A férjem egy tragikus balesetben vesztette életét, de soha nem volt lehetőségem utoljára látni őt. Aztán egy nap meghallottam a hangját – és a kislányunk szobájából szólt.

Advertisements

A gyász gyakran elmoshatja a határt a valóság és az emlékek között, de amit Kelly átélt, az minden eddigi tapasztalatát felülmúlta.

Tudta, hogy azt a hangot bárhol felismerné.

Advertisements

Minden apró hangsúlyt, minden gyengéd suttogást megjegyzett az évek során.

De Jeremy már két éve halott volt.

Ezért amikor hirtelen meghallotta a hangját – és nem akárhonnan, hanem a lánya szobájából –, jeges rémület futott végig rajta.

Megállt az ajtó előtt, a teste megdermedt, a szívverése vadul dübörgött a mellkasában.

Mély levegőt vett, és remegő kézzel lenyomta a kilincset.

A szobában minden békésnek tűnt. Sophia nyugodtan aludt a kiságyában, apró karjaival szorosan ölelve a plüssmackóját.

De mielőtt Kelly megkönnyebbülhetett volna, ismét meghallotta a hangot.

Olyan tisztán, mintha Jeremy ott állna mellette.

– Örökre szeretlek.

A vér megfagyott az ereiben.

Kapkodva körbenézett – az ablakok csukva voltak, rejtett hangszóróknak nyoma sem volt.

Megőrült volna? A fájdalom ennyire megtörte volna az elméjét?

Reszkető kezekkel közelebb lépett a kiságyhoz, és óvatosan megérintette a plüssmackót.

Amikor megnyomta, a hang újra felcsendült.

– Örökre szeretlek.

És akkor beugrott az emlék.

Egy ajándék, amit néhány nappal ezelőtt kapott Sophia. Egy plüssmackó, amit az anyósa adott neki.

Akkor alig figyelt rá. Túl elfoglalta a fájdalom, amit az újabb születésnap hozott – az első, amit Jeremy nélkül kellett ünnepelniük.

Most viszont válaszokat akart.

Másnap azonnal felkereste Gloriát.

A nő először habozott, majd végül megtört.

– A házassági fogadalmatokból vettem ki a hangját – vallotta be halkan. – Azt akartam, hogy Sophia hallja az apját. Hogy legyen valami belőle, amit megőrizhet.

Kellyt egy pillanat alatt elárasztotta a felismerés súlya.

A döbbenet. A fájdalom. A szeretet.

Nem tudta, hogy haragudjon-e vagy hálás legyen.

De amikor este leült, és nézte alvó kislányát, egyvalamit biztosan érzett: Jeremy nem tűnt el.

Tovább élt.

Ott volt Sophia szemében, a nevetésében, és most már a plüssmackó halk szavaiban is.

Kelly ismét finoman megnyomta a játékot, és a férje hangja megtöltötte a szobát.

– Örökre szeretlek.

A könnyei végigcsorogtak az arcán, de hosszú idő után először nem érezte magát olyan egyedül.

Advertisements

Leave a Comment