Anna titkos csalódása és váratlan fordulata az életében
– Biztosan semmire sincs szükséged a boltból? – kérdezte Anna finoman, miközben férjére nézett.
– Nem, menj már – intett lelkesen Boris.
Úgy tűnt, mintha csak el akarna tőle szabadulni. Anna csendesen sóhajtott. Az utóbbi időben férje egyre feszültebb lett. Ő azonban úgy döntött, nem szítja a vitát, inkább hallgatással próbálja elkerülni a konfliktusokat.
Anna mindig is kerülte a nézeteltéréseket, és hajlott az engedékenységre. Anyja gyakran mondta neki, hogy kitűnő feleség válik belőle – és valóban, ezt be is tölti. Bosszúságát visszafogva indult el a bolt felé.
Ezen a napon grillezett lazacot tervezett citrommal és rozmaringgal, desszertként pedig a anyósa süteményének receptjét készítette elő, hogy meglepje Boris-t. Amikor a kasszánál állt, hirtelen rájött, hogy otthon hagyta a pénztárcáját.
Mély lélegzetet vett, ujjait a hajába simította, és gyorsan hívta a férjét, remélve, hogy segítségére lesz. Azonban nem kapott választ. Kérte a pénztárost, hogy tartsa meg a bevásárlókosarát, majd sietve indult haza.
Ahogy megérkezett a lakás ajtajához, belépni készült, amikor olyasmit hallott, ami megdermesztette.
Boris telefonált, és a szavai mélyen megrázták Annát.
– Igen, mindent elintéztem – mondta a férfi. – Az ingatlant szinte már átruháztam, csak a pénz átutalása maradt.
Anna dermedten állt a bejáratnál, szíve vadul vert. Megkapaszkodott az ajtókeretben, úgy tűnt, képtelen felfogni hallottakat. Melyik lakásról beszél? Milyen pénzről? Mit tervez?
– Kockázat mindig van – folytatta Boris –, de mit tegyek? Ő semmit sem sejt. Ráadásul csendes természetű, mindent eltűr.
Anna fájdalma és dühössége megbénította. Még erősebben kapaszkodott az ajtókeretbe. Hogyan beszélhet így róla? Annyi évig csak érte élt, mindent odaadott neki. Hihetetlennek tűnt az egész.
– Egyébként a tervről – mondta Boris –, elmehetnénk Párizsba, ahogy te szeretted volna. Amint mindent elintéztünk. Elképzelem, ahogy az Champs-Élysées-n sétálunk, vásárolj magadnak valami szépet.
Anna azon a helyen állt, ahol minden összedőlt körülötte, és hallgatta, hogy a férje egy másik nővel terveket sző, miközben képtelen volt bármit is tenni. Amikor a beszélgetés véget ért, lassan visszanyerte eszméletét.
Óvatosan hátralépett, hogy ne keltsen zajt, elbújt egy sarokban. Szíve továbbra is vadul dobogott. Hogyan lépjen tovább? Várja meg, míg visszajön, és szembeszáll vele, vagy csendben próbálja megérteni? Hogyan lehetne hallgatni egy ilyen árulás után?
Boris belépett a folyosóra. Anna rejtekéből figyelte, amint elhalad mellette anélkül, hogy észrevenné. A férfi eltűnt a nappaliban, és ekkor Anna óvatosan kihúzódott a rejtekéből. Időre volt szüksége, hogy átgondolja a hallottakat.
Kiment az utcára, és a lába vezette. A vásárlásról már elfeledkezett. Amikor elért egy parkot, leült egy padra, és arcát a kezébe temette. Mi zajlott le Borisszal? Miért tett így? Hogyan folytassa?
Telefonjához nyúlt, hogy segítséget kérjen, ám elbizonytalanodott. Kitől kérjen tanácsot? A barátnőitől, akik empátiával hallgatnak, de nem segítenek? A szüleitől, akiket nem szeretne elszomorítani? Hiszen annyi év kötötte őket össze.
Talán el akarja hagyni őt? Anna végül felhívta egyik közeli barátnőjét, Irinát. Azonnal felismerte a bajt.
“Anna, sírsz?” – kérdezte Irena.
– Már nem – felelte Anna.
Elmesélte neki mindazt, ami történt.
– Gyere át hozzám – ajánlotta Irena.
Anna elfogadta az ajánlatot. Együtt töltötték az időt, beszélve Boris helyzetéről. Ez némileg megnyugtatta Annát. Buszra szállt hazafelé, ám az aggodalom nem múlt. Ellenőrizte közös bankszámlájukat, és észrevette, hogy a pénz csökkent.
– Rendben – suttogta maga elé. – Ha nagy játékot akarsz, játsszunk.
Otthon szembe találta magát a mogorva férjével.
– Hol voltál? – kiáltott Boris. – Én itt éhes vagyok, te meg eltűnsz fél napra.
Anna összeszorította fogait. Letette a szatyrot az asztalra, és elkezdte kipakolni a bevásárolt ételeket.
– Előbb Irinánál jártam.
– Szép! A férjem éhezik, ő meg a barátnőknél szórakozik.
Anna hallgatott. Megfogta a lazacot, és elkezdte előkészíteni. Boris egyet füttyentett, majd a televízió felé vette az irányt. Közben Anna a vacsorát készítette, és átgondolta, hogyan lépjen tovább. Nem hagyhatta annyiban a dolgokat. De hogyan? Az volt a legfontosabb, hogy titokban tudja meg Boris terveit, majd döntsön.
Az estével Boris a képernyőt bámulta, Anna úgy tett, mintha olvasna, de az elmét nem tudta összpontosítani.
Következő nap pihenőnapot vett ki, azt állítva, rosszul érzi magát, és elkezdte felgöngyölíteni az ügyet. Átvizsgálta a férje papírjait, megnézte a számítógépet, és rábukkant egy jogi levelezésre, amely a válásról és az ingatlan megosztásáról szólt. Milyen csaló!
Hány éve tervezhette előre? Hogyan nem vette észre? Az idő azonban nem volt a barátja. Azonnal cselekednie kellett. A dokumentumokról képet készített, és lementette a levelezést. Ezután felvette a kapcsolatot egy ügyvéddel.
Gyorsan ráakadt az elérhetőségére, és időpontot egyeztetett. Miközben Boris dolgozott, Anna összegyűjtötte a szükséges iratokat, majd megkezdte a válásra való felkészülést.
Megnyitott egy külön bankszámlát, ahová átutalta a közös megtakarítások egy részét. Felhívta a szüleit, és kérte a támogatásukat. Előtte azonban csendesnek és nyugodtnak mutatta magát a férje előtt.
Ám egy nap meglepetést készített számára.
Ahogy szokás szerint megterítette az asztalt, Boris helyet foglalt, amikor Anna elé tolta a dokumentumokkal teli mappát.
– Mi ez? – kérdezte a férfi ráncolt homlokkal.
– Ez a jövőnk, kedvesem – válaszolta Anna keserű mosollyal. – Válópert indítok.
Boris elsápadt, próbált szólni, de Anna félbeszakította.
– Ne vesztegesd az időd azzal, hogy mentegetőzöl. Tudok a szándékaidról. Hallottam a beszélgetésedet a szeretőddel, láttam a levelezést. Azt hitted, át tudsz verni, és egy fillért sem hagysz nekem? Nem fog sikerülni.
Boris némán ült. Anna folytatta:
– Ne reménykedj benne, hogy könnyedén megszerzed mindent. Kiváló ügyvédhez fordultam, és kész vagyok minden pénzt elkölteni, hogy te ne juss semmihez. Az ingatlan pontosan fele-fele arányban lesz megosztva, és a Párizsodat sem fogod látni. Ne próbálj meg eltitkolni vagy átruházni valakire. Minden bizonyítékom megvan.
Anna keserűen mosolygott.
– Tudod, már mindent felfogtam és elfogadtam. Soha nem gondoltam volna, hogy a kapcsolatunk darabokra hullott. Pedig te már régóta készültél erre a „meglepetésre”. Minden visszatér, mint a bumeráng.
Boris asztalnál ült, arca halovány volt.
– Anna, hallgass meg – mormogta végül.
– Nem, Boris, elég volt – szakította félbe Anna. – Vége a játékaidnak. Azt hitted, észre se veszem? Csendben várjam, hogy kidobj a házból? Tévedtél.
– Ez mind a te hibád! – kiabált Boris. – Mindig is így voltál, idegesítő! Te hoztál ebbe a helyzetbe!
Anna undorral nézett rá.
– Nem gondoltam, hogy ennyire gyáva ember vagy. Nem volt merszed őszintén elmondani, hogy el akarsz menni. Most árazz bele, amit megérdemelsz. Pakolj össze, és menj el.
Boris dühösen kiabált és hibáztatta ezért Annát, de ő már nem hallotta. Végül összepakolt és elhagyta a lakást. A bíróság illegálisnak nyilvánította az ingatlan átruházására tett kísérletet.
Az ingatlan egyenlő arányban lett felosztva. Boris több alkalommal is újabb és újabb pereket indított volt felesége ellen, de mind eredménytelenül.
Néhány hónap telt el, míg Anna kezdte helyreállítani maga körül az életet. Újra megtanulta élvezni a hétköznapokat, és részt vett egy barátnője születésnapi buliján.
Itt találkozott egy kedves és figyelmes férfival. Az előző csalódások után nem számított arra, hogy még bármilyen esélye akad egy új szerelemre, ám rászánta magát, hogy a sorsnak esélyt adjon. Ez a döntés megrázóan megváltoztatta életét.
Andrej neve volt, orvosként dolgozott, és nemrég elvesztette feleségét. Már az első találkozáskor különlegesnek érezte a kapcsolatot közöttük. Andrej figyelmes, gondoskodó, és remekül meghallgatta őt. Hosszan beszélgettek az este, és Annának úgy tűnt, hogy régóta ismeri őt. A férfi nem félt kimutatni érzelmeit, őszinte bókjai pedig elpirultatták Annát.
Ezek után gyakrabban találkoztak. Andrej elbűvölte humora, intelligenciája, és őszintesége révén. Nem adott üres ígéreteket, és nem harsogott nagy szavakat, egyszerűen mindig ott volt, amikor szükség volt rá. Támogatta Annát, segített neki elengedni a múltat, és higgyen a jövőben. Teljes ellentéte volt Borisnak, és Anna megtapasztalta az igazi szeretetet és tiszteletet.
Idővel Andrej megkérte Anna kezét. Mindketten habozás nélkül mondtak igent. Az esküvő szerény, de bensőséges volt, megtöltve melegséggel. Csak a legközelebbi barátok és családtagok vettek részt. Anna ragyogott a boldogságtól, Andrej pedig nem vette le szemeit róla. Egy új élet kezdődött, ami a szeretet, bizalom és megértés fundamentumaira épült.
Anna elengedte a fájdalmat és a csalódottságot. Megerősödött, önbizalma nőtt. A válás Boris-szal értékes tapasztalat volt, amely megtanította megbecsülni önmagát és felmérni, kire és mire érdemes várni. Hálás volt a sorsnak Andrejért, aki visszahozta a hitet a szerelemben és boldogságban.
Fő tanulság: Anna most már tudta, hogy az igazi boldogság nem az anyagiakban rejlik, hanem a mindennapi emberi értékekben – a melegségben, támogatásban és gondoskodásban. Megtanulta értékelni minden együtt töltött pillanatot, és biztos volt benne, hogy megtalálta a párját, akivel egész életét meg akarja osztani.