Egyszer volt, hol nem volt, egy fiatal lány, Ana, aki egy gazdag kereskedő lánya volt.
Sajnos apja, László, még gyermekkorában meghalt, és Ana az édesanyja, Judit gondoskodására került.
Ám Judit nem szeretett Anát – sőt, terhet jelentett számára.
Ahogy Ana felnőtt, egyre szebb és okosabb lett, és az emberek a faluban nagyra értékelték őt.
A férfiak hosszú sorban álltak, hogy elnyerjék a szívét, és ez mindent elmondott Juditnak, aki irigyelte a lányt. Főleg azért, mert saját lánya, Zsofi nem kapott ugyanennyi figyelmet.
Ekkor Judit elhatározta, hogy megszabadul Anától – de nem akármilyen módon.
A legfájóbb, legmegalázóbb módon akarta elintézni.
— Ha már úgyis férjhez kell menned, találtam neked egy tökéletes férfit, — mondta egy napon Anának.
Ana szíve gyorsabban kezdett verni. Vajon egy jó férfi lehet?
De amikor megtudta, ki az, akit neki szántak, egyszerűen elállt a lélegzete.
— Egy koldussal kell házasságot kötnöd.
Egy szegény, piszkos, rongyos férfi, aki még pénz nélkül is alig élhetett.
— Már mindent elintéztem, — folytatta Judit.
Ana próbált ellenkezni, de felesleges volt.
Judit már minden részletet megszervezett, és a házasságot nem lehetett megállítani.
A hír gyorsan elterjedt a faluban, és mindenki csodálkozva suttogott.
Egy ilyen szép és okos lány – egy koldushoz megy férjhez? Micsoda szégyen!
Elérkezett a nagy nap.
A templom tele volt kíváncsi emberekkel.
A vőlegény az oltárnál állt – egy rongyos, borotválatlan férfi, akit senki nem ismert.
Ana, fehér ruhában, mellette állt, fejét lehajtva, képtelen volt felfogni, hogy mindez valóban megtörténik.
A pap elkezdte a szertartást, de hirtelen a koldus felemelte a kezét, és így szólt:
— Várjatok egy pillanatot!
Mindenki meglepetten nézett rá.
A férfi kiegyenesedett, levette rongyos köpenyét, és hirtelen megváltozott az egész megjelenése.
Letörölte az arcáról a port és a koszt, és egy fiatal, jóképű férfi arca tűnt elő.
— A nevem Matia, — mondta mosolyogva.
— Nem vagyok koldus.
Valójában egy gazdag kereskedő fia vagyok.
Mielőtt apám meghalt, megkért, hogy találjak egy nőt, aki engem szeret, nem pedig a pénzemért.
Ezért döntöttem úgy, hogy elrejtsem az igazi személyiségem, és úgy teszek, mint egy szegény férfi.
Az emberek suttogni kezdtek, sokkolva a hallottak.
Judit sápadt lett, Ana pedig tágra nyílt szemekkel nézett rá.
— Amikor megtudtam, hogy Judit asszony csak azért akar férjhez adni téged egy koldushoz, hogy megalázzon, elgondolkodtam: mi lenne, ha én lennék az a koldus?
És most, hogy mindenki tudja az igazságot, megkérdezem tőled, Ana: hajlandó vagy a feleségem lenni, most, hogy tudod, ki vagyok valójában?
Ana szemeiből könnyek kezdtek csordogálni, de most nem a bánattól, hanem a boldogságtól.
— Igen! — kiáltotta örömmel, és megfogta a férfi kezét.
A közönség tapsviharral tört ki.
Mindenki örült az ifjú párnak – csak Judit maradt néma, miközben látta, hogy terve teljesen összedől.
Ana és Matia összeházasodtak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak, míg Judit kénytelen volt elfogadni, hogy végül a szeretet és a jóság mindig győzedelmeskedik a gonoszság felett.
Ha tetszett a történet, ne felejtsd el megosztani a barátaiddal!
Együtt terjeszthetjük a szeretetet és az inspirációt.