„Elég volt, Zsolt!” – az anyám hangja remegett, mintha egy régi ablaküveg törne szét a viharban. Apám ököllel csapott az asztalra, és a porcelán csészék összecsattantak. „Ha még egyszer szóba hozod a pénzt, esküszöm, elmegyek innen!” – kiabálta vissza. A húgom, Dóri, a sarokban ült, arcát térdére hajtva. Én csak ott álltam az ajtóban, és … Read more
„Halló, kislányom, leestem… Kérlek, gyere és segíts!” Nem tudtam, mit válaszoljak. Az a reggel úgy indult, mint bármelyik másik. Az irodám, a Tverskoy utcán, egy meleg csésze teával a kezemben, miközben a rendszergazdák éppen megpróbálták helyrehozni a leállt programot. Általában idegesített, ha elakadt a munka, de most egy pillanatra megkönnyebbültem — végre volt egy kis … Read more
– Már megint itt van? – kérdezte anyám, miközben a konyhaasztalnál ültem, és próbáltam visszafogni a könnyeket. A hangja egyszerre volt aggódó és dühös. – Mióta együtt éltek, mintha nem is te lennél. Egy időben még láttalak nevetni. Nem tudtam válaszolni. Csak bámultam a teáscsészémbe, ahol a filter lassan festette meg a vizet. Az ablakon … Read more
Minden évben a születésnapomon három terítéket rakok az asztalra, és egy hely mindig üresen marad. Két év hallgatás után Karen, a lányom, fájdalommal teli ürességgé vált. De azon az estén, egy elfeledett üdvözlőlap egy régi fiókban mindent felborított, amit eddig tudtam. Lassan tettem le az utolsó tányért, a kezem kissé remegett. Három teríték volt az … Read more
A szívem összeszorult a fájdalomtól és undortól, amikor láttam, hogyan bánnak a vőlegényem családjával a nagymamájával. Az idősek tisztelete számomra nem csupán üres szavak, hanem alapelv, amire felnőttem. De amit a házukban láttam, teljesen megváltoztatta róluk alkotott képemet. Az a jelenet még mindig ott van előttem, mint egy rossz álom, amit nem tudok elfelejteni. Most … Read more
Háromszor mentem férjhez, és minden alkalommal igyekeztem tökéletes feleség lenni: engedelmes és gondoskodó. Az első férjem elhagyott, azt mondta, hogy már belefáradt belém, hogy csak főzök, és semmi mást nem teszek érte. Akkor még nem értettem, mit kellene még tennem ahhoz, hogy tetszem neki. Egyedül maradtam két gyermekkel. A második férjem akkor jött az életembe, … Read more
András sosem volt híres arról, hogy jól hazudik. Miközben a bőröndjét pakolta a hálószobában, próbálta elkerülni, hogy a felesége, Marina szemébe nézzen — a nő, akivel majdnem tíz évet töltött együtt. — „Szóval konferencia. Egész hétre?” — mondta Marina, miközben a ajtófélfának támaszkodott. — „És pont Sočiban, amikor mindenki pihen?” — „Igen,” — motyogta András, … Read more
— „Add vissza mindent, amit neked adtam!” — kiáltott Szergej, belépve a szobába. — „Mi?!?” — válaszolt Katia, meglepődve, és felugrott a régi foteljéből. Épp most tért vissza a futásból, sportleggingsben és könnyű pulóverben volt, és az arcán enyhe fáradtság tükröződött. Szergej keresztbe tette a karjait, tekintete komor volt. A hangja dühvel vibrált: — „Mondtam: … Read more
Tímea soha nem beszélt arról, mi történt vele sok évvel ezelőtt. Csendben élt, próbálva elkerülni mások dolgait. Ha segítséget kértek tőle, mindig ott volt, de ha nem, akkor sosem erőltette magát. Bár vak volt, Tímea érzékelte a világot élesebben, mint bárki más. Az illatokból, a léptek hangjából, az emberek légzéséből többet érzett, mint mások a … Read more
— Egyáltalán észreveszed, hogy már egy hete üres a hűtőd? — törte meg a dermedt csendet Dmitrij hangja, éles volt és metsző, mint a februári szél. A konyhaajtóban állt, még mindig kabátban, mintha tartott volna attól, hogy túl sokáig marad ebben a dohszagú, málló falú, régi lakásban, ahol az állott olaj szaga ül a levegőben. … Read more