Az esküvőm napján anyám egyedül érkezett, apám viszont nem jelent meg. Az ünnepség végén anyám egy borítékot adott át nekem, amit tőle kapott – kevés pénz volt benne.
Két héttel később apám végre felhívott, hogy gratuláljon.
— Tetszett az ajándékom? — kérdezte.
Bár őszintén megköszöntem, éreztem, hogy valami nincs rendben. A hangjában csalódottság bujkált. Aztán olyasmit mondott az anyámról, amitől elakadt a szavam. Könnyekben törtem ki, és azonnal hozzá rohantam.
Apám nem jött el az esküvőmre, és anyámon keresztül pénzt küldött nekem ajándékba – két héttel később azonban egy rettenetes titokra derült fény.
A történetem évekkel korábban kezdődött. Miután megszülettem, apám komoly anyagi gondokkal küzdött. Éppen ekkor lépett be anyám életébe egy másik férfi: gazdag, sikeres, jóképű. Nem sokáig habozott. Gyors döntést hozott, és elhatározta, hogy elhagyja apámat.
Emlékszem arra a napra, amikor mindez megtörtént. Apám kétségbeesetten állt az ajtóban, könyörgött anyámnak, hogy gondolja át, de ő hajthatatlan volt. Három hónappal később már egy másik férfi feleségeként kezdett új életet, engem is magával vitt.
Apám soha nem hagyta el teljesen a kötelességeit – rendszeresen fizette a tartásdíjat, de anyám megtiltotta neki, hogy kapcsolatba lépjen velem.
Évek teltek el. Befejeztem a tanulmányaimat, majd elérkezett az esküvőm napja. Csak a legközelebbi családtagokat hívtuk meg. Anyám egyedül jött el – a második férje már régen elhagyta. Apám pedig nem jelent meg. Anyám azt mondta, hogy valami sürgős dolog jött közbe.
Az esküvő után egy borítékot kaptam tőle anyám kezéből. Kevés pénz volt benne. Meghatódtam. A nagy esemény után nem volt időm rögtön felhívni apámat, de két héttel később végre beszéltünk. Akkor tudtam meg az igazságot: végig kórházban volt.
— Tetszett az ajándékom? — kérdezte ismét.
— Igen! Egy új hűtőszekrényre gyűjtünk, és már majdnem összegyűlt rá a pénz! — mondtam neki.
Ő felnevetett:
— Örülök, hogy terveitek vannak! A lakásavatóra viszont mindenképp meghívtok, ugye? Ezt már nem hagyom ki!
Ekkor azonban elárult valamit, amitől földbe gyökerezett a lábam.
Kiderült, hogy két hónappal az esküvő előtt anyám meglátogatta őt, és egy javaslattal állt elő: apám vásároljon nekünk egy lakást ajándékba.
Apám gondolkodás nélkül bízott benne, és átadta a pénzt, azt hitte, hogy minden rendben lesz. De anyám azután egyszerűen eltűnt.
Amikor ezt meghallottam, nem akartam hinni a fülemnek. Azonnal elrohantam hozzá, remélve, hogy mindez félreértés. De amikor rákérdeztem, ő nyugodtan beismerte az egészet.
— Igen, vettem egy lakást — felelte higgadtan. — De a saját nevemre írtam. Ki fogom adni bérbe. Ti fiatalok vagytok, meg tudjátok keresni a saját lakásotokra valót.
Nem hittem a fülemnek. Egyszerűen csak néztem rá, és valami eltört bennem. Hogy tehette ezt velem?
Attól a pillanattól kezdve többé nem tudtam bízni benne. Megszakítottam vele minden kapcsolatot.
A rokonaink is elfordultak tőle. De úgy tűnt, őt ez egyáltalán nem érdekelte. Mintha semmi sem történt volna, úgy élte tovább az életét.