Ártem hazavitte az idős édesanyját a faluból. Most már náluk kellett élnie. Felesége, Vira, teljesen felháborodott. – Miért nem a te testvérednél él? – morogta. – Mert nálunk több a hely – próbálta megnyugtatni Ártem. – A mi lakásunkban három szoba van, míg a testvéremnél csak kettő… – Ja, csak neki egy gyereke van, nekünk meg kettő. Egy fiú és egy lány, – folytatta Vira, miközben nem tudta elnyomni a dühét. – Most nekik egy szobában kell összezsúfolódniuk, mert Ganna Petrovna el fogja venni a lányom szobáját! Ártem sóhajtott. Édesanyja a faluban élt, egy kényelmetlen házban. Az utóbbi időben gyengélkedett, és már nem tudta ellátni a nehéz falusi munkát. Mikor Ártem legutóbb meglátogatta őt, nagyon aggódott. Az egész visszaúton ezen járt az esze, és arra jutott, hogy el kell hoznia az anyját. Vira nem örült a hírnek.
Nem tartott kapcsolatot Ártem édesanyjával. Igaz, nem is volt rá semmi különösebb oka. Egyszerűen az idős falusi nő nem érdekelte őt… – Képzeld el, ő azt akarja, hogy hozza haza ezt az öregasszonyt – panaszkodott Vira a telefonban a barátnőjének. – Három osztályt végzett, alig tud beszélni. Mit taníthat ő a gyerekeinknek? Nekik van külön tanáruk, tanulás. És akkor itt jön ez a falusi nő, és még ránk is húzódik. A másik fia elvihette volna. De nem, hozzánk hozza! – Nehéz lesz, igen – válaszolt a barátnője. – De talán elvihetnéd Katiot anyukádhoz? Ő egyedül él, és van neki helye. És Kati is jobban érezné magát ott. Így ti sem lesztek olyan szűkösen. – Mi!? – háborodott fel Vira. – Anyámnak megvan a saját élete: színházak, múzeumok… Ő egyedül szokott élni, és bohémián éli az életét. Miért kellene Katinak oda mennie? Miért kellene én terheljem anyámat? Nem. Kati itthon marad. De hogy mit kezdjünk ezzel a svákrúhával, azt nem tudom. Mi legyen most, Olya?
– Talán küldhetnénk őt egy idősek otthonába? – próbálkozott Olya. – Boldogan megtenném, de Ártem biztosan nem akarja – sóhajtott Vira. Már érezte, hogy ha a férje egyszer úgy döntött, hogy az anyja velük marad, akkor ez már így is lesz. Pár nap múlva Ártem hazahozta Ganna Petrovnát. Az idős nő nehezen küzdött meg a lépcsőkkel, többször megállt pihenni. A család a negyedik emeleten lakott, és a házban nem volt lift. Vira azt gondolta, hogy az idős nő alig fog kijárni, ha egyáltalán ki fog. Így hát kénytelenek lesznek elviselni a jelenlétét… – Itt van, anyu, a te szobád – mondta Ártem, miközben bevezette őt a lakásba, és bemutatta a régi Kati szobáját. – Itt helyezkedj el. Az asszony leült az ágyra és sírni kezdett.
Érezte a menye hidegségét, és tudta, hogy a jelenlétével feszültséget fog okozni a fiának. – Ne sírj, nagyi – mondta kedvesen Kati. A kislány nyugodtan vette tudomásul, hogy mostantól együtt kell élnie a testvérével. Ha így kell, akkor így lesz. Ám Olexijnek nem tetszett a dolog. – Miért kell nekem Kati mellett összekuckóznom? – panaszkodott. – Miért kell nekünk ez a nagymama? Nélküle is jól éltünk… Nyilvánvaló, hogy az életük teljesen megváltozott a nagymama érkezésével. Bár ő próbált minél kevesebb gondot okozni. Most már a gyerekek együtt aludtak egy szobában. Olexij mindig panaszkodott, hogy kényelmetlen neki, mert mostantól nem hozhatja át a barátait. Vira próbált minél kevesebb kapcsolatba lépni a svákrúhájával, és folyamatosan jelezte a férjének, hogy mennyire szégyenli az anyját.
– Egy szobában élnek a gyerekek. Hogyan lehet ez? – háborodott fel Vira. – Semmi segítség tőle, és még többet kell költeni rá! – Milyen költségekről beszélsz? – kérdezte Ártem. – A nyugdíját ideutalta, és nekünk adja. – Mi van ezzel? Az ő nyugdíja semmi. És a kaja most drága. Ártem csak legyintett, és próbálta lezárni ezt a kellemetlen beszélgetést egy időre. Egy nap Ganna Petrovna tévét nézett. Egy kézműves műsor ment, és kötött dolgokat mutattak. Kati odaült mellé, és együtt nézték a műsort. – Micsoda csoda! – lelkendezett. – Ez nem olyan, mint azok az egyforma, semmilyen dolgok a piacon.
De jó lenne egy olyan ruha, mint annak a lánynak. – Tetszik? Készítek neked egyet – mondta Ganna Petrovna. – Tényleg tudsz ilyet csinálni? – kérdezte Kati meglepődve. – Megpróbálhatjuk – mondta a nagymama, és mosolygott. Ganna Petrovna talált magának egy új elfoglaltságot, amibe nagy lelkesedéssel vetette bele magát. Nem telt el sok idő, és a ruha kész is lett. Kati el volt ragadtatva. – Nagyi, te igazi varázsló vagy! – mondta, miközben megölelte és megcsókolta őt. – Minden lány irigykedni fog, milyen gyönyörű! A ruha valóban szenzációt keltett az iskolában. Kati még egy pulóvert is kért a nagymamától, és az is csodálatos lett.
– Nagyi, megtaníthatsz kötni és varrni is? – kérdezte Kati. – Én is szeretnék ilyen szépségeket csinálni. – Miért ne, persze, hogy megtanítalak – mondta Ganna Petrovna, miközben a szemei szeretettel és melegséggel ragyogtak. Kati nagyon összebarátkozott a nagymamával. Nemcsak kötögettek, hanem sokáig beszélgettek is egy csésze tea mellett. Hamarosan Kati elmondta a szüleinek, hogy átköltözik a nagyi szobájába. Vira nem akarta bevallani még magának sem, de ő is imádta a svákrúha által készített dolgokat. Kati az új ruhában igazi szépség volt. A pulóver is nagyon jól állt neki. Egyik nap Vira a konyhában dolgozott, mikor Ganna Petrovna belépett és halkan megkérdezte: – Segíthetek valamiben? Vira megdermedt a meglepetéstől. – Nem kell, megoldom – válaszolta mérgesen. De a nagymama nem ment el. – Ma Kati jó jegyet kapott az iskolában. Mi lenne, ha meglepnénk pirogokkal? – Ó, még bajlódni velük! – morogta Vira. – Készítsük el – mondta határozottan Ganna Petrovna. – Káposztásat, krumplisat, és talán édeset is? Ártem gyerekkorában imádta őket… Vira nem értette, mi történik.
Mi történt ma a svákrúhával? Vira sosem sütött pirogot a férjének, így fogalma sem volt, hogy ő gyerekkorában szerette őket. De meglepve, de beleegyezett. – Rendben, süssük meg. A nők nekiláttak, és nem sokkal később a konyha megtelt a friss sütemények csodálatos illatával. Amikor Kati hazaért az iskolából, meg sem tudott szólalni a látottaktól. Az anyja és a nagymama együtt teáztak a konyhában, és az asztalon egy hatalmas tál pirog hevert. – Hűha! – mondta Kati. A pirogok pillanatok alatt elfogytak, különösen Olexij értékelte őket. – Finom, de kevés – mondta, miközben mindent megett.
– Süssenek még, elviszem őket az iskolába. Néhány nap múlva Ganna Petrovna ismét belépett a konyhába, és felajánlotta Virának: – Vírka, hamarosan születésnapod lesz. Szeretnélek meglepni. Mi lenne, ha neked is készítenék egy ruhát? Vagy bármit, amit szeretnél… Vira összezavarodott. Eszébe jutott, milyen hideg volt vele mindig a svákrúhája, és hogy mennyit panaszkodott a barátnőjének telefonon, direkt azért, hogy a nagymama hallja. És mindenkit ellene hangolt. És veszekedett a férjével is, hogy hazahozta az anyját. Mi van most? Jaj, de szégyellem magam… – Köszönöm, nem szükséges – mondta Vira, miközben elment a konyhából és bezárkózott a szobájába.
De Ganna Petrovna mégis adott neki egy csodálatos ruhát születésnapjára. – Ez közös munkánk Katival – mondta. – Nézd, Katja horgolta ezeket a virágokat. Igazán ügyes lány. Kati ott állt, és büszkén nézte, hogyan örül a munkájuknak. A végeredmény valóban gyönyörű lett. Vira felvette a ruhát, és szinte átalakult. Az arcán mosoly jelent meg, és valami lágyan megmozdult a szívében. – Nagyon köszönöm – mondta halkan. Másnap a munkahelyén a főnöke odament hozzá, és megkérdezte: – Vira, mi ez a gyönyörű ruha rajtad? Ez kézműves munka? – Igen – válaszolta Vira. – A svákrúhám készítette. És a lánya segített neki. – Egyszerűen csodálatos. Lehet rendelni ilyet? Jó árat fizetnék érte. – Megkérdezem Ganna Petrovnát.
Ganna Petrovna örömmel beleegyezett. Nem sokkal később rengeteg rendelés érkezett. A család pénzügyei jobbra fordultak. Kati folytatta a tanulást a nagymamától. Nagyon tehetséges tanítványnak bizonyult, és hamarosan elkezdett ő is kötni és varrni rendelésre. A nagymama pedig visszatért az Olexij által oly kedvelt pirogokhoz. Egy este Ártem odahívta Virát a szobába, és ezt mondta neki: – Figyelj, Dmitriknek van egy híre. Megvásárolta a lakást. Eladták a régit, hozzáadtak egy kis pénzt, és most négy szobás lakásuk van. Szóval elviheti anyámat… – Hát ne! – kiáltott fel Vira. – Mi az, hogy most? És most figyelj a válaszomra. Készen áll, vagy sem, de Ganna Petrovnát nem fogom elengedni! El sem tudom képzelni, hogy egy idős nőt így egyik helyről a másikra cipeljünk! Nem! Így mondd meg Dmitriknek. Én most a konyhába megyek. Pirogot fogunk készíteni…