Anna, egy huszonöt éves fiatal nő, rettenetesen félt az éjszakától. Mert minden este, amikor lecsendesedett a börtön, egy nála jóval idősebb, ötvenöt éves férfi kívánságainak kellett engedelmeskednie.
Eleinte Anna, aki nemrég került a börtönbe, azt hitte, hogy megpróbálhat nemet mondani, visszautasítani a kegyetlen valóságot. Ám hamarosan megtudta a tapasztaltabb cellatársaktól, milyen sötét és kegyetlen a rendszer: a börtönben gyakoriak voltak a visszaélések, az orvosnak pedig hatalma olyan nagy volt, hogy ellenállni szinte lehetetlen. Még az élete is veszélybe kerülhetett volna.
Így Anna kénytelen volt elfogadni a számára kevésbé rossz megoldást: engedelmeskedett.
Péter, az orvos, évek óta dolgozott a börtön kórházában. Ez a hely tökéletes terep volt számára, hiszen korlátlanul hozzáférhetett a rabokhoz, és kielégíthette önző vágyait. Amint Anna megérkezett, azonnal kiszemelte magának, hiszen szépsége kitűnt a szürke tömegből.
Az incidens, ami miatt Anna bekerült a börtönkórházba, valójában egy előre kitervelt csapda volt: néhány rabtársa bántani próbálta, de Péter érkezése megmentette.
Az orvos közölte vele: ezentúl minden este a rendelőjébe kell mennie, és egyértelműen megfenyegette, mi vár rá, ha szembe száll vele. Anna előbb-utóbb belátta, hogy nincs más választása.
Cserébe Péter viszonylagos biztonságot nyújtott neki: a többi rab nem mert bántani, az őrök pedig nem zaklatták. Bár az élet így is szörnyű volt, legalább egy halvány reménysugár élt benne: Péter nem dolgozott minden nap, és a férfi szoros kapcsolatban állt a börtönigazgatóval, így szinte korlátlan befolyása volt.
Az évek teltek, és minden zavartalanul ment egészen addig, míg Anna váratlanul át nem került egy másik intézménybe. Péter értetlenül állt az események előtt, még az igazgató sem tudta megindokolni a döntést.
Közben a börtön vezetésében változások történtek. Az új igazgató, Gábor, reformokat kezdett bevezetni, ami Pétert óvatosabbá tette. Megpróbált háttérbe vonulni, nehogy gyanút keltsen, és hogy biztosítsa pozícióját, a reformokat is támogatta – sőt, besúgta kollégáit, hogy a főnök kegyeibe férkőzhessen.
A terv sikeresnek bizonyult: Gábor egyre jobban bízott Péterben, rendszeresen kikérte véleményét.
Egy nap Gábor meghívta Pétert egy vadászatra. Az orvos nagy lehetőséget látott abban, hogy még közelebb kerüljön az igazgatóhoz. Amikor Gábor érte ment, Péter meglepődött, hogy nem egyedül indulnak – az autó hátsó ülésén Anna ült.
A jeges csendet csak az igazgató törte meg, amikor bemutatta Annát, mint a lányát.
Péter teljesen megdöbbent. Hebegve kérdezte, hogyan került Anna börtönbe. Gábor elmagyarázta, hogy lánya egy drogdíler miatt került rács mögé, aki még gyilkosságot is rásúlytotta. Anna nem kért segítséget, de az apja végül megtalálta őt, és megbocsátott neki.
Az erdő felé indultak. Gábor elővett két pisztolyt és egy medvejelmezt, majd Péterre nézett:
„Ma te leszel a medve.”
Ezzel esélyt adott neki, hogy megmeneküljön. Ha el tud futni, talán életben maradhat.
Péter gyorsan felvette a jelmezt, majd futásnak eredt. Lövések dördültek a távolban, de sosem találták el.
Végül egy erdei mocsárban talált menedéket.
Anna és az apja visszatértek az autóhoz, és ott piknikeztek.
Néhány óra múlva Gábor felhívta a segélyhívót:
„A barátom eltűnt. Elment vadászni.”
Péter soha nem került elő, és a mocsár mélye őrzi a titkát.
Ha tetszett ez a történet, oszd meg barátaiddal, hogy másokat is megérinthessen ez az érzelmekkel teli mese!