Szombat délután volt, amikor a férjem, Mark, egy rémült kislánnyal lépett be az ajtón.
– Ki ez? – kérdeztem döbbenten.
– Lily. Egyedül találtam a játszótéren – felelte komoran.
A kislány nem tudta a vezetéknevét, sem a szülei elérhetőségét. De amikor megkérdeztem, mit mondott neki az apja, remegő hangon suttogta:
– Bújjak el.
A félelem végigszaladt rajtam. Ez nem egy eltévedt gyerek volt.
Mark megnyugtatta, amíg én a rendőrséget hívtam.
Mikor a rendőrök megérkeztek, Lily végül elárulta:
– Apa azt mondta, a házunkban van egy rossz ember.
A nyomozók azonnal cselekedtek. Lily elmondása alapján rátaláltak az apjára – megkötözve, sérülten, de élve. Egy betörő támadt rá, és Lilyt az utolsó pillanatban küldte el, hogy megmentse.
Aznap este Lily újra apja karjaiban volt. És ahogy Markra néztem, tudtam: nemcsak Lily menekült meg, hanem az apja is – mert a megfelelő pillanatban a férjem rátalált.