Egy terhes taxisofőr esélyt ad egy sérült hajléktalannak – másnap reggel fekete luxusautók sora áll a háza előtt. Az igazság, amit közölnek vele, örökre megváltoztatja az életét.
Cleo két éve dolgozott taxisofőrként, és ez idő alatt mindent látott: hajnalban hazatántorgó részegeket, reptérre siető családokat, bűntudatos üzletembereket, akik parfüm és whisky keverékétől illatoztak. Meghallgatott számtalan történetet, vigasztalt síró utasokat, és megtanulta kiismerni az embereket már azelőtt, hogy kinyitották volna a kocsi ajtaját.
Egy késő őszi este a város kihalt utcáin vezetett. A taxi fényei elhalványultak a sűrű ködben, a pocsolyák szikráztak a lámpák fényében. Cleo már alig várta, hogy hazamehessen – nyolc hónapos terhesen egyre nehezebben viselte az éjszakai műszakokat. A dereka sajgott, és úgy tűnt, mintha a baba elhatározta volna, hogy teljes erővel edzeni kezd a bordáin belül.
– Még pár óra, kicsim – suttogta, miközben megsimogatta gömbölyödő hasát. – Aztán hazamegyünk Chesterhez.
A macskája, Chester, valószínűleg épp az ő párnáján nyújtózott otthon, ahogy mindig is szokott. Ez a lusta, vörös kandúr volt az egyetlen, aki mellette maradt, mióta az élete darabokra hullott.
Cleo nem akart a múltra gondolni, de egy emlék mégis befurakodott a gondolatai közé. Öt hónappal korábban, ugyanezeken az utcákon hajtott végig, de akkor a szíve még tele volt izgalommal. Aznap este gyertyafényes vacsorával várta a férjét, Markot. Elkészítette a kedvencét, lasagnét, és gondosan becsomagolta azt az apró, ezüstpapíros dobozt, amelyben egy babacipő lapult.
– Baba lesz, drágám! – csicseregte boldogan, miközben a csomagot az asztalra tette.
Mark nézte a cipőt. Az arca elsápadt. A csend elnyúlt köztük, és amikor Cleo már nem bírta tovább, remegő hangon megszólalt:
– Mondj már valamit…
Mark felnézett, tekintete kemény volt. – Ezt nem tudom megtenni, Cleo.
– Mégis mit nem tudsz megtenni?
– Jessica is terhes.
A világ megállt.
– Mit mondtál?
– Három hónapos.
Jessica… a titkárnője. A nő, akiről esküdözött, hogy „csak egy barát”.
– Mióta csalsz?
– Számít ez egyáltalán?
Egy héten belül Mark elköltözött. Két héten belül a közös bankszámlájuk is kiürült. Cleo egyedül maradt, egy élettel a szíve alatt, és számlákkal, amelyek sehogy sem akartak eltűnni. Most 32 évesen éjszakába nyúló műszakokat vállalt, hogy félretegyen valamit a baba érkezésére.
– Az apád talán elhagyott minket – suttogta a hasához, miközben a könnyeit nyelte –, de mi ketten boldogulni fogunk. Megígérem.
Ekkor jött az a különös utas.
Az óra 23:43-at mutatott, amikor Cleo megpillantotta. Egy magányos alak botorkált az út szélén, elázva az esőtől.
A ködös fényben olyan volt, mintha a semmiből bukkant volna elő. Már messziről is látszott, hogy valami nincs rendben. Ruhái rongyosak és piszkosak voltak, fekete haja vizes csomókban tapadt az arcára. Egyik karját a mellkasához szorította, és sántított, mintha komoly fájdalmai lennének.
Cleo ösztönösen a hasára tette a kezét.
Menj tovább.
Ne keveredj bajba.
Minden ösztöne azt súgta, hogy egy egyedülálló, nyolc hónapos terhes nőnek nem kellene kockáztatnia. Mégis maradt.
Lehúzta az ablakot.
– Minden rendben? Segíthetek?
A férfi felkapta a fejét. Szemében félelem és kimerültség csillogott.
– Csak el kell jutnom egy biztonságos helyre.
A távolból egy autó fényszórói közeledtek, a motorja fenyegetően morgott.
Cleo felmérte a helyzetet. A férfi sérült volt, félt, és valaki – vagy valakik – nyomában voltak.
Egyetlen másodperc alatt döntött.
– Szállj be! Elviszlek a kórházba!
A férfi beugrott, és Cleo a gázra taposott. Az üldöző autó épphogy lemaradt mögöttük.
– Ők még mindig itt vannak… – zihálta a férfi. – Köszönöm. A legtöbben továbbhajtottak volna.
Cleo figyelmen kívül hagyta a remegő hangját és az adrenalinlöketet. Csak arra koncentrált, hogy biztonságosan kijussanak ebből.
Amikor végül megérkeztek a kórházba, a férfi még egyszer visszanézett rá.
– Miért álltál meg?
Cleo elgondolkodott.
– Mert a világban túl sokan vannak, akik inkább elfordítják a fejüket. Én nem akarok közéjük tartozni.
A férfi halkan bólintott, majd eltűnt a kórház ajtajában.
A következő reggel…
Cleo egy mély, zúgó hangra ébredt.
Felült az ágyban, és kifelé lesett az ablakon.
Egy tucat fekete luxusautó állt a háza előtt.
A szíve hevesen kalapált. Mit tettem? Kit segítettem? Egy bűnözőt?
Mielőtt tovább gondolkodhatott volna, kopogtak az ajtaján.
Az ajtóban három férfi állt. Az egyik elegáns öltönyben, a másik fülhallgatót viselt, a harmadik pedig…
Cleo szíve kihagyott egy ütemet. Az az ember volt, akit előző este megmentett.
– Cleo asszony, szólalt meg az egyik férfi udvariasan. – A nevem James, az Atkinson család biztonsági főnöke. Ez itt Mr. Atkinson és a fia, Archie, akit tegnap éjjel megmentett.
A világ kifordult sarkaiból. Atkinson… a milliárdos vállalatbirodalom tulajdonosai.
– Három napig tartottak fogva, mesélte Archie. – De ha maga nem áll meg…
Mr. Atkinson elővett egy borítékot. Cleo kinyitotta, és egy csekk volt benne – egy olyan összeg, amely egy csapásra biztos jövőt jelentett neki és a babájának.
– Nem fogadhatom el…
– Ez a legkevesebb, amit tehetünk. Ön nemcsak a fiamat mentette meg, hanem egy egész bűnszervezet lebuktatásában segített.
Cleo könnyekkel a szemében suttogta:
– Köszönöm…
A világ egyik napról a másikra teljesen megváltozott. És mindez egyetlen döntésen múlt: hogy hajlandó volt segíteni.