott, bízva benne, hogy néhány hónap alatt összegyűjti a pénzt anyja megmentésére. A munka nem esett nehezére, hiszen mindig is ügyesen takarított és rendezett. Egyetlen dolog zavarta igazán: a ház fiatal úrnőjének tiszteletlen viselkedése, amelyből világosan látszott, hogy ő uralja az egész házat.
Alla tipikus társasági nő volt, aki ritkán tartózkodott otthon, inkább divatboltokban, drága szépségszalonokban, éttermekben és zajos partikban töltötte idejét. Már az első naptól fogva ellenszenvet táplált Éva iránt, sosem mulasztotta el, hogy provokálja és megalázza. Állandóan panaszokat tett, hogy megszabaduljon tőle. Éva azonban kitartott, elsősorban édesanyja miatt.
Aznap este Youra nyugodtan kérte, hogy az összes alkalmazott ürítse ki zsebeit és tegye le táskáit az asztalra. A szakács, a kertész és a házvezetőnő meglepve, de engedelmesen tették, amit kértek. Amikor sorra került Éva, megrettent, mikor Youra előhúzta a hiányzó gyémántfülbevalót a régi kabátjának zsebéből. Éva döbbenten nézett rájuk, és teljesen összetört.
– Mondtam, hogy az egyiküknek náluk van a fülbevaló – mondta Alla gúnyosan, nyílt megvetéssel a hangjában, és egyenesen Éva szemébe nézett.
– Hogyan magyarázod ezt? – kérdezte Youra szigorúan, szinte felháborodva.
– Grigorjevics úr, esküszöm, nem én vettem el a fülbevalót! – kiáltotta Éva, megtörve, szinte sírva. – Soha nem nyúltam semmihez, ami nem az enyém.
– Ráadásul hazudsz is nyíltan. Ha loptál, akkor vállald be. Miért pazaroljuk az időt? Azonnal küldd el! A tolvajoknak nincs helyük ebben a házban.
– Azonnal hagyja el a házat! Kirúgtam! – mondta Youra határozottan, és hozzátette: – Gondoskodom róla, hogy egy tisztességes munkaadó se vegye fel. A rendőrséggel is felveszem a kapcsolatot.
Éva méltóságteljesen, megtört szívvel hagyta el a munkahelyét. Fájdalmas és igazságtalan bánásmódban részesült, amit képtelen volt elfogadni. Ő sosem vett el semmit, ami nem volt az övé, és elégedett volt szerény életével. Ám rettegett attól, hogy Youra feljelenti a rendőrségen, és igazságtalanul megbüntetik. Meg volt győződve arról, hogy Alla rejtette a fülbevalót Éva kabátjába, valamilyen személyes okból, melyet sosem tudott bizonyítani. Egy hosszú, könnyekkel és kétségbeeséssel teli hét következett, miközben aggódott édesanyja állapota miatt, aki lassan haldoklott. Minden alkalommal elrejtette érzéseit, hogy ne okozzon fájdalmat anyjának.
Egyik este, épp amikor a nehéz hét után próbált megnyugodni, csöngettek. Éva megriadva ugrott fel, és meglepetten látta Yourát az ajtóban. Szíve összeszorult. Félt attól, hogy rossz szándékkal jött, de mély levegőt vett, és kinyitotta az ajtót – tudta, nem bújhat örökre el.
– Szia, Éva – suttogta Youra, mélyen a szemébe nézve. – Beszélnünk kell. Nagyon fontos. Bejöhetek?
Éva tétován bólintott, és intett, hogy lépjen be a kis, de otthonos nappaliba.
– Éva, szeretném, ha visszajönnél dolgozni – jelentette ki Youra váratlanul. Éva szavak nélkül maradt a meglepetéstől.
Nem értette, miért változott meg Youra hozzáállása ilyen hirtelen. Miután lenyelte a gombócot a torkán, hitetlenül kérdezte:
– Nem is olyan régen azt mondtad, hogy feljelentesz, és tönkreteszed az életemet. Most meg visszahívsz? Csak viccelsz velem?
– Egyáltalán nem viccelek. Komolyan mondom. Azért jöttem, hogy kérjelek, térj vissza. Teljes mértékben elégedett vagyok a munkáddal. Felelősséget érzek irántad. Nem kellett volna így bánnom veled haragomban. Előbb le kellett folytatnom a vizsgálatot, hogy megértsem az igazságot. Tudom, hogy nem te loptad el a feleségem fülbevalóját.
– Sajnálom, hogy eltartott egy darabig, mire megértetted. Mondtam, soha nem nyúltam semmihez, ami nem az enyém.
– A sofőrömnek köszönhetően kiderült az igazság. Szergej már több mint öt éve dolgozik nekem. Tegnap elvitte dolgozni, és őszintén beszélgettünk. Megmutatta a műszerfal kamerájának felvételét. Megdöbbentem, amit hallottam. Kiderült, hogy miután kirúgtak, Szergej elvitte a feleségemet egy bevásárlóközpontba. Telefonon beszélt valakivel, és a felvétel rögzítette a beszélgetést, ami nem csak engem sokkolt, hanem Szergejt is. Kiderült, hogy Alla szándékosan hagyta ott nálad a fülbevalókat, hogy miattad zaklasson. Féltékeny volt rád, mert azt hitte, el akarod venni a helyét. Fáj, hogy olyan emberrel élek együtt, aki nem engem szeret, hanem csak a pénzemet, és képes megbántani egy gyengébbet. Nem tudom, miért látsz fenyegetést bennem, de tudom, hogy ezt nem hagyom szó nélkül. Most már tudom, kivel akarok élni. Ezért jöttem, hogy bocsánatot kérjek, és megkérjelek, térj vissza. Alla többé nem fogja zavarni a házamat.
Éva megdöbbent, nem hitt a fülének. Érezte Alla gyűlöletét az első pillanattól fogva, de nem értette, miért látott bennük riválist, és miért akarta elűzni.
Éva sosem gondolt rosszat Yourára, tisztelte és csodálta, de sosem szerette férfiként. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, és hálát adott az égnek, hogy az igazság kiderült. Beleegyezett, hogy visszatérjen dolgozni, hiszen még mindig szüksége volt pénzre anyja megmentéséhez.
– Köszönöm, Youra, hogy eljöttél és megmondtad az igazat. Sokat jelent nekem. Beleegyezem, hogy visszatérjek. Remélem, ilyen többé nem fordul elő.
Youra arcán kedves mosoly jelent meg. Megpillantott egy családi képet a falon: egy férfi és egy nő mosolygott, miközben kisgyermekeket tartottak a karjukban. Youra egy helyben állt, kezét homlokára téve, és nézte a fotót. Otthon ugyanennek a képnek a másik fele volt meg nála egy régi családi albumban. Soha nem értette, miért vágták ketté, és ki lehet a képen szereplő nő. Most választ kapott a kérdéseire.
– Honnan származik ez a fotó? – kérdezte döbbenten Évát nézve.
– Ez a szüleim fényképe – felelte Éva zavartan. – Mi baj lehet vele?
– De ezen a képen én vagyok! – kiáltotta Youra tágra nyílt szemekkel. – Ez az apám, és én vagyok én! De nem tudom, ki ez a nő, és kit tart a karjában.
– Ez nem lehetséges! Ez a kép az én szüleimet ábrázolja. Anyám tart engem a karjában, apám pedig a bátyámat. A szüleim elváltak, amikor egyéves voltam, és én anyámmal maradtam, a bátyám pedig apánál. Apámra nem emlékszem, mert soha nem láttam őt azóta. Nem ismerem a bátyámat sem, anyám sosem beszélt róla. Nemrég döntött úgy, hogy elmondja, és kiteszi ezt a képet.
– Apám soha nem beszélt anyámról, és én sem tudtam, hogy van egy húgom. Ötéves koromban apám újraházasodott, és az új felesége nem fogadott be. Kiszúrt velem, és amikor nagykorú lettem, elköltöztem. Ez a kép apámé, aki nem tudott megvédeni az új feleségétől – mondta Youra szomorúan.
Éva és Youra sokáig némán álltak, döbbenten és megtörten. Megtudták, hogy testvérek. Az igazságot édesanyjuk, Nina erősítette meg, aki egy év különbséggel hozta őket világra. Könnyek között mesélte, hogy a válás után kénytelen volt elválasztani gyermekeit, de nagyon megbánta ezt a döntést.
– Bocsássatok meg nekem, ha tudtok – suttogta remegő hangon. – Ha visszamehetnék az időben, soha nem választanálak el benneteket. Bárcsak együtt nőhetnétek fel, és szeretnétek egymást. A sors hozott össze benneteket még a halálom előtt. Hálás vagyok, hogy láthattam a szemeteket. Vigyázzatok egymásra, kérlek. Ne hagyjátok el egymást. Félek, hogy összetörjük a szíveteket.
– Anya, ne mondj ilyet – könyörgött Éva, kezét simogatva. – Nem hagylak el. Megkeresem a pénzt, és megmentem téged. Minden rendben lesz.
Amikor Nina elaludt, Éva elmesélte Yourának anyjuk állapotát. Youra habozás nélkül megígérte, hogy a pénz nem akadály. Gyorsan megtalálta a legjobb magánklinikát, és a műtét után anyjuk állapota rohamosan javult. Youra, aki elvált, meghívta édesanyját és húgát, hogy költözzenek hozzá, és mindannyian boldogan várják a család újraegyesülését.
Éva mindig hálás volt a bátyja sofőrjének, aki megváltoztatta az életét. Ha Youra nem tudja meg az igazságot, és nem jön a házába, soha nem találta volna meg testvérét, és Nina nem kapta volna meg a megfelelő kezelést. Éva egyszer beszélt Szergejjel, és megköszönte neki, hogy megmutatta Yourának a felvételt. Bevallotta, hogy soha nem hitte volna, hogy Éva ilyen bátor, és nagyon sajnálta, hogy elbocsátották.
Néhány hónappal később Youra és Éva legjobb barátnőjének esküvőjén ismét találkoztak. Többé soha nem engedték el egymást, és szoros testvéri kapcsolatuk napról napra erősödött.