Azt hittem, zseniális ötlet, ha egy idegennel megyek nyaralni, hogy az exem megbánja, hogy elhagyott. Az elképzelés tökéletesnek tűnt: boldognak mutatkozni, felkelteni a figyelmét, és talán visszaszerezni őt.
De semmi sem alakult a terv szerint, és ez arra késztetett, hogy újragondoljak mindent – beleértve saját magamat is.
Ahogy az repülőtér várójában álltam, idegesen pillantgattam a telefonomra. Vajon Travis, az idegen, akit belevontam ebbe a képtelen ötletbe, megjelenik egyáltalán? Egy bárban találkoztunk, ahol egy érzelmes pillanatomban elmeséltem neki, hogy Josh elhagyott, és mennyire bánt. Travis ekkor elárulta, hogy anyagi nehézségekkel küzd.
Úgy tűnt, tökéletes az egyezség: én fedezem az utazását, ő pedig eljátssza a “barátomat”, hogy Josh féltékeny legyen.
– Hé – szólalt meg Travis, kizökkentve a gondolataimból.
Megfordultam, és láttam, ahogy mosolyogva közeledik, nyugodtabbnak tűnt, mint én.
– Itt vagy – mondtam, próbálva magabiztosnak hangzani.
– Szóval, még mindig jó ötletnek tartod ezt az egészet? – kérdezte.
Egy pillanatra elgondolkodtam, majd végül válaszoltam.
– Nem igazán. De már itt vagyunk.
Travis vállat vont.
– Nincs okom panaszra. Egy csodaszép nővel nyaralni, ráadásul még fizetnek is érte – viccelődött egy kacsintással, amitől akaratlanul elpirultam.
A repülőgépen megláttam Josht. Ott ült, az új barátnőjével. Ahogy felismert, az arca megmerevedett, a gyomrom pedig összeszorult.
– Ari? Te mit keresel itt? – kérdezte, majd gyanakvó pillantást vetett Travisre.
Travis könnyedén átkarolta a derekamat, és magabiztosan mosolygott.
– A barátommal megyek nyaralni – mondtam, bár a szavak kissé feszengve jöttek ki a számon.
Josh megvonta a vállát, mintha nem érdekelné. Ez jobban fájt, mint ahogy vártam.
A szállodába érve újabb meglepetés várt: a szobánkban csak egyetlen ágy volt.
– Csak egy ágy? – motyogtam magam elé, miközben a pánik eluralkodott rajtam.
Travis nevetett.
– Úgy tűnik, kényelmesen elférünk – viccelődött.
– Semmiképpen – válaszoltam határozottan, és a recepciónál próbáltam megoldani a problémát.
Josh persze pont akkor tűnt fel, gúnyosan megjegyezve:
– Már most gondok vannak?
– Nem, minden tökéletes – vágtam rá, és próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.
Aznap este elkerülhetetlenné vált, hogy Travis-szel megosszuk az ágyat. Az ágy szélén húzódtam meg, míg ő a helyzet abszurditásán nevetett.
– Nyugi, csak alvás – mondta nevetve, amikor egy párnával megütöttem.
A következő napok egy sor kínos találkozást hoztak Joshsal és az új barátnőjével. Travis azonban könnyedén eljátszotta a szerepét, és közben úgy megnevettetett, ahogy már régóta nem nevettem.
A tengerparton játszottunk, homokvárakat építettünk, és olykor olyan gyerekes boldogságot éreztem, amit régóta nem tapasztaltam.
Egyik este, vacsora után Travis kézen fogott, és a partra vitt.
– Gyerünk, mutatok valamit – mondta.
Felkapott, és a hullámok felé rohant velem. Átázva, nevetve álltunk a vízben, miközben a csillagok ragyogtak felettünk. Egy pillanatra azt hittem, meg fog csókolni, de én elfordultam, és Joshról kezdtem motyogni.
Másnap Josh sarokba szorított.
– Ari, még mindig szeretlek. Kezdjük újra – mondta, a hangjában őszinte megbánással.
De amikor megcsókolt, nem éreztem semmit.
– Nem, Josh. Olyan emberre van szükségem, aki igazán lát engem – mondtam, majd elsétáltam.
Amikor visszatértem a szobába, Travis már nem volt ott. A táskáját cipelve épp távozott.
– Travis! Kérlek, ne menj el! – kiáltottam utána.
– Már nincs szükséged rám – válaszolta ridegen.
– Tévedsz – mondtam, miközben közelebb léptem.
– Nem Josht akarom. Téged akarlak. Te vagy az, aki megnevettet, aki boldoggá tesz. Kérlek, maradj.
Travis arca meglágyult, letette a táskáját, és visszalépett hozzám.
– Az utazás legjobb része te voltál – mondta, miközben megcsókolt, ezúttal őszintén és szívből.
Ami kezdetben egy kétségbeesett terv volt, hogy visszaszerezzem az exemet, valami sokkal értékesebbé vált. Néha a legjobb dolgok azok, amelyek teljesen váratlanul történnek.