– Vera! Hallasz? – kiáltott be Alexey, még mielőtt belépett volna a házba.
– Hallak, – anélkül, hogy félbehagyta volna az érintőképernyőn való rajzolást, válaszolt a nő.
– Igor a feleségével és lányával szeretne nálunk megszállni!
Vera jól ismerte Igort, férje öccsét, egy kissé szeszélyes fiatalembert, aki náluk pár évvel fiatalabb volt. Fotózás iránti szenvedélyével szinte szülei felnevelték fényképezőgépével a kezében. Elsőként egy újságnál kapott állást, majd reklámügynökségnél dolgozott, és csodák csodájára részt vett egy szépségversenyen, amit igazi aranybányának tartott. Nem állt meg itt: esküvőkön, bemutatókon fotózott mindenhol, ahol fizettek érte. Még saját testvére lagziján is alig bírta ki egy helyben, folyamatosan követve a menyasszonyt, dokumentálva minden pillanatát.
Vera letette az elektronikus tollat és egyenesen állt fel – épp ekkor lépett be Alexey. Mosollyal az arcán nézett férjére.
– Akkor beleegyezem.
Az, hogy megkérdezte a vendégekről, jól esett neki. Végül is tengerparti házukban sokan megfordultak. Még ha a ház kicsi is volt – az elmúlt évben csak kezdtek el építeni egy vendégházat.
– Befejeznünk kellene a felújítást, – emlékeztette férjét, aki nem volt épp a legjobb mesterember.
– Már csak apróságok maradtak.
– Mikor várható vége? – érdeklődött Vera.
– Ha megkaptam a zöld jelzést, úgy két hét múlva szerintem kész lesz.
– Rendben, akkor hadd jöjjenek.
– Sétáljunk egyet? – javasolta óvatosan Alexey feleségének.
– Rengeteg a munka.
– Értem, de talán mégis…
Vera ritkán hagyta el a házat. Este szerette gondozni a kertet, amikor már hűvösebb volt, de egyébként szinte mindig a szobájában ült és rajzolt.
Valószínűleg ezért is gyarapodtak kissé kilói: diétázott, kalóriákat számlált, de időnként elcsábult, majd újra kezdte a fogyókúrát, egy véget nem érő körforgásban.
Kint a tengert lágy szellő borzolta, a kertben rózsák nyíltak, finom illatot árasztva. Az ablakpárkányon egy puha macska szundikált, szemét néha felpillantva a felette átszálló sirályokra.
Alexey elment. Vera felállt, átmasszírozta derekát, majd a mérleghez lépett. Meghúzta a levegőt, amikor a mutató némileg felfelé mozdult.
„Megint,” – gondolta szomorúan, mivel fél kilót hízott újra.
Pillantása a reggel óta az irodájába hozott túrós batyura esett, amit már félig elfogyasztott.
„Talán még egy darabot, aztán abbahagyom,” – fontolgatta, mégis éppen kinyitni készült a csomagot, amikor eluralkodott rajta a szégyenérzet. Becsomagolta és a konyhába vitte.
Munka és család a tengerparton
Vera otthon dolgozott, ahol csak az eredményt várták el tőle – könyvillusztrációkat készített. Alexey öt évvel korábban indított saját reklámügynökséget, ami miatt gyakran elvolt távol. Kezdetben csak névjegykártyákhoz szükséges eszközöket vásárolt, majd fényképezőgépet, majd egyre több diákot alkalmazott, akik grafikával foglalkoztak. Később művészeket, forgatókönyvírókat vett fel, és minden szép csendben beindult. Megértette, hogy a reklámpiac állandóan változik, így honlapok és elektronikus áruházak fejlesztői csapatát is létrehozta. Alkalmazottai száma megközelítette a 15 főt, plusz hasonló számú szabadúszót foglalkoztatott.
Egyi jövedelmet hozott ez a munka. Északon éltek korábban, de amikor a nyarat a déli partszakaszon töltötték, a ház tulajdonosa eladni akarta telkét. Alexey először nem törődött vele, túl elfoglalt volt munkájával, de Verának megtetszett az ötlet: egy 20 százalékos, nem túl kedvező helyen lévő, domboldalon fekvő földterület. Apja is támogatta őket és pénzt küldött. Amikor megkapták a telket, Alexey belátta, hogy építeni kell, így pár év alatt elkészült a háromszobás otthon, később vendégházat is emeltek.
Bár Vera és Alexey hamarabb kötöttek házasságot, mint Igor, az ő lányuk, Olya, egykorú volt Natashával, Vera lányával. Valószínű, hogy Igor sokáig hajadon maradt volna, ha nem derül ki, hogy Julya várandós, így hozzá kellett mennie.
Nyár elején Vera a lányát anyjához küldte; Natashának 5 éve volt, és hamarosan iskolába ment volna. Szerette volna, ha Olya is találkozik Natashával, ezért férjével egyeztetve elutazott érte.
– Gyors leszek, oda-vissza, – mondta Alexeynek. – Vendégeket szórakoztasd, és kérlek… – lefedte a monitor képernyőjét speciális fóliával, – hogy senki se lépjen be ide.
– Zárom az ajtót, – tréfált Alexey.
Békében útra kelt Vera.
Két nappal később Igor érkezett a családjával Alexeyhez.
– Ó, nézd csak! – lelkesedett Julya, aki férjétől sokat hallott már testvére házáról, de még egyszer sem járt ott.
– Ez mind Vera érdeme, – mondta Alexey büszkén, miközben a kertre mutatott.
A kert túlnyomórészt vadon nőtt volt – volt ott körte, mogyoró, alma, szilva, de a fű oly gyorsan nőtt, hogy Alexey még a fűnyíróval is alig győzte a rendben tartást.
- Gyümölcsfák: körte, alma, szilva
- Vad növények: mogyoró, szőlő a domboldalon
- Állatvilág: macska és sirályok a kertben
– Olya, ott van a cseresznyefa, – mondta lágyan Alexey, és a dombon álló fára mutatott.
A lány azonnal odaszaladt.
– Szép a helyed, – bókolt Igor, miközben a bőröndjeit a vendégházba cipelte.
– És mi az ott? – érdeklődött Julya.
Alexey majdnem egy órán át mutogatta nekik a terület minden fáját, majd lesétáltak a dombról és bementek a főházba. Amikor látta, hogy Veronika szobája nyitva van, bekukkantott. Olya, mint a ház ura, éppen leszedte a védőfóliát a képernyőről, és elővette az elektronikus tollat.
– Állj! – mondta határozottan Alexey. – Ezt nem szabad megérinteni.
Odament, elvette a tollat a lánytól, és a polcra tette.
– Egyébként sem ajánlott ide belépni.
A lány azonnal kifutott, Alexey visszatette a fóliát, és becsukta az ajtót.
– A feleséged még mindig olyan molett? – kérdezte Julya gúnyos mosollyal Alexeyt.
Az férfi fintorogva válaszolt; tudta, hogy Vera nem egy vékony alkat, főleg ha összehasonlítja Julya korábbi fotómodell alakjával.
Hogy ne bántsa testvére nejét, óvatosan kezdett beszélni:
– Nem mindenki olyan karcsú, mint te.
Julya önelégülten mosolygott.
– De legközelebb ne beszélj erről, – kérte Alexey.
Az asszony csak fintorgott:
– Ahhoz, hogy vékony legyél, kevesebbet kell enni.
– Értem, – bólintott Alexey. – Vera sok mindent kipróbált, diétázott, számolta a kalóriákat, de…
– Csak kevesebbet kell enni, – ismételte Julya.
Alexey látta, hogy nem érti, mire akar célozni. Ezért egyenesebben fogalmazott:
– Előttük ezt ne mondd.
Julya megint csak horkantott, megvonta a vállát, és a házból kifelé menet megismételte:
– Csak kevesebbet kell enni. Ne viselkedj úgy, mintha disznó lennél.
Alexey elkomorodott a hallottakon. Nem értette, miért viselkednek a modellek ilyen kioktatóan és ellenségesen. Munka miatt gyakran találkozott velük; büszkék voltak alakjukra és megjelenésükre, amit a természet adott nekik, ám ők nem tudtak emiatt örülni, inkább kimutatták mások hibáit.
Vera hazatér és újabb összetűzés
Másnap Vera Natashával épségben hazaért. Alexey nagy sóhajjal fogadta, majd ölelésbe vonta a lányt.
A gyerek kerekebbnek tűnt, pufók arccal és ajkakkal.
– Nagymama, – védekezett Vera.
– Semmi baj, egy pár napot itt tölt, futkározik, úszik, és hamar visszaáll a forma, – biztatta Alexey.
– Hogy vannak a vendégeink? – érdeklődött Vera.
– Mentek a tengerpartra, hamarosan visszajönnek.
– Nem koplaltak, ugye? Csak pizzán éltek? – lépett be a házigazda, és a hűtőszekrényt nyitotta ki.
– Nem, Julya főzött is valamennyit, szóval nem haltak éhen.
– Akkor ebédet készítek, – jelentette ki Vera, átöltözött, és a konyhába vonult.
Nem sokkal később a vendégek visszaérkeztek. Julya némán volt, de Alexey szeme elárulta, hogy nem csupán Verát, hanem a lányát is kritizálta. Viszont volt elég bölcsessége megőrizni véleményét magának.
Az ebéd bőséges volt. Vera úgy gondolta, hogy a vendégek éhesek lehetnek, ezért húsos egytálételt, salátákat, gyümölcsöket és néhány lepényt készített.
A gyerekek élvezték az ételt, ám tíz perc múlva Julya megállította lányát:
– Ne egyél túl sokat, különben olyan kövér leszel, mint Natasha.
Szerencsére Vera és Natasha akkor már kint voltak, de Alexey mindent hallott.
Az arcát harag vörösre festette, gyűlölködő szavakra készült, amikor a szobába betoppant Natasha.
– Apa, apa, apa! – izgatottan fordult az apjához. – Megnézhetem a dombot?
A vendégház egy mélyedésben állt, mögötte emelkedett a domb, ez volt valószínűleg az oka annak, hogy az ingatlanhoz alacsonyabb áron jutottak hozzá. A domb nagy részét mogyoróbokrok borították, a meredekebb oldalakon pedig vad szőlő nőtt. Reggelente a madarak éneke ébresztett, így ébresztőórára nem volt szükség. Eleinte Alexeyt zavarta a hangzavar, később már megszokta és elképzelhetetlen volt számára, hogy egykor enélkül ébredt volna.
– Akkor vidd magaddal Olyát is, – javasolta Alexey lányának.
Natasha azonnal megszólította Olyát, kinyújtotta felé a kezét:
– Gyerünk! Megmutatom a fészket, aztán ott van egy szakadék és kövek is!
Olya anyjára nézett, majd lenézően Natasha felé fordult, és lassan kimondta minden szót:
– Nem barátkozom disznókkal.
Alexey felállt, magához vette lányát, és elküldte anyjához, aki éppen virágokat öntözött. Olya sértődötten elrohant.
Alexey Igort szólította meg, aki a felesége és Olya mellett ült:
– Megsértetted a lányomat, amikor hagytad, hogy disznónak nevezze.
– Én ilyet nem mondtam! – tiltakozott Igor dühösen.
– Hallgattál, akárcsak a feleséged, – nézett Alexey előbb testvére, majd Julya, aztán Olya felé. – Mindannyian egyszerre neveztétek disznónak a lányomat.
Julya elpirult, Igor némán maradt, és nem szólalt meg a lánya mellett. Alexey hidegen nézett rájuk, majd megvető pillantással kiment az udvarra.
Az esti vacsora és az újabb feszült pillanatok
Este Vera megterítette az asztalt, Igor és családja megérkezett. Alexey azt hitte, legalább valaki bocsánatot kér, de a vendégek úgy viselkedtek, mintha mi sem történt volna.
Vera vendéglátóként finom vacsorát készített. Igor dicsérte az ételt, Alexey vele tartott. Natasha jóllakottan hátradőlt a székében. Vera kivitte a teát és a süteményeket, amelyeket férjétől kért, hogy vásároljon. Julya kivett egy darabot, megkente krémmel, és harapni kezdte – Olya is utánozta.
Vera maga is kezébe vette volna a süteményt, ám eszébe jutott önmaga ígérete, hogy ma már nem eszik többet, így félre tette.
Julya ezt észrevette, mosolyogva, halkan ezt mondta:
– Ahhoz, hogy ne legyél kövér, egyszerűen nem szabad enni.
Alexey megütötte az asztalt. Julya meglepődve nézett rá.
– Menjetek sétálni, – fordult feleségéhez Alexey.
Vera átvette Olyát, és kimentek az udvarra. Alexey a vendégekkel maradt.
Fordult testvére felé – végülis ő volt egy háztartás férfi tagja:
– Ezúttal a feleségemet sértetted meg.
– Egyáltalán nem! – válaszolta Igor.
– Amikor a feleséged azt mondta, hogy a feleségem kövér, akkor hallgattál.
– De igaz, hogy molett! – védekezett Julya.
Alexey újra megütötte az asztalt, Julya összerezzent. Alexey testvére felé fordult:
– Először a lányomat nevezted disznónak.
– Hagyd már abba! – értette meg Igor, hová vezet a beszélgetés.
– Most a feleségemet bántottad, amikor azt mondtad, hogy kövér, és hogy „kevesebbet kell enni.”
– De igaza van, – nézett a feleségére Igor.
– Nem engedem meg, hogy bántsátok a családomat a házamban, – csendesedett el Alexey.
– Bocsánat, – válaszolt lenéző hangon Julya. – Nem az én hibám, hogy ilyen…
Alexey mérgesen nézett rá, majd lassan, hogy megértsék, így fogalmazott:
– Hozzájuk holnap reggel el kell költözniük.
– Mi?! – kiáltott fel Igor.
– És miért pont azért, mert igazam van?! – visított Julya. – Ő is kövér, meg a lányotok is!
– Egy szó még, és most azonnal elhagytok, – állt fel Alexey, és két kézzel az asztalra támaszkodva figyelmeztette.
Julya felugrott, felhorkant, majd anélkül, hogy megköszönte volna a vacsorát, berohant a vendégházba. Olya is utána futott.
– Megmondtam, – mondta Alexey a testvérének.
Ő némán maradt, valószínűleg tisztában volt felesége mivoltával.
Hajnalban, reggeli nélkül, fivérek családja gyorsan elhagyta a helyszínt. A levegőben a virágzó magnóliák illata szállt, miközben a nap éppen kezdte melegíteni a vidéket.
– Hová is mentek? – kérdezte Vera, miközben a konyharuhával törölgette az asztalt. – Nem tetszett a vendégház vagy az étvállalásom?
– Minden rendben, – ölelte át Alexey feleségét, miközben a függönyt igazgatta ablakuknál.
– De hogy lehet ez? – aggódott Vera, miközben leült az asztal szélére.
– Így kellett lennie, – válaszolta Alexey. – Tudod mit javaslok? Menjünk el ma a partra, és töltsük ott az egész napot!
Vera lelkesedve hallotta a tervet, Nathasha pedig azonnal berohant a hálószobába, majd perceken belül fürdőruhában és egy nagy felfújható úszógumival tért vissza. Hangosan lépkedett végig a házon,
– Kész vagyok! – kiáltotta, dalocskát fütyörészve az ajtóhoz sietett.
– Ne siess, – szólt utána anyja, miközben ő is átöltözött.
Alexey szomorúan érezte magát – rég nem találkozott testvérével, és remélte, hogy a két lány jó barátokká válik majd.
Vera odalépett hozzá, gondoskodóan és előrelátóan.
– Vizet, gyümölcsöt, törölközőt és napvédő krémet hoztunk, – mondta, miközben nagy strandtáskájába pakolta a dolgokat.
– Remek, akkor induljunk! – válaszolta Alexey, elhessegette a negatív gondolatokat testvéréről, és a szobájába sietett átöltözni. Pár perc múlva már a dombról leereszkedve a tenger felé haladtak. A déli nap egyre erősebben tűzött, miközben a tengeri szellő sóssága és a tengerparti moszat illata lengte be a levegőt.