„A pénz megvásárolhatja a hűséget, de a valódi szeretetet soha,” gondolta Edward Hamilton, a 72 éves milliárdos, aki egy hatalmas szállodákból, ingatlanokból és befektetésekből álló birodalmat épített fel az Egyesült Államok-szerte. Bár mindennel rendelkezett, amiről egy ember álmodhatott, mégis hiányzott egy dolog: a megbizonyosodás arról, hogy ki szereti őt igazán.
Egy estét, miközben a nap lebukott Denver hatalmas birtoka mögött, Edward az irodájában ült orvosával, Dr. Carterrel, és régi jogi képviselőjével, Blakkal. Hangja megnyugtató volt, ám szemeiben vihar tombolt.
– Tudnom kell, ki a családomban az, aki engem szeret – nem a vagyonomat. Segítsetek a szimulációban: előrehaladott stádiumú rák, hat hónap az életemből.
A két férfi óvatosan reagált, ám Edward eltökélten kitartott.
– Ez nem kegyetlenség, hanem az igazság.
Másnap reggel a Hamilton család gyorsan értesült a hírről. Aznap este Edward maga közölte vacsoránál:
– Súlyos rákot diagnosztizáltak nálam. Maximum hat hónapom van hátra.
A szoba megdermedt. Felesége, Margaret, a szájához emelte a kezét, ám némán maradt. Idősebb fia, Charles, ráncolta a homlokát. Viktor, a fiatalabb testvér, és Clara csendben egymásra néztek, de nem szóltak.
Eredetileg néhány felszínes részvétet suttogtak csak. Ám napok múltán lekerültek a maszkok. Margaret elhagyta Edward szobáját, helyette egyre több társasági ebéden vett részt. Charles egyre inkább hatalmat követelt az igazgatótanácsban, az apja „állapotára” hivatkozva sürgetve döntéseket. Viktor az éjszakákat szerencsejátékkal töltötte, bátran beszélve az örökségről, amit hamarosan megkap majd. Clara, híres fényűző ízléséről, sürgette Edwards készpénzátutalásait, hivatkozva arra, hogy ez „adózási okokból” szükséges.
Kiemelt megállapítás: Isabella, a legfiatalabb gyerek, teljesen másképp reagált.
Könnyek között hallgatta a rossz hírt, szorította apja kezét, és kitartott mellette. Napi ételt készített neki, könyveket olvasott fel, s újra beköltözött a kastélyba, hogy állandóan gondját viselje.
Hetek múlásával a ellentét egyre erőteljesebbé vált. Egy este Edward Charles-t a könyvtárban találta, miközben élesen parancsolt az alkalmazottaknak:
– Az apám gyakorlatilag halott. Mostantól engem kövessetek.
Abban az éjszakában, miközben Edward csak színlelte a betegséget, Isabella csendesen helyezett friss törölközőt apja homlokára. Ő pedig halkan így szólt:
– Tudod, Bella? Talán te vagy az egyetlen ok, amiért még kitartok.
E pillanatban Edward rádöbbent, hogy a próba már kimondta ítéletét.
Az elkövetkező hónapokban a Hamilton ház lassan rendetlenségbe süllyedt. Margaret napjait gyógyüdülőhelyen töltötte. Charles az ő háta mögött alakította át a vállalatot, lojális vezetőket kirúgva, hogy helyükre barátait állítsa. Viktor hatalmas adósságokat vett fel az ő nevében, féktelenül költve. Clara fényűző partikat rendezett a családi villában, vendégeinek pedig azt bizonygatta, hogy hamarosan az örököse lesz.
Isabella maradt az egyedüli állandó támasz. Minden reggel teát készített apjának, kisétáltak a kertbe, és esténként csendesen mellette ült, soha nem beszélve örökségről. Csak egyetlen kérdést tett fel neki:
- – Jól vagy, Apa? Szükséged van valamire?
Egy hétvégén Isabella felajánlotta:
– Gyere velem vidékre! A friss levegő jót tenne neked.
Ellátogattak Edward szülővárosába, ahol a régi ismerősök és szomszédok szívélyesen fogadták az embert, nem milliárdost láttak benne, hanem magát Edwardot. Egy gyermekkori barát eltörölte a kezét, és így szólt:
„Sikeres vagy, Edward. De soha ne feledd… nem a vagyon fogja elfogni a kezed estére. Az a családod.”
Visszatérve Denverbe Edward összehívta Blaket.
– Ideje új végrendeletet készíteni. Minden Isabella nevére szálljon, a többiek semmit sem kapnak.
Az ügyvéd meglepődött.
– Biztos benne, uram?
– Teljesen, – válaszolta Edward határozottan. – Megbuktak a legegyszerűbb vizsgán: hogy szeretni tudjanak feltétel nélkül.
Három hónappal a „betegség” bejelentése után Edward a család minden tagját a nagy étkezőbe hívta. Margaret, Charles, Viktor és Clara azt várták, hogy egészségügyi híreket vagy örökség részleteit közöl majd. Isabella némán tartotta apja kezét.
Edward lassan felállt és világosan megszólalt:
– Be kell vallanom valamit. Nem vagyok haldokló. Sosem voltam beteg.
Fagyos csend telepedett a terembe. Margaret elejtette a borospoharát, Charles némán meredt előre, Clara bosszúsan motyogta:
– Ez nevetséges…
Edward felemelte a kezét.
– Ez volt a próba. Hogy megtudjam, ki szeret engem önmagamért, nem a pénzemért. És az ítélet egyértelmű.
Az ujjával Isabella felé intett.
– Csak ő maradt. Csak ő szeretett feltétel nélkül. Ti pedig csak számító opportunisták vagytok.
Viktor kiabált:
– Megcsaltál minket! Hogy tehetted ezt?
Edward visszavágott, tűz csillant a szemében:
– Ti hogyan tehettétek meg? Elhagytatok, amikor azt hittétek, meghalok. Elárultátok a bizalmamat, befeketítettétek a nevemet, és kihasználtátok a vállalatomat. Ez megbocsáthatatlan.
Blake előlépett a papírokkal.
– Az új végrendelet szerint minden – ingatlan, vállalkozás, vagyontárgy – Isabella nevén lesz. Ő örököl mindent.
Kiabálás és sírás tört ki a teremben: Margaret zokogott, Charles szitkozódott, Clara dühösen elhagyta a helyiséget. Ám Edward végre megnyugodott; megkapta a választ.
Az azt követő években Isabella vezette tovább a Hamilton Enterprises-t, visszaállítva a tisztességet, visszahívva a lojális dolgozókat, és megduplázva a vállalat értékét. Nagy tisztelet övezte, „Isabella, a Bölcs Asszony” néven emlegették.
Edward, bár öregedett, békére lelt, amikor egy teáscsészével a kezében leült Isabella mellett a kertben. Egy délután halkan így szólt:
– Szerettem volna a szeretetet csalással mérni. Ám te az őszinteséggel bizonyítottad. Te vagy az igazi örökségem, Bella.
Ő mosolyogva szorította meg apja kezét.
– És te vagy az apám. Ez mindig elég volt nekem.
Edward becsukta a szemét, végre nyugalomban, tudva, hogy vagyonát – és szívét – egyedül annak az egyetlen személynek adta át, aki átment ezen a próbán.
Összefoglalásként elmondható, hogy Edward Hamilton története arra világít rá, milyen nélkülözhetetlen a feltétel nélküli szeretet a családon belül. Bár a pénz hatalmas befolyással bír, a valódi érzelmi kötődés elkerülhetetlen és pótolhatatlan. Isabellának köszönhetően a Hamilton örökség tovább él, mint az igaz szeretet és a bizalom megtestesítője.