Mása egész nap nem tudta kiverni a fejéből Tamara Petrovna szavait.
„Eladjuk az ő lakását…” – csengett vissza újra meg újra a fejében.
Az „ő” nyilván őt, Mását jelentette. A saját lakását, amit még a házasság előtt vásárolt, a saját pénzéből, éveken át spórolva.
Aznap éjjel nem aludt. Csak feküdt az ágyban, hallgatta Szergej egyenletes légzését, és érezte, ahogy valami rideg, jéghideg fal nő közéjük.
2. Az ügyvéd tanácsa
Másnap szabadságot vett ki, és elment egy ügyvédhez, akit a barátnője ajánlott.
— Asszonyom, — mondta a középkorú férfi, miközben lapozgatta a papírjait — ha a lakás az ön nevén van, és házasságkötés előtt vásárolta, akkor teljes mértékben az ön tulajdona.
— Akkor sem tehetnek semmit? — kérdezte bizonytalanul.
— Egyvalamit kivéve — felelte az ügyvéd. — Ha aláírt valaha valamilyen ajándékozási vagy meghatalmazási szerződést.
Mása elgondolkodott.
— Egyszer aláírtam valamit, amikor Szergej anyja segített a banki papírokkal… De azt mondta, csak technikai ügy, hogy megkaphassuk a közös hitelt.
Az ügyvéd felkapta a fejét.
— Mutassa meg azt a szerződést.
Mása hazaérve előkereste a mappát a fiókból. A papír tetején ez állt: „Ajándékozási szerződés – lakóingatlan tulajdonjogának részbeni átruházása.”
A levegő kiszaladt a tüdejéből. Az aláírás az övé volt.
3. A játszma
Este, amikor Szergej hazajött, Mása igyekezett nyugodtnak tűnni.
— Képzeld, ma hívott az ingatlanosunk — mondta könnyed hangon. — Azt mondta, egy cég érdeklődik a lakás iránt.
— Tényleg? — Szergej arca felderült. — Talán érdemes lenne elgondolkodni rajta…
— Azt mondtad, a lakás az én nevemen van, ugye? — kérdezte ártatlanul.
— Persze, drágám — felelte. — Miért kérdezed?
— Csak úgy… kíváncsiságból.
Belül viszont minden egyes szó tőrként hasított belé. Hazudik.
4. A színfalak mögött
A következő héten Tamara Petrovna hívta.
— Másenka, lenne egy kis kérésem. Tudod, a barátnőm ingatlanügynök, és véletlenül épp keres valakit, aki eladna egy lakást a környéken. Ha megadnád neki az elérhetőséged… csak formálisan, hogy megnézze a papírokat.
— Természetesen — felelte Mása édesen. — Sőt, hívjon is fel.
Amikor letette a telefont, remegő kézzel tárcsázta az ügyvédet.
— Csináljuk azt, amit beszéltünk — mondta határozottan. — De úgy, hogy ők semmit se sejtsenek.
5. A terv
Három nap múlva Tamara Petrovna valóban eljött. Hoztott egy „ismerőst” – egy elegáns, középkorú nő volt, kezében dossziéval.
— Csak egy gyors értékbecslés — mondta. — Ha netán eladnák, tudjuk, mennyit ér.
Mása udvariasan mosolygott.
— Természetesen. De mielőtt bármi történne, alá kell írni egy nyilatkozatot, hogy megkapták a másolatokat, és az értékbecslés kizárólag belső célra történik.
Tamara zavartan nevetett, de végül aláírta.
A nyilatkozat valójában egy rejtett jogi dokumentum volt, amelyben Tamara és „az ismerős” elismerték, hogy nem rendelkeznek semmilyen tulajdonjoggal vagy meghatalmazással a lakás felett.
Mása aznap este elvitte az ügyvédjéhez.
— Most már biztonságban van — mondta az ügyvéd. — De ha valóban el akarja zárni őket az ügylettől, van egy másik lehetőség is.
— Micsoda?
— Átruházhatja a tulajdonjogot valakire, akiben megbízik. Csak ideiglenesen.
Mása egy pillanatig sem tétovázott.
— A húgomra. Ő mindig mellettem állt.
6. A leleplezés
Egy héttel később Szergej feldúltan rontott be a lakásba.
— Mit csináltál?! — üvöltötte. — Anyám most jött a földhivatalból. A lakás már nem a tiéd! Átírtad!
Mása nyugodtan nézett rá.
— Azt hittem, te is tudtad.
— Elment az eszed?! Ez közös otthon!
— Nem, Szergej — mondta halkan. — Ez az én otthonom volt. És te csak vendégként éltél benne.
A férfi arcán düh és döbbenet keveredett.
— Anyám csak segíteni akart!
— Tudom, hogyan „segített” — felelte. — Minden beszélgetését rögzítettem. Az ügyvédem már látta a papírokat, amiket aláírattak velem. Az „ajándékozási szerződést” is.
— Ez zsarolás!
— Nem, ez önvédelem.
7. A fordulat
Másnap Tamara Petrovnát idézés várta. Az ügyvéd ugyanis megtette a feljelentést: okirat-hamisítás és csalási kísérlet gyanújával.
Szergej kétségbeesetten próbált közbenjárni.
— Anyám idős, nem bírja a stresszt! Engedd el ezt, kérlek!
Mása halkan felelte:
— A lakásért harcoltam, nem a bosszúért. De amit tettek, annak következményei vannak.
Az ügy végül egyezséggel zárult: Tamara Petrovna elismerte a hibát, és Mása visszavonta a feljelentést – de feltétellel.
Szergejnek el kellett költöznie.
8. A titok
Két hónappal később Mása a lakás erkélyén állt, és teát kortyolt. A tavaszi nap sugarai aranyfényben úsztatták a háztetőket.
Megcsörrent a telefonja. Az ügyvéd volt.
— Asszonyom, van egy érdekesség. A vizsgálat során kiderült, hogy Tamara Petrovna nemcsak az ön lakásával próbálkozott. Már három hasonló esetet találtunk a környéken. Ő és egy ingatlanügynök szövetkeztek, hogy fiatal házasokat tévútra vigyenek.
Mása elmosolyodott.
— Nem lep meg. És mi lesz velük?
— Eljárás indult. De önnek már nem kell aggódnia.
— Nem is aggódom — mondta. — Csak sajnálom Szergejt.
— Őszintén? — kérdezte az ügyvéd. — Úgy tűnik, Szergej benne volt a játékban. Az aláírását megtaláltuk néhány iraton.
Mása kezében megremegett a csésze.
— Tehát… tudta.
— Tudta. És részesedést is várt.
9. A végső lépés
Mása aznap este levelet írt. Csak ennyit:
„Köszönöm, hogy megtanítottál rá, kiben ne bízzak soha.”
A levelet a konyhaasztalon hagyta, Szergej gyűrött papucsai mellett.
Másnap új lakásba költözött – a húga segítségével, egy új városba.
A régi lakást kiadta, a bérleti díjat pedig havonta jótékonyságra fordította: csalás áldozatainak jogi támogatására.
10. Epilógus
Egy évvel később Tamara Petrovnát és társát elítélték. Szergej eltűnt valahol Dél-Oroszországban – talán Gelendzsikben, talán máshol.
Egy újságcikket küldtek Másának, benne egy mondat kiemelve:
„Egy házaspár luxusnyaraló vásárlása után eltűnt – a pénz forrása tisztázatlan.”
Mása halkan nevetett. Letette a csészét, és az ablakon túl a tavasz zöldje visszatükröződött a szemében.
— Gelendzsikben most tényleg nagyon jó lehetőségek vannak — suttogta ironikusan, majd becsukta az ablakot.
És végre, hosszú idő után, szabadnak érezte magát.