A Willow Creek-i vásárterület mindig túláradónak tűnt Lily Parker számára – zajosnak, ragacsosnak, és túl kiterjedtnek valaki számára, aki olyan csendes és visszahúzódó volt, mint ő.
A nyári hőség mindent magához ölelt, és a kavicsos ösvényeket úgy formálta, mintha meleg fénylő lapokká váltak volna. A háziállatok istállói mögött a vidámpark játékai zümmögtek és forogtak, miközben az árusok a vásárlókat csalogatták, hogy próbálják ki a pattogatott kukoricát vagy vegyenek részt a tombolákban. A főpavilonból kalapálás hangja szűrődött ki — a mai fő esemény hamarosan kezdődik.
Minden olyan nagy volt, minden olyan harsány, és minden olyan gyorsan pörgött körülötte. A hangok, a színek és az emberek keveredtek egy nagy kavalkádban, miközben Lily a pavilon melletti árnyékos helyen sétált, próbálva elkerülni a túl sok figyelmet. Még a szél is fülledt, mintha a természet maga is túlterhelt volna a nyári forróságtól.
A nap, mint egy égető korong, ontotta a fényt és a hőt, mindent és mindenkit körülölelt. Lily próbálta elkerülni a középpontot, inkább az apróbb utcákon haladva, elkerülve a zajos vidámparkot, a túl csillogó játékokat, és a folyamatosan pörögő embereket, akik mind gyorsan rohantak egyik dologtól a másikhoz. A közelben a fák lombjai csak egy kis enyhülést adtak a tűző napsütés elől.
A hangok keveredtek, de Lily mégis érzékelte a súlyos jelenlétüket: a vidámpark forgalmas, örömteli zűrzavara, az árusok reklámjai, a gyerekek nevetése. Az elmosódott képek mind különálló részeket alkottak egy nagy egészben, amely egyfolytában mozgott és zsongott körülötte. De Lily csak egy pillanatra nézett fel, hogy megnézze a színpad környékét, ahol az eseményre készültek, és megpillantotta a szakszerűen beállított árusokat, akik közben egymás után szólították a vásárlókat.
A forgatag elől mindig elbújva próbált meg figyelni a világra, miközben mégis érezte, hogy a mai nap valami másról fog szólni, valami különlegesről. Az izgalom, amit az események hoztak, mindenhol jelen volt, és Lily úgy érezte, hogy a levegő tele van feszültséggel, egy olyan csendes várakozással, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni.