A lányom temetése után véletlenül meghallottam a vőlegényem beszélgetését. Abban a pillanatban világossá vált számomra: egyetlen másodpercet sem vesztegethetek el többé.
Késő ősz volt. A szél hidegen csapott a vállaknak, sodorta a lehullott leveleket a sírkövek között. Az ég alacsony és szürke volt, mintha egy kórházi lepedő lenne kifeszítve száradni. A temető mintha elfeledett hely lett volna: sem élő hang, sem mozgás nem hallatszott, csak az elhervadt fű és a mély csend uralkodott. Egy sír mellett … Read more