Hallottam, ahogy a férjemmel beszélget az anyósom, és nem akartam hinni a fülemnek.
Minden, amiért a házasságunk alatt éltem, csalásnak bizonyult. Annyira bíztam benne, mégis ő és az anyja ilyen aljas módon cselekedtek.
Elhatároztam: meg fogják bánni, amit tettek!
Valami furcsa dolog történik
Még csak egy hónapja volt, hogy elképzelni sem tudtam, mennyire hirtelen megváltozik az életem. Egyik nap otthon ültem a saját kényelmes lakásomban, amit hosszú évek kemény munkájával vásároltam meg, és épp egy magazint lapozgattam. A konyhából frissen főzött kávé illata áradt. Maxim szolgálatban volt, és egy hét múlva tért volna haza.
Kinyúltam a kedvenc bögrémért a szekrénybe, de sehol sem volt. Furcsa, egyértelműen emlékeztem, hogy ide tettem. Talán a mosogatógépbe raktam? Nem, ott sem volt.
– Mi történik itt? – kérdeztem magamtól, majd elkezdtem alaposan átnézni a konyhát.
Ez nem volt az első eltűnt tárgy. Először a kedvenc zafír fülbevalóim tűntek el, amit a szüleimtől kaptam a 25. születésnapomra. Aztán eltűnt egy selyemsál is, amit Olaszországból hoztam haza. És most a bögre.
Felvettem a telefont, és hívtam a férjemet.
– Drágám, nem láttad a fehér bögrém arany szegéllyel?
– Lerochka, megint elvesztettél valamit? – kérdezte mosolyogva. – Biztos valahova elpakoltad, és elfelejtetted. Olyan szórakozott vagy.
– Nem vagyok szórakozott! – tiltakoztam. – Ráadásul mostanában sok minden eltűnt.
– Egyébként gondolkodom azon az üzleti ajánlaton, amit mondtam. A barátom kávézó láncot indít, és befektetőket keres. Ha jelzálogot rakunk a lakásra…
– Max, ezt már megbeszéltük – szakítottam félbe. – Nem akarom kockáztatni a lakást.
– Lera, ez egy nagyszerű lehetőség! Meddig tűnök még el a szolgálatok miatt? Befektetünk, és passzív jövedelemhez jutunk. Királyként fogunk élni!
Maxim már három hónapja beszélt erről. Csábító volt az ötlet – hitel a lakás terhére, befektetés egy ígéretes vállalkozásba. De valami visszatartott.
– Most még ne, rendben? Három nap múlva szabadságra megyek, a tengerhez. Amikor visszajövök, megbeszéljük.
– Egyedül mész?
– Kivel mással? Te csak jövő héten jössz vissza.
Még beszélgettünk egy kicsit, aztán elköszöntünk.
Biztosra akartam menni
Ránéztem arra a helyre a szekrényben, ahol a bögre volt, és határozott léptekkel a hálószoba felé indultam.
Kivettem a táskámból egy dobozt. Ezek az eltűnések nem lehettek véletlenek, ezért a szabadság előtt vettem néhány apró kamerát. Talán paranoiás vagyok, de tudni akarom, hová tűnnek a dolgaim.
Eszembe jutott, hogyan ismerkedtem meg Maximmal. Olyan volt, mint egy mesében – véletlen találkozás egy kávézóban, bájos mosoly, bókok.
Tökéletesnek tűnt – figyelmes, gondoskodó, jó állása volt. Három hónappal később megkért, hogy menjek hozzá, és én, mint egy szerelmes lány, igent mondtam. Anyám meglepődött a gyorsaságon, de én biztos voltam a döntésemben.
Miután a lakás több pontjára felszereltem a kamerákat, leültem, hogy ellenőrizzem az adást a telefonomon. Minden tökéletesen működött – jó lefedettség, tiszta kép. Így nyugodtan mehettem szabadságra.
Aznap este sokáig nem tudtam elaludni. Az első pénzügyi beszélgetésünk jutott eszembe, amikor Maxim az öreg autóm eladását javasolta.
– Minek kell neked az a rozoga? – mondta. – Vegyünk egy újat, modernet.
Bár az autó kitűnő állapotban volt, beleegyeztem. Csak meg akartam lepni a férjemet.
Reggel rossz előérzettel keltem. Ezt a nyaralás előtti idegességnek tulajdonítottam, és elkezdtem pakolni. Két hét pihenés várt rám, a nap, a tenger és a nyugalom.
Nem sejtettem, hogy ez a nyaralás megváltoztatja az egész életemet.
Indulás előtt még egyszer ellenőriztem a kamerákat és a kapcsolatot a szerverrel. Minden rendben volt. Több ezer kilométer távolságból is megnézhettem, mi történik otthon.
A tengerparton feküdtem a napozóágyon, élveztem a meleg szellőt és a hullámok hangját. Körülöttem a gondtalan pihenés hangulata uralkodott – gyerekek nevetése, part menti kávézók zenéje, sirályok kiáltása.
Elővettem a telefonom, és megnyitottam a kameranéző alkalmazást.
Az első felvételen semmi érdekes – üres lakás. De kedden… láttam, hogy kinyílik a bejárati ajtó, és Valentina Petrovna lépett be az otthonomba.
Semmi meglepő, az anyósomnak van tartalék kulcsa. De ahogy követte őt…
– Maxim? – majdnem elejtettem a telefonom.
Szolgálatban kellett volna lennie. Bekapcsoltam a hangot.
– Na fiam, mikor győzöd meg végre a feleségedet a hitelről? – Valentina Petrovna kényelmesen helyet foglalt, keresztbe tette a lábait.
– Dolgozom rajta, anya. Már majdnem igent mondott.
– Majdnem? – horkant fel az anyósom. – Az előző feleségnél nem tartott ennyi ideig.
Lefagytam. Az előző feleség?
– Anya, ez más. Lera saját lakással és autóval rendelkezik. Mindennek rendben kell lennie.
– Rendben majd ő intézi! – szólt egy női hang, és egy fiatal, barna hajú nő jelent meg a képen. – Túl sokáig vacakolsz vele, Maxikám. Nem szeretted még meg?
Elbűvölve figyeltem a nőt. Karcsú, magabiztos.
– Alina, ne kezdj! – görbült Maxim szája. – Minden úgy történik, ahogy megbeszéltük.
– Apa! – két öt-hat éves gyerek rohant be a szobába.
Maxim felkapta őket, megpuszilta. Nem hittem a szememnek. A férjem egész idő alatt becsapott engem.
– Max, pénzre van szükségünk – folytatta Alina. – Hamarosan iskolába mennek a gyerekek, és te még mindig húzod ezt az ostoba dolgot.
– Valóban – helyeselt az anyósom –, nem volt egyszerű találni egy ilyen butát. Egy vidéki balfék, sem stílus, sem ízlés.
– De saját lakás és autó, – nevetett Maxim.
Alina az én ruhásszekrényemben turkált.
– Ó, szép blúz. Elvihetem? Úgysem lesz már rá szüksége.
– Vedd el, amit csak akarsz – legyintett Maxim. – Hamarosan úgyis mindennek vége.
Leállítottam a felvételt. Minden a helyére került – az eltűnt tárgyak, a férjem váratlan üzleti útjai, az állandó rábeszélések, hogy vegyünk fel hitelt.
Emlékeztem az esküvői útra. Akkor Maxim azt mondta: „Nem hiszem el, hogy ilyen csodálatos lányt találtam. Ez a sors!” És én bután elolvadva hallgattam.
Most már értettem – profi szélhámos. Magányos lányokat keres, akiknek van vagyona, elbűvöli őket, elveszi a kezüket, aztán… Mi lett az első feleséggel? Semmije sem maradt?
Felkeltem a napozóágyból, és elsétáltam a partra. Szükségem volt, hogy kitisztuljon a fejem, összeszedjem a gondolataimat, és döntést hozzak. Bennem tombolni kezdett a düh és a fájdalom. Fél év hazugság, manipuláció.
Este bulit tartottak a parton.
A bárpultnál ültem, amikor mellém ült egy jóképű férfi.
– Meghívhatlak egy koktélra?
– Miért is ne – mosolyogtam. – Ma különleges nap van.
– Tényleg? Mi olyan különleges?
– Ma új életet kezdek – emeltem poharam. – Tudod, néha mindent el kell veszítened ahhoz, hogy rájöjj, milyen erős vagy.
– Filozofikus vagy – jegyezte meg az ismeretlen.
– Dehogy – harsant fel nevetésem szokatlanul keményen. – Csak egy egyszerű igazságot fogtam fel: ha becsapnak, a bosszúnak elegánsnak kell lennie.
A férfi értetlenül emelte szemöldökét, én pedig már készültem távozni.
– Köszi a koktélt. Készülök hazamenni.
Szobámba érve megnyitottam a laptopot, és nekiálltam megtervezni mindent. Nem, nem fogok hisztizni vagy botrányt okozni. Jobb tervem volt.
Először felhívtam az ügyvéd barátnőmet.
– Szia, Pash. Sürgősen tanácsra van szükségem. Kihagyjuk a felesleges kérdéseket…
Aztán üzenetet küldtem minden ismerősömnek, hogy sürgősen eladom a lakásomat. Meglepő módon jelentkezett egy régi osztálytársam. Nem láttam őt az iskola óta.
A hónap utolsó napjai egy napként repültek el. Pontosan úgy cselekedtem, mint egy jól megírt darab színésznője.
– Anya, eldöntöttem, hogy másik városba költözöm – mondtam telefonon.
– Lerochka, de miért? – hallottam anyám aggódó hangját. – Mit szól Maxim?
– Azt is mondhatnám, hogy az ő ötlete – mosolyodtam el keserűen. – Ne aggódj, minden rendben lesz.
– Drágám, mostanában furcsán viselkedsz. Mi történt?
– Semmi, anya. Csak… néha az élet meglepetéseket tartogat. És azokra így kell válaszolni.
Semyonnal pontosan úgy találkoztam, ahogy vártam.
Nem sokat változott az iskola óta – még mindig az a kemény arc volt, akiért az egész suli rettegett. Tizedikes koromban emlékszem, hogyan tette helyre a két felsős srácot, akik zaklatták a lányokat.
– Szóval eladod a lakást? – morogta, miközben körülnézett a helyiségekben.
– Igen, költözöm. Csak egy aprócska részlet van – egy hónap kell, hogy kipakoljak.
– Semmi gond – vállat vont Semyon. – A lényeg, hogy jó az ár.
Miután az összes papírt aláírtam, felhívtam Maximot.
– Drágám, pár napra átmegyek egy baráthoz – doromboltam a telefonba. – De hagytam neked egy meglepetést.
– Tényleg? – csodálkozott. – Milyen meglepetést?
– Majd meglátod – válaszoltam titokzatosan. – Amúgy hiányzol. Alig várom, hogy hazaérj.
– Én is hiányzol, drágám. Tudod, még mindig nem hiszem el, hogy ilyen csodás feleséget kaptam a sorsomtól.
Behunytam a szemem, ökölbe szorítottam a kezem, hogy a körmöm a tenyerembe mélyedjen. Undorító volt hallani azokat a hamis vallomásokat.
– Igen, a sors tényleg nagy tréfamester – sziszegtem, de gyorsan átváltottam mézes-mázos hangra. – Szeretlek, puszi!
Az utolsó hívásom az anyósomhoz ment.
– Valentina Petrovna, kimosom a ruháit. Eljöhet érte.
– Ó, Lerochka, köszönöm! Olyan gondoskodó meny vagy.
– Ó, ezek csak apróságok – mosolyogtam, és elképzeltem a képmutató mosolyát. – A legfontosabb a család.
A nagy nap
Tudtam, hogy Maxim este ér haza – mindig ugyanakkor jött. Felraktam a kedvenc sültjét a tűzhelyre, és hagytam az asztalon egy cetlit: „Drágám, szeretlek! Van új sampon a fürdőben, tetszeni fog. De ez még nem minden. Készülj fel!”
Én magam egy vonaton ültem, ami egy másik városba vitt. A fülke fülledt volt, de csodásan éreztem magam. Csak elképzeltem, hogyan zajlanak az események otthon.
Maxim a szokásos időben ért haza. Megérezte a sült illatát, elégedetten mosolygott, és elővette a telefonját.
– Alina, minden terv szerint halad. A naiv csaj készül a meglepetésekre, elhiszed?
– Milyen meglepetések? – kuncogott Alina.
– Kit érdekel! Hamarosan minden megoldódik. Elválok tőle, megkapom a pénzt a lakásért, és az autót is elkérem a közös vagyonból.
– Biztos vagy az autóban?
– Miért ne? Házasság alatt vettük, az közös vagyontárgy.
– Csak ne rontsd el!
– Minden rendben lesz – nyugtatta Maxim. – Megyek zuhanyozni, kipróbálom az új sampont, amit hagyott. Aztán visszahívlak.
Bement a fürdőbe, bekapcsolta a vizet, és elkezdte behabosítani a haját, dúdolgatva valamit. Ebben a pillanatban kinyílt a bejárati ajtó.
– Mi a…? – morgott Semyon.
Az ajtó kitárult. Maxim megrezzent, és kétségbeesetten próbálta eltakarni magát a függönnyel.
– Ki vagy te? – kiáltott rá Semyon. – Mit keresel az én lakásomban?
– Ez az én lakásom!
– Takarodj innen! – ragadta meg a vállánál Semyon. – Gyorsan!
– Várj, valami tévedés történt…
– Egyetlen tévedés, hogy még mindig itt vagy! – tolta ki Maximot a folyosóra.
Ekkor lépett fel a lépcsőn Valentina Petrovna.
– Fiam, mi folyik itt? – állt meg tátott szájjal. – Uramisten, mi történt a hajaddal?
Maxim vakarta a fejét, nem értette a problémát.
– Vörös a hajad… – mondta elképedve az anyósom. – Miért vannak a ruháim a szemétben? – háborodott fel. – Épp most jöttem onnan! Képzeld, egy csavargó próbálta felvenni a kedvenc ruhámat!
– Milyen ruhák? Mi közük a ruháknak ehhez? – fogta a fejét Maxim, majdnem leestek a törölközőről. – Eladta a lakást
!
– Mit? Eladta? – tágra nyíltak az anyósom szemei.
– Igen – morgott Semyon, kilépve a lakásból. – Én vettem meg, minden szabályosan, papírokkal. Te meg illegálisan vagy itt. Szóval gyorsan pakolj, mielőtt hívom a rendőrséget.
Lera mosolyogva rendelt kávét a vonat étkezőjében. Megkóstolta a csészéből, és először sok idő után jóízűen felnevetett.
Elővette a telefonját, és megnyitotta az anyjával folytatott csetet.
– Anya, amint berendezkedem, megyek hozzád. Nem, Maxim nem jön. Majd később elmesélem mindent.