admin123

Hetvenéves vagyok, Frank Miller. Negyvenöt éve motorozom, az utak közel fél életemet adták vissza nekem – az érzést, hogy mozgásban vagyok, hogy nem rekedek meg. Átmentem zivatarokon, hóviharokon, ködön, amin keresztül alig láttam tíz lépésnyit. De azon az éjszakán az Interstate 40 közepén majdnem megöltem egy gyereket. Tizenegy óra elmúlt, az éjszaka hideg volt, és … Read more

David Langston nevét San Diegóban mindenki ismerte. A férfi, aki egyetlen hitelkártyával és egy ötlettel kezdte, majd negyven év alatt felépítette a város egyik legnagyobb ingatlanbirodalmát. Az újságok szerint zseni volt. A beosztottjai szerint isten. De akik ismerték őt igazán – ha egyáltalán voltak ilyenek –, azt mondták, David Langston soha senkit nem szeretett igazán. … Read more

A nevem Sarah Miller. Negyvenéves vagyok. Ha az ember negyvenévesen még mindig egyedül él, a világ hajlamos úgy tekinteni rá, mintha valamit elrontott volna. Én pedig sokáig elhittem, hogy tényleg elrontottam. Fiatalon mindent a szerelemre tettem fel. És mindent el is veszítettem vele. A férfiak jöttek-mentek, én pedig mindig ugyanott maradtam: egy kicsit megtörten, de … Read more

A Grand Azure előcsarnoka fényben úszott – kristálycsillárok szórták szét a ragyogást, halk zene szűrődött a mennyezet hangszóróiból, s a levegőben pezsgő és arany füstölt lazac illata keveredett. A város legelőkelőbb hotelje. És az én családom úgy állt a bejáratnál, mintha maguk lennének a hely tulajdonosai. Pedig nem ők voltak. Én voltam az. De ezt … Read more

A Thorne-birtok hajnalban mindig úgy festett, mint egy alvó szörnyeteg. A márványfalak vakítóan fehérek voltak, a tükrök mindent visszavertek – a hideget is, a fényt is, a félelmet is. Én pedig a gyomromban növekvő élettel együtt éltem ott, mint egy rab, aki már a szökését tervezi. Nyolc hónapos terhes voltam, mikor meghallottam őket. Julian, a … Read more

Chicago O’Hare, A12-es kapu. A hangosbemondó monoton zümmögése keveredett a reptéri zsongással. A 447-es járat New York felé indulni készült – az utolsó hullám utas épp felszivárgott a beszállófolyosón. A kabinban a szokásos hangok: csattogó övek, csúszó kerekek, jégkockák koppanása a műanyag pohár falán. A felszállás előtti csend volt ez – a vihar előtti fajta. … Read more

A Kárpátok hóval borított völgyeiben a tél olyan csendes volt, hogy az ember hallani vélte, ahogy a fák is lélegeznek. A hegyek közé vágott vasútvonalon azon a napon is csak egyetlen vonat haladt — a hajnali teherszerelvény, melyet Juhász Miklós, a tapasztalt mozdonyvezető irányított. Már húsz éve járt ezen az útvonalon. Tudta, mikor bukkan fel … Read more

Évek óta éltem Ármin árnyékában. Ügyes volt, határozott, mindenki szerette – legalábbis ezt hitte. Én voltam a csendes feleség, akiről csak annyit tudtak a kollégái: „Ő Ármin felesége.” A nevem – Lilla – szinte sosem hangzott el. Egyszerű díszlet voltam a tökéletes férj imázsa mögött. A kapcsolatunkban nem volt helye két embernek – csak egy … Read more

Il cielo su Neuilly-sur-Seine era di un grigio denso, come se anche il tempo avesse deciso di trattenere il respiro.Sophie Martin chiuse l’ombrello, le mani ancora tremanti. Davanti a lei, la villa Dupont si stagliava come un castello di marmo e vetro, bellissima e sinistra insieme. Era il suo primo giorno di lavoro, eppure qualcosa, … Read more

The mahogany table gleamed under the muted light of Alistair Crane’s law office.It smelled of old paper and power—of secrets polished smooth by years of silence. I sat at the end of it, a skein of gray yarn in my lap, my knitting needles clinking softly like the ticking of a clock. My children thought … Read more