„Újrakezdésnek hazudott árulás”
Amikor a férjem, Dániel azzal állt elő, hogy ideiglenesen külön költözzünk, hogy „újra fellobbantsuk a szerelmünket”, valami bennem tiltakozott. Mégis belementem – részben, mert bizonytalan voltam, részben, mert nem akartam konfliktust. Ő ezt nagyszerű ötletnek gondolta. Azt mondta: „Majd meglátod, szívem, úgy fogjuk érezni, mintha újra egymásba szeretnénk.”
Elsőre csak zavart és üres napok következtek. Dániel alig keresett, és amikor mégis, csak annyit írt, hogy „élvezi a szabadságot”. Én próbáltam kitölteni az űrt, de egyre nyugtalanabb lettem.
Egy este áthívtam a nővéremet, Zsófit. Egy pohár bor mellett csak annyit mondott: „Valami nincs rendben. Szerintem itt másról van szó.” Én csak bólintottam. Mélyen éreztem, hogy igaza van.
Aztán jött az a telefonhívás. A szomszédom, Klára hívott fel remegő hangon: „Lilla, valaki van a házadban. Egy nő. A hálószobádban!”
A szívem kihagyott egy ütemet. Az első gondolatom az volt, hogy Dániel megcsal.
Amikor hazaértem, dühösen téptem fel az ajtót… és ott állt az anyósm – Zsuzsa. A hálószobám kellős közepén. A ruháim szétdobálva, néhányat már szemeteszsákokba gyömöszölt. A kezében egy fehérneműt tartott, amit undorodva nézegetett.
„Mit művelsz?!” – förmedtem rá.
Zsuzsa hidegvérrel válaszolt: „Takarítok. Ez nem való egy tisztességes feleséghez. Dániel megkért, hogy rendbe tegyem a dolgokat, amíg nem vagy itt.”
Ledermedtem. A szavai jeges vizet zúdítottak rám. Ő már sosem kedvelt, de most átlépett minden határt.
Mire Dániel hazaért, remegve álltam a szobában.
„Mi a baj?” – kérdezte ártatlanul.
„Komolyan kérdezed? Az anyád kipakolja a holmimat, és te ezt hagyod?”
„Ne reagáld túl, csak segíteni akar…”
Nem bírtam tovább. Összeszedtem, amit tudtam, és szó nélkül távoztam.
Három nap telt el. Azóta már ügyvédhez fordultam.
Sokan azt mondják, túlreagálom. De ez nem csak a rendrakásról szólt. Hanem arról, hogy a férjem soha nem tekintett társnak. Neki nem feleség kellett, hanem egy szolgálólány – és én sosem voltam az.
Most Zsófinál lakom, és új otthont keresek. Egy olyat, ahol végre önmagam lehetek. Nélküle. Nélkülük. Egyedül – de szabadon.