A férjemmel egyszerű, csendes életet éltünk vidéken, távol a nagyváros zajától és rohanásától. A fiunk azonban a városba költözött, ahol megismerkedett egy fiatal nővel, és feleségül vette.
Nemrég a menyem 30. születésnapját ünnepeltük. A fiunk előre tájékoztatott bennünket, hogy az ünnepséget egy elegáns étteremben tartják, és finoman jelezte, hogy a legmegfelelőbb ajándék pénz lenne. Mivel nem álltunk bővében a pénznek, a férjemmel kénytelenek voltunk kölcsönkérni a szomszédoktól, majd hozzáadtuk saját megtakarításaink egy részét is, hogy méltó ajándékkal érkezhessünk.
Elérkezett az este, és amikor megérkeztünk az étterembe, szinte idegen világba csöppentünk. A hely gyönyörűen volt berendezve, a pincérek kifogástalan öltözetben sürögtek-forogtak, minden modern és elegáns volt. Letettük a borítékot az ajándékok számára kijelölt asztalra, majd helyet foglaltunk.
Az első meglepetés akkor ért bennünket, amikor az ételek felszolgálására került a sor. A hagyományos fogások, amelyeket otthon megszoktunk, teljesen hiányoztak. Helyettük tengeri herkentyűs sushi és számunkra ismeretlen, különös ételek sorakoztak az asztalon. Hiába próbáltunk nyitottak maradni, a férjemmel egyik étel sem nyerte el a tetszésünket, és az éhség egyre jobban mardosott bennünket.
Az este előrehaladtával egyre inkább kívülállónak éreztük magunkat. A hangos zene, a városi élet ritmusa és a modern környezet idegen volt számunkra. Úgy éreztük, hogy nem igazán tartozunk ide. Hiába próbáltunk alkalmazkodni, a helyzet csak kellemetlenebb lett.
A vacsora vége felé elérkezett az a pillanat, amikor úgy döntöttem, hogy cselekszem. Odamentem az ajándékok asztalához, és feltűnés nélkül kivettem a borítékunkból a pénz egy részét. Végül is ezt az összeget a házunk tetőjavítására tettük félre, és itt még egy rendes vacsorát sem kaptunk érte. Nem éreztem bűntudatot, mert úgy gondoltam, ez a leghelyesebb döntés.
Mindenki azt mondhat, amit akar, de számomra az elvek mindig fontosabbak maradnak a társadalmi elvárásoknál.