– Hogy hívnak, kicsikém? – kérdezte gyengéden.
– Mateo – szipogta a tizenkét éves fiú, reszketve a takaró alatt.
Az eső zuhogva verte Bogotá belvárosának utcáit.
Esperanza egyik karjában hat hónapos kisfiát, Santiagót szorította a mellkasához, a másikkal pedig levette átázott kabátját, hogy a fiú vállára terítse. Az ajkai elkékültek a hidegtől, de egy pillanatig sem tétovázott.
– Hol vannak a szüleid, Mateo? – kérdezte kedves hangon, testével takarva őt az üzlet eresze alatt.
– Apa… apa mindig dolgozik – suttogta a fiú. – Összevesztem Joaquínnal, a sofőrrel, és kiszálltam a kocsiból. Nem tudom, hol vagyok…
Néhány méterrel arrébb, egy fekete BMW sötétített üvegén keresztül Ricardo Mendoza szorult torokkal figyelte a jelenetet.
Már fél órája járta az utcákat a kétségbeesett telefonhívás után – a fia megint megszökött. De amit most látott, elállította a lélegzetét.
Egy fiatal, szerény külsejű nő, egyszerű, elhasznált ruhában, olyan gyengéden ölelte Mateót, mintha a saját gyermeke volna.
Az egyik karjában a saját csecsemőjét tartotta, mégis odaadta az egyetlen kabátját egy idegen gyereknek.
– Maradt még ma néhány empanadám – mondta, miközben egy papírzacskót húzott elő a hátizsákjából. – Már kicsit hidegek, de finomak. Éhes vagy?
Mateo bólintott, és remegő kézzel elvette.
– Finom – motyogta a falatok között. – Az anyukám soha nem főz nekem…
Ezek a szavak úgy hasítottak Esperanzába, mint egy penge. A fiú drága iskolai egyenruhát és márkás cipőt viselt – mindene megvolt, csak a legfontosabb hiányzott.
– Minden anya tud főzni, kicsim – suttogta Esperanza. – Csak néha kell valaki, aki emlékezteti őket rá.
Ricardo lassan kiszállt az autóból. Minden lépése fájt, mintha üvegen járna.
Mikor ölelte meg utoljára a fiát? Mikor hallgatta meg igazán?
– Mateo! – kiáltotta.
A fiú felkapta a fejét és megdermedt. Esperanza azonnal megérezte a változást. A hang irányába fordult – és találkozott a tekintetük.
Ő volt az – az a férfi, akinek arcát minden magazin címlapján látta: a legfiatalabb és leghíresebb kolumbiai vezérigazgató, milliomos özvegy, akit az egész ország ismert.
– Istenem – suttogta Esperanza. – Maga Mateo apja.
– És ön – felelte Ricardo halkan – a legkedvesebb ember, akivel valaha találkoztam.
Esperanza arca lángra gyúlt. Biztos azt hiszi, kihasználta a fiát. Gyorsan visszaadta a kabátot Mateónak, és el akart menni.
– Kérem, ne menjen – mondta Ricardo, kinyújtva a kezét.
De Esperanza már hátrált, Santiagót még szorosabban tartva. Az eső összekeveredett a könnyeivel.
– Mateo, gyere – szólt Ricardo.
– Nem akarok – tiltakozott a fiú. – Ő vigyázott rám, amikor egyedül voltam. Senki sem törődik velem így.
Ezek a szavak Ricardót szíven ütötték. A saját fia egy idegen nőt választott helyette.
– Asszonyom – szólalt meg végül gyengéden – Ricardo Mendoza vagyok. És bocsánatot kell kérnem öntől.
– Bocsánatot? – lepődött meg Esperanza. – Miért?
– Mert cserbenhagytam a fiamat. –
Esperanza a férfira nézett, aki most először tűnt sebezhetőnek.
– A gyerekek csak egyet akarnak – mondta halkan. – Hogy lássák őket. És hogy valaki tényleg meghallgassa őket.
Ricardo bólintott, alig tudott nyelni.
– Mivel hálálhatnám meg? – kérdezte.
– Nem kell. Bárki így tett volna.
– Nem, nem mindenki – felelte csendesen. – Ön odaadta a kabátját egy idegen gyereknek, miközben a sajátját tartotta a karjában. Ez… különleges.
Először nézett valaki Esperanzára úgy, mintha valóban számítana.
– Mennem kell – suttogta. – Santiago megfázik.
– Legalább hadd vigyük haza magát – ajánlotta Ricardo.
– Nem szükséges. –
– Kérlek, apa – szólt közbe Mateo. – Ő jó ember.
Esperanza Ricardóra nézett, és olyasmit látott a szemében, amit nem várt: valódi fájdalmat és őszinteséget.
– Rendben – mondta végül halkan – de csak a TransMilenio megállóig.
Nem tudták, hogy ez az esős találkozás örökre megváltoztatja az életüket.
Esperanza még nem sejtette, hogy most ismerte meg azt a férfit, aki élete szerelme lesz.
Ricardo sem tudta, hogy most találkozott azzal az asszonnyal, aki megtanítja, mit jelent apának lenni.
És Mateo – hogy éppen most találta meg azt az anyát, akire mindig is szüksége volt.