– Képzeld, először azt tervezték, hogy Natalia részt vesz a sógornője esküvőjének költségeiben, aztán kijelentették, hogy a férje pénzéből él, majd egy bőrönddel, búcsúval és a visszapillantó tükrében ismeretlen jövővel találták szemben magukat.
– Komolyan beszélsz? – kérdezte Kola, amint feleségére nézett, akit már nem ismert fel. – Hallod, amit mondasz?
– Natasa, már ígértem – mondta Nikolaj komoran. – Kérlek, ne tegyél nevetségessé a családom előtt.
– De miért bíztál meg engem valami olyasmivel, ami mögöttem zajlik? – háborodott fel Natalia. – Az a pénz nem is neked jár!
– Hát nem vagyunk család? – kérdezte Nikolaj. – Néha érdemes a családi kötelékek érdekében lemondani a saját elveinkről.
Kulcsfontosságú megjegyzés: Csak akkor érdemes feladnunk a saját elveinket, ha az segít az emberi kapcsolatok megőrzésében.
Natalia tétovázott. Szerette férjét, és nem akarta tönkretenni a közöttük lévő kapcsolatot, de valami mégis aggasztotta ebben a helyzetben.
Hirtelen felcsendült a telefon, és a képernyőn a sógornője neve jelent meg. Natalia felvette a hívást.
– Na, mit döntöttél? – érdeklődött Katya, a férje húga. – Nincs sok időnk.
– Még tárgyalunk – válaszolt Natalia.
– Miről beszélgettek? – kiáltott Katya. – Egyáltalán nem értem, hogy lehet, hogy Kolya még mindig megkérdezi tőled!
Natalia arca elhűlt, majd bátorította Nikolajt, hogy magyarázza el.
Családi vitájuk gyakran az eltérő pénzszerzési szokások körül forgott. Az évek során, amióta házasok voltak, Nikolaj és Natalia megállapodtak abban, hogy mindketten egy meghatározott összeget tesznek a közös költségvetésbe, a többit pedig saját ízlésük szerint költik el.
– Ha nem titok, mire szeretnél spórolni? – érdeklődött Nikolaj.
– Egy autót szeretnék – vallotta be Natalia.
Nikolaj szinte megfulladt a kávéjában. Az étteremben ültek, ahol ebédeltek.
– Komolyan? – kérdezte meglepetten, miközben feleségére nézett.
– És mi ezzel a baj? – vonta meg a vállát Natalia. – Minden lehetséges, ha célod van.
Tanulság: Mindig fontos, hogy célokat tűzzünk ki, és azokat kitartóan kövessük. Az elkövetkező év több kihívást hozott számukra.
Egy este Nikolaj bejelentette, hogy az anyja, Anna Sergeevna, átugrik hozzájuk látogatóba.
– Hiányzik neki valami, vagy van valami mondanivalója? – kérdezte Natalia azonnal.
– Valami fontos dologról van szó – válaszolta Nikolaj.
– Akkor engem nem érint – gondolta Natalia. – Munka után vegyél tortát a teához.
De Natalia tévedett. Kiderült, hogy a svédkeresztjét mindkettőjükkel szeretné megbeszélni.
– Katya férjhez készül menni – mondta Anna Sergeevna.
– Ez nagyszerű hír – válaszolta Natalia közömbösen, mivel nem érezte szimpátiát a sógornője iránt.
– Mama, ez igazán jó hír! – reagált Nikolaj érzelmesebben. – Ki a vőlegény?
– Meg fogjátok ismerni – nyugtatta meg a fiát Anna Sergeevna. – Úgy döntöttünk, hogy igazi esküvőt szervezünk, szabályosan, ahogyan illik. Ehhez pedig mindkét félnek részt kell vennie a költségekben.
– Igazságos – jegyezte meg Natalia.
– Nincs ennyink, – folytatta Anna Sergeevna. – Így aztán úgy beszéltük meg, hogy az egész családnak segítenie kell.
– Persze, mama! Milyenek a kérdések? – válaszolta Nikolaj. – Kb. 20 ezer rubelt tudok adni.
– De az nagyon kevés! – bánta Anna Sergeevna.
– Ekkora a keretem – mondta Nikolaj.
– Te hogy állsz ehhez? – fordult az anyós feleségéhez.
– Miért kellene nekem? – csodálkozott Natalia. – Ő a lányod és Kolya testvére. Én nem vagyok benne!
– De te is a család része vagy! – ragaszkodott Anna Sergeevna.
– Elnézést, de nekem vannak saját elveim! – mondta Natalia. – Kölcsönöket nem adtunk egymásnak, és ez így is marad. Az övékét külön fogom megajándékozni, és ennyi.
Anna Sergeevna dühösen szorosra zárta ajkait.
– Micsoda kapzsiság! – szisszent a svédkereszt.
– Nem kapzsiság, hanem gyakorlatias – tudatta Natalia. – Vannak terveim a pénzemre.
Anna Sergeevna elhagyta őket csalódottan.
– Miért így beszélsz az anyáddal? – kérdezte Nikolaj óvatosan.
– Kola, tudod, milyen viszonyban vagyok a pénzzel – mondta Natalia. – Szerintem az esküvő ma már teljesen felesleges. Aki ezt akarja, az ne várjon másokra, hanem fizessen magának.
Natalia azt hitte, hogy a téma véget ért, de úgy tűnik, hogy ez csak a kezdet volt.
Katy a következő héten felhívta Nataliát.
– Gondolkodtunk, és úgy döntöttünk, hogy ti Nikolajjal teljes mértékben vállaljátok az esküvő költségeit – jelentette be serényen a fiatal nő.
– Miért is? – csodálkozott Natalia.
– Mert van erre lehetőségetek! – folytatta Katya. – Egy barátnőm dolgozik egy autószalonban, és látta, hogy a minap kocsit néztél.
– Hát jó – mondta Natalia. – És ez neked miért fontos?
– Mert az én esküvőm fontosabb, mint a te kényelmeid! – jelentette ki Katya. – Ez egy nagy dolog, szinte sorsfordító esemény.
– Katya, az eseményed nem érdekel – mondta szívből Natalia. – Az én terveim és vágyaim sokkal fontosabbak számomra.
– Majd meglátjuk – nem adta fel Katya, de Natalia már megszakította a hívást.
Aztán este elmondta férjének a telefonbeszélgetést a sógornőjével.
– A fiatalabb lány teljesen elveszítette az irányítást! – mondta Natalia. – Olyan hangon beszélt, mintha valamit tartoznék neki.
– Érthető, ha a szívén viseli – mondta Nikolaj óvatosan. – Valóban fontos esemény, és biztosan izgul. Mindenképpen ők is azt akarják, hogy minden a legmagasabb szinten történjen!
– Sok szerencsét! – mondta határozottan Natalia. – Ha esküvőt akarnak, felelősséget kell vállalniuk érte, és nem másokat terhelniük.
Nikolaj ennek ellenére nem válaszolt.
Következő nap Anna Sergeevna felhívta Nataliát.
– Mi ez a kapzsiság? – kezdte dühösen. – Nektek kötelességetek a Katya esküvőjére szánt pénzt adni. Az autó várhat.
– Talán Nikolajnak tartozik valamivel, de én biztosan nem − válaszolta Natalia, határozott és éles tónusban.
– Hogy képzeled, hogy megtagadod? – háborodott fel a svédkereszt.
– Nyugodtan megtehetem – mondta Natalia, majd letette a telefont.
Este Nikolaj újra megpróbálta megbeszélni a pénzügyi helyzetet feleségével.
– Natasa, lehet, hogy találkozhatnánk? – mondta, – Talán nem idegenek…
– Kola, az én szüleim nem várnak tőlem semmit! – mondta Natalia dühösen. – Miért hiszi a te családod, hogy tartozom nekik? Az véglegesen eldőlt.
Nikolaj csendben maradt.
Anna Sergeevna, látva, hogy nem tudnak megbeszélni a menyével, aktívan próbálta lebontani Nikolaj védelmét. Most majdnem minden este „családi tanácsra” látogatta, Natalia pedig csak nevetett.
– Komolyan azt hiszik, hogy meg tudsz törni? – mulatságosnak találta Natalia, – Ezek a tapadós élősködők!
Nikolaj próbálta gyorsan lezárni ezt a témát.
De egy nap elmondta feleségének, hogy hajlandó pénzt adni az esküvőre.
– Kola, te komolyan beszélsz? – nézett rá Natalia, és tükröt tartva a férfi felé. – Te hallod, amit mondasz?
– Natasa, nekem már ígéretem van – mondta Nikolaj komoran, – Kérlek, ne hozz szorult helyzetbe a családom előtt.
– De miért bíztál meg engem valami olyasmivel, ami mögöttem zajlik? – háborodott fel Natalia. – Az a pénz nem is neked jár!
– Hát nem vagyunk család? – kérdezte Nikolaj, – Néha érdemes lemondani az elveinkről a családi kapcsolatokért.
Nikolaj majdnem sikerült meggyőznie Nataliát, hogy beleegyezzen, de ekkor Katya telefonja csöngött.
– Miért tárgyaltok? – kiáltott a lány. – Tényleg nem értem, miért kérdezi Kolya az engedélyedet! Te a férje költségén élsz, ő mindent megad neked, elkényeztet, és a nővére számára nem tud?”
– Egyáltalán nem értem, miről beszélsz! – kérdezte Natalia, és bekapcsolta a kihangosítót.
– A tesóm pénzén! – mondta Katya. – Te nem adtál egy fillért se a közös költségvetéshez. Most akkor a kocsira akartál költened – mondta Nataliának. – A testvéred viszont a nővérének nem akar költeni?”
– Honnan van rólad információd? – kérdezte Natalia.
– Kolya mesélte nekünk – árulta el Katya. – A megtakarításait költekezésed miatt nem kérdezi meg tőled, Kolya ezt a pénzt meg fogja adni. Sőt, akár az esküvőre sem kell eljönnöd!
A beszélgetés végén Natalia férjére nézett, aki fehér lett, mint a fal.
– Hát így áll a dolog? – kérdezte fájdalommal a hangjában Natalia. – Kiderül, hogy te vagy a megélhetés és a jótékonyság szószólója?
– Natasa, hagyj, hogy elmagyarázzak…
– Nincs szükség magyarázatra, már így is mindent tudok – mondta Natalia.
Leült a kanapéra, és elkezdte lapozgatni a telefonján.
– Mit keresel? – kérdezte Nikolaj.
– Lakást keresek magamnak – válaszolta Natalia, – Elhagyom a férjem!
– Kérlek, ne menj ilyen radikális lépésre – próbálta lebeszélni Nikolaj, de Natalia nem hallgatott rá.
Aznap este összeszedte a dolgait és elment.
Nikolaj a hónap végéig ott maradt, mivel már kifizette a bérleti díjat, de utána kénytelen volt visszatérni a szüleihez. Katya zokogott, és az anyja állandóan vádolta. Az esküvő költségeihez szükséges összeg összegyűjtése nem sikerült. Ezen a téren a fiatalok veszekedtek, s végül szétszakadtak. Katya bonyolult érzelmi helyzetével kapcsolatos bánatát a svédkereszt a kapzsi egykori menyéhez kapcsolta. Nikolaj hallgatott.
Natalia és Nikolaj házassága hivatalosan is véget ért. Anna Sergeevna igyekezett nyomást gyakorolni a már ex-menyére a közös vagyon miatt.
– Nincs ilyen – válaszolta Natalia.
– Mi van az autóval? – kérdezte dühösen a svédkereszt.
– Ezt csak most akartam megvenni – mondta Natalia – a Nikolájjal való házasságom után.
Igazából nem sokkal később Nikolaj meglátta volt feleségét egy új autó volánjánál. Közben Nikolaj az utcán sétált, és próbálta felidézni, hova tűntek a megkeresett pénzek. A következő bérleti napig még egy hét várakozás volt.