„Hát mostantól nem jön többé hozzátok a gyerek!” — mondtam a férjem anyjának.
„Hagyj már békén!” — szinte kiáltottam, miközben a férjem édesanyjának a szemébe néztem. — „Elmondtam már neked százszor! A fiammal kell lennem, nincs időm veszekedni!”
Én, Eleni, nyolc éve vagyok házas Nikóval. Egy kis faluban élünk, nem messze Láriszától, és látszólag minden rendben van. De a férjem anyja, Deszpina, folyamatosan zaklat. Folyton azt mondja, hogy miért nem küldöm el a fiunkat, Mikhaelt hozzájuk, a nagypapához a nyaralójukba. Jólelkű nő, de a keserűsége egyre inkább nő, és én már nem bírom tovább.
„Régen mindig hozzánk küldted Mikhaelt!” — ismételgeti. — „Mi a nagypapával elintézünk mindent, szeretnénk, ha velünk lenne. Az a baleset véletlen volt! Te pihenhetnél a babával, Mikhael pedig jól érezhetné magát nálunk.”
A kislányom, Mária, most egy hónapos, Mikhael pedig néhány hét múlva négy lesz. Régebben gyakran küldtem őt a nagyszülőkhöz hétvégére a nyaralójukba, a Volosz melletti kis házukba. Akkor épp a hitelünket intéztük Nikóval, és örültem, hogy Mikhael biztonságban van. A férjem anyja tágas házban lakik, kerttel, autóval — minden adott volt.
„A nagypapa most megy érte, hamarosan itt lesz!” — telefonált Deszpina. — „Vásároltam neki ruhákat, van étel hónapokra, ne aggódj!”
A nagymama mindig gondoskodott Mikhaeltől: megetette, sétáltatta, figyelt, hogy semmi rosszat ne egyen. De soha nem jött el érte egyedül — „a egészségem nem engedi”, mondta. Mindig a nagypapa, János jött érte. Akkor én terhes voltam Máriával, nem tudtam vezetni, és Nikó egész nap dolgozott.
„Miért lenne baj, ha a nagypapa hozza őt?” — csodálkozott a férjem anyja. — „Mikhael rögtön elalszik az autóban!”
Igaz, a fiunk tényleg szinte azonnal elaludt az autóban. De egy nap minden megváltozott. A nagypapa hozta haza Mikhaelt egy hatalmas dudorral a homlokán — olyan nagy volt, hogy megremegtem.
„Baleset volt az autóban,” motyogta János, miközben elkerülte a tekintetemet.
Hogyan történt? Kiderült, hogy a nagypapa kiszedte Mikhaelt a gyereküléséből, elvitte magával a benzinkútra, majd nem tette vissza a gyerekülésbe. Egy sima ülésre ültette, és ekkor egy másik autó nekik ütközött. A koccanás nem volt súlyos, de Mikhael beverte a fejét. Nagyon megijedt. Hogyan kerülhetett így veszélybe? Szerencse, hogy „csak” a dudorral megúszta, de mi lett volna, ha rosszabbul járt volna? Épp a terhességem végén jártam, idegeim teljesen a végén voltak, és a félelem miatt azonnal a kórház felé vettem az irányt, mintha hamarosan megszületne a baba.
Mindent elmondtam neki, de aztán lenyugodtam. Azt gondoltam, hogy véletlen baleset volt, megtörténik. A férjem anyja azonban telefonált, hogy „Niko nem jött el, ő akart menni a nyaralóba, de nem jött el.” Megkértem, hogy ne jöjjön, mert nem felejtem el a nagypapa udvariatlanságát.