Amikor elhatároztam, hogy külföldön folytatom a tanulmányaimat, úgy éreztem, végre valóra válik mindaz, amiért annyi éven át küzdöttem.
Régóta álmodoztam erről – egy új országban élni, felfedezni más kultúrákat, és olyan módon fejlődni, ahogyan otthon sosem lett volna lehetőségem.
Mégis volt egy dolog, ami nem hagyott nyugodni: a megtakarításaim.
Hosszú évek alatt sikerült annyi pénzt félretennem, hogy vészhelyzet esetén legyen tartalékom. De nem volt bankszámlám, ahová biztonságosan elhelyezhettem volna, amíg távol vagyok.
Ezért készpénzben tartottam – egy gondosan elzárt dobozban, az ágyam alatt.
Bár biztosnak éreztem ezt a megoldást, a kérdés ott motoszkált bennem: kire bízhatnám rá, míg távol vagyok?
Végül a nővéremhez, Lilyhez fordultam.
Mindig megbízható volt, az az ember, akire bármilyen helyzetben számíthattam. Odaadtam neki a szobám kulcsát, és megkértem, hogy vigyázzon a pénzemre.
– Csak őrizd meg biztonságban – mondtam neki. – Nagyon fontos.
Az első néhány hónap külföldön pontosan olyan volt, amilyennek reméltem: új barátok, izgalmas tapasztalatok, és végtelen lehetőségek.
Először szinte eszembe sem jutott a pénz.
Elmerültem az új életemben, és élveztem minden pillanatát.
Aztán egy nap kaptam egy e-mailt a főbérlőmtől – ideje volt befizetnem a lakbért.
Akkor döbbentem rá, hogy szükségem van egy kis tartalékra.
Felvettem a kapcsolatot Lilyvel, és kértem tőle egy részt a pénzemből.
A válasza szinte azonnal megérkezett, de furcsán hangzott:
– Ma este elküldöm, rendben?
Nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. De órák teltek el, és semmi hír nem érkezett.
Másnap ismét írtam neki.
– Minden rendben? Erre a hétre kell a lakbér.
A válasza ezúttal idegességet sugárzott.
– Nagyon sajnálom, de most nem tudom elküldeni. El kell mondanom valamit.
Rosszat sejtettem.
– Miért? Mi történt?
A következő üzenete sokkolt.
– Én… én mind elköltöttem. Szükségem volt rá. Azt hittem, vissza tudom fizetni, mielőtt észrevennéd.
Nem hittem a szememnek.
Micsoda?!
Az egész megtakarításomat elköltötte?
– Miért tetted ezt? – írtam vissza remegő kézzel.
– Megbíztam benned!
– Nem volt más választásom – válaszolta. – Azt hittem, gyorsan vissza tudom szerezni. Nagyon sajnálom.
Leraktam a telefont, és csak bámultam magam elé.
Hogyan tehette ezt velem?
Napok teltek el, és én képtelen voltam feldolgozni a történteket.
Egy idegen országban voltam, távol az otthonomtól, és hirtelen minden tartalékom eltűnt.
Újra és újra próbáltam elérni Lilyt, de mindig csak bocsánatkéréseket és ígéreteket kaptam.
Aztán egy hét múlva ismeretlen számról hívás érkezett.
Lily volt az.
– Nagyon sajnálom – mondta sírva. – Mindent megteszek, hogy jóvátegyem.
A hangjában kétségbeesés csendült.
– Több műszakot vállalok. Bármit megteszek, hogy visszafizessem. Csak egy kis idő kell.
Dühös akartam lenni.
Le akartam csapni a telefont, és soha többé nem akartam beszélni vele.
De valamiért hallgattam rá.
A napok hetekbe fordultak, és Lily keményen dolgozott.
Mindennél fontosabbá vált számára, hogy visszafizesse, amit elvett.
Megvált a felesleges holmijaitól, szigorúan beosztotta a pénzét, és minden erejét arra fordította, hogy helyrehozza a hibáját.
A fájdalmam még mindig mély volt, de kezdtem látni, mennyire megbánta, amit tett.
Aztán egy délután egy üzenetet kaptam.
– Kész. Minden egyes centet visszafizettem. Nem volt könnyű, de sikerült.
Ahogy elolvastam, egyszerre öntött el a megkönnyebbülés és a keserűség.
Visszaszerezte a pénzt – de milyen áron?
Nem tudtam, hogy valaha képes leszek-e megbocsátani neki.
De el kellett ismernem, hogy amit tett, az nem csupán üres szavak voltak.
Amikor hazatértem, ott állt és várt rám.
Egyikünk sem szólalt meg azonnal.
A csend magában hordozta mindazt, amit átéltünk.
– Nem tudom, hogy valaha újra megbízhatok-e benned – mondtam végül halkan.
– De örülök, hogy helyrehoztad.
Bólintott, a szemei tele voltak megbánással.
– Nem kérem, hogy bocsáss meg. Csak remélem, hogy látod, mennyire próbálkoztam.
És akkor meghoztam a döntésemet.
Nem fogom elfelejteni, ami történt.
Nem lesz könnyű újraépíteni a kapcsolatunkat.
De talán – csak talán – az emberek néha tényleg képesek változni.