Megszegett ígéretek
A férjem már hosszú ideje arról álmodott, hogy legyen egy harmadik gyermekünk. Mi már nem vagyunk fiatalok – én 39 éves vagyok, ő pedig 41. Sokat gondolkodtam ezen, mert még élénken emlékeztem, milyen nehéz volt az első két gyermekünkkel. Féltem, hogy egyszerűen nem fogom bírni.
De ő nem tágított. Meggyőzött, hogy most minden más lesz, hogy ezúttal valódi támaszom lesz, és mindenben segíteni fog. Hitt bennem, ígéretekkel halmozott el, és végül én is hittem neki. Így hát belevágtunk – vállaltuk a harmadik babát.
Egy furcsa változás
Ahogy hazaértünk a kórházból, valami megváltozott.
A férjem mintha eltávolodott volna tőlem. Eleinte nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget – az álmatlan éjszakák, a kimerültség, a síró újszülött… Egyszerűen nem maradt időm és energiám átgondolni a dolgokat.
De ahogy teltek a hetek, a nyugtalanság egyre nőtt bennem.
A kislányunk sokat sírt, én a végkimerülés határán voltam, de még így is főztem, takarítottam, segítettem a nagyobbaknak a házi feladatban. A férjem mintha nem is létezett volna – az ígért támogatás helyett csak szemrehányásokat kaptam:
— Nézz csak magadra, teljesen elhanyagoltad magad! Az egész ház egy káosz! És persze a pénz is soha nem elég!
Nem válaszoltam. Nem volt hozzá erőm.
A fájdalmas felfedezés
Egy nap, amikor egy régi fiókot pakoltam ki, néhány hivatalos papírra bukkantam. Pecsét és a férjem neve szerepelt rajtuk. Megszorult a szívem – valami nem stimmelt.
Óvatosan megkérdeztem tőle, miről van szó, de csak legyintett:
— Munkahelyi dolog, semmi köze hozzád.
De nem hittem neki.
Aznap este, amikor a testvérével telefonált, véletlenül kihallgattam a beszélgetésüket.
Amit hallottam, az úgy döfött szíven, mintha kést szúrtak volna belém.
— Na, megvan már minden papír? – kérdezte a testvére.
— Igen. Két hét múlva már nem leszek itt. Ott már várnak rám.
— És a feleséged? A gyerekek?
— Majd megoldják. Pénzt küldök nekik, mi más kellene? Elegem van. Új életet akarok kezdeni.
— Megmondtad már neki?
— Nem. És nem is fogom. Azt mondom, hogy üzleti útra megyek. Majd rájön, amikor már rég elmentem.
A világom darabokra hullott.
Minden, amit a családról, a szeretetről és a támogatásról mondott, hazugság volt.
Hogyan tovább?
Fogalmam sincs, mit tegyek. Elváljak? Szembesítsem az igazsággal? Vagy tegyek úgy, mintha semmit sem tudnék?
Azt hittem, erős és biztos családot építettünk fel, de most… Most egyedül állok ezzel a fájdalmas döntéssel.
Te mit tennél a helyemben?