Húsz éven keresztül csak imádkoztam és reméltem, hogy egyszer anya lehetek. Endre, a férjem és én mindent kipróbáltunk, a mesterséges megtermékenyítéstől kezdve a különféle gyógyszerekig, mindent megtettünk.
És amikor már úgy éreztem, hogy teljesen elvesztettem a reményt, valami belső hang azt súgta, hogy próbálkozzunk még egyszer. De akkorra a házasságunk már nem volt olyan, mint régen. Endre egyre távolságtartóbb lett, sok időt töltött üzleti utakon, és gyakran maradt túlórázni a munkahelyén.
Megpróbáltam nem foglalkozni a viselkedésével, mert tudtam, hogy a meddőség mindkettőnket megviselt.
Aztán, amikor már szinte elengedtem a reményt, a terhességi teszt végre pozitív lett.
Óriási örömmel rohantam be a nappaliba, ahol Endre épp pihent, és megmutattam neki a tesztet. “Endre, nem volt hiábavaló minden kezelés, szülők leszünk!”
De a várt öröm helyett ő csak annyit mondott: “Ez nagyszerű.”
Azt, hogy túlságosan boldog voltam ahhoz, hogy foglalkozzak Endre közönyével, nem vettem észre.
Amikor végre megszületett Lajos, a férjem úgy döntött, hogy nem lesz ott a szülőszobán.
Nem haragudtam rá, mert csak arra tudtam gondolni, hogy találkozhatom a gyermekemmel.
Amikor először tartottam Lajost a karjaimban, úgy éreztem, hogy minden a helyére került. De azt nem sejtettem, hogy az életem hamarosan teljesen más irányt vesz.
“Endre, itt van a kisfiunk,” mondtam, miközben odaadtam neki Lajost, hogy tartsa a karjában. De Endre furcsán reagált. Lenézett, majd megkérdezte: “Biztos, hogy ez a baba az enyém? Anyám azt mondta, hogy van egy bizonyítéka, ami mást mond.”
“Mi? Milyen bizonyíték? Endre, miről beszélsz?” kérdeztem, miközben éreztem, hogy a hangom elgyengült.
“Ő látott egy férfit, aki várt rád a házunk előtt. Majd beszélek veled, ha készen állok,” mondta, majd kisétált a szobából, engem pedig a fájdalom és a harag remegtetett.
Feldúltan felhívtam a barátnőmet, Lilit, és mindent elmondtam neki. Ő úgy gondolta, hogy ennél többről lehet szó, mint amit Endre elmondott, és azt javasolta, hogy fogadjak fel egy magánnyomozót, hogy kiderítsem az igazságot.
A magánnyomozó, Lívia néhány napot kért, hogy információkat gyűjtsön Endréről.
Amikor hazaértem a kórházból, Endre sehol sem volt. Mintha már mindent elfelejtett volna, ami a kezeléseink kudarcait követően történt, amíg Lajos megszületett.
Valaha érdekelte őt mindez? Kérdeztem magamtól.
Két nap telt el, mire hírt kaptam Líviától. Azt mondta, amit el akar mondani, az komoly, és személyesen kell találkoznunk, ezért átmentem hozzá.
“Klára,” mondta Lívia, és úgy nézett rám, mintha sajnálkozott volna. “Endre veled volt, mert a pénzedre hajtott. Évekig csalta el a pénzedet, és nem magának, hanem a családjának.”
“Másik család? Milyen másik család?” kérdeztem döbbenten.
A következő információ, amit közölt velem, teljesen összetörte a világomat. Endrének volt egy másik nője és három gyermeke. A legrosszabb pedig az volt, hogy a 20 év alatt, amíg küzdöttem a teherbeesésért, ő titokban szabotálta a próbálkozásaimat.
Könnyek szöktek a szemembe, miközben rájöttem, hogy éveken át saját testemet hibáztam, miközben az, akiben a legjobban bíztam, a kezeléseken keresztül gátolta a sikeremet.
Olyan mélyen összetörtem, hogy legszívesebben eltűntem volna. De erősnek kellett lennem Lajos miatt.
Ahelyett, hogy sírtam volna az árulás miatt, emlékeztettem magamat arra, hogy értékes vagyok, és arra koncentráltam, ami valóban fontos.
Miután összeszedtem magam, felhívtam az ügyvédemet, és mindent elmondtam neki. Előkészítette a válási papírokat, és azokat a konyhapultra tettem.
Másnap Endre autója leparkolt a ház előtt.
Elkezdett bocsánatot kérni, és biztosított, hogy soha többé nem fog így viselkedni. Állítása szerint időre volt szüksége, hogy összeszedje magát, miután az anyja állítólagos bizonyítékot talált a viszonyomról.
“Kérlek, Klára, bocsáss meg nekem! Soha többé nem fordul elő, itt vagyok, hogy maradjak” – mondta.
Egyenesen a szemébe néztem, és hidegen megkérdeztem: “Drágám, hogy hívják a három gyerekedet?”
Először megdermedt, majd rájött, hogy a titkos élete lelepleződött.
“Ha már itt tartunk, hozd el a válási papírokat a konyhából, amikor elindulsz,” mondtam, majd Lajossal együtt felmentem az emeletre. Az ajtó csapódását hallottam, amikor elhagyta a házat.
Lívia információi alapján az ügyvédem egy erős ügyet épített Endre és a klinikák ellen, akik szabotálták a kezeléseimet. Azt mondták, hogy időbe telik, mire véglegesítik az ügyet, de én hajlandó voltam várni.
A ház és az üzlet, amik mindig is az enyémek voltak, a birtokomban maradtak.
Végre rendbe jöttem, és boldogan éltem, hogy megszabadultam a mérgező férjemtől, aki minden szenvedésemért felelős volt.
Kérlek, oszd meg ezt a történetet a barátaiddal a Facebookon!