Nagymamám egy neves ékszerüzletbe ment, hogy gyűrűket válasszon az 50. házassági évfordulójukra. Ám a mosoly helyett könnyek között tért haza, miután egy tiszteletlen eladó durván bánt vele. Vérig sértődtem, ezért úgy döntöttem, hogy felejthetetlen leckét adok annak az arrogáns nőnek.
Egy kis történet nagymamámról, Gracie-ről és nagypapámról, Jamie-ről szól. Hamarosan ünnepelték 50. házassági évfordulójukat, és úgy döntöttek, hogy megújítják az esküjüket. Nem csodálatos?
Amikor összeházasodtak, nem engedhették meg maguknak az eljegyzési gyűrűket. Így ez az eskümegújítás különösen jelentős lett, hiszen végre megvásárolhatták első házassági gyűrűiket. Nagyon örültem ennek a boldog párnak.
Az évfordulót különlegessé akartam tenni számukra, de rengeteg munkám volt, és egy megbeszélésen ragadtam.
Ezért megkértem nagymamámat, hogy ő menjen el az ékszerüzletbe, és válassza ki a legszebb gyűrűket. Aznap később meglepetésként meg akartam venni őket neki.
„Nagymama, válaszd ki a gyűrűket, és készíts pár fotót is, rendben?” – kérleltem. „Biztos vagyok benne, hogy találsz valami csodálatosat.”
Szemei ragyogtak az izgatottságtól. „Ó, Rachel, ez csodálatos lesz. Megígérem, hogy megtalálom a tökéletes gyűrűket” – mondta örömteli, remegő hangon.
E látvány teljesen megolvasztotta a szívemet. Lelkesen, dúdolva indult el, amitől megmosolyogtam.
Ez sokat jelentett neki, és bíztam benne, hogy megtalálja azokat a gyűrűket, amelyek még felejthetetlenebbé teszik majd az ünnepet.
Egy késő esti órában mosollyal vártam haza, hogy meghalljam nagymamám választásáról a gyűrűkről szóló történetet.
Amint beléptem, azonnal hozzá mentem, hátha elkezdi mesélni, milyen gyűrűket választott.
Ám helyette zaklatottan találtam rá, könnyekkel a szemében.
„Nagymama, mi történt?” – kérdeztem aggodalomtól feszülten.
Mély lélegzetet vett, és reszkető hangon mondta: „Rachel, bemerészkedtem abba a híres ékszerüzletbe a város központjában, és megakadt a szemem egy gyűrűn, amit nagyon szerettem volna felpróbálni. Megkérdeztem a női eladót, Cara-nak hívták, hogy megengedné-e.”
„És mit válaszolt?” – faggattam tovább.
„Megvetően nézett rám” – válaszolta nagymamám könnyekkel teli tekintettel.
„Azt mondta: »Vigyázz, öreganyám! Ne nyúlj a gyűrűhöz nedves kézzel. Csak az veheti fel ezeket a drágaságokat, aki meg is engedheti magának! A megjelenésed alapján nem hiszem, hogy megengedhetnéd magadnak ezt a Harry Winston darabot.«”
Felháborodtam. „Tényleg ezt mondta? Hogy képzeli?” – mérgelődtem.
Nagymamám bólintott, miközben megtörölte könnyeit. „Nagyon megalázottnak éreztem magam, Rachel. Csak egy gyűrűt kerestem a különleges napunkra.”
Nemcsak megsértette nagymamámat, hanem azt is megmondta neki a durva nő, hogy engedje el a vitrin szélét, mert összepiszkította, majd az ő és a többi vásárló előtt letörölte azt.
Szegény nagymámám arról számolt be, hogy sírva menekült ki az üzletből, teljesen megalázva és összetörve.
Ez volt az utolsó csepp. Teljesen felbosszantott, hogy ilyesmi megtörténhet vele.
Úgy döntöttem, annak a nagyképű eladónak meg kell tanulnia egy felejthetetlen leckét.
Ezért egy alaposan átgondolt tervvel készültem.
Másnap szabadságot vettem ki, és a legjobb ruhámba öltöztem. Bankba mentem, és jelentős összeg készpénzt vettem fel.
Gondolj csak egy öt számjegyű összegre – pont elég, hogy elkápráztassa az önző eladót egy nem mindennapi jutalékkal.
Ezután visszatértem ugyanabba az ékszerüzletbe, ahol nagymamám járt, de nem egyedül. Segítségül hívtam néhány barátomat, hogy együtt valósítsuk meg az általam kitalált tervet.
„Rachel, biztos vagy ebben?” – kérdezte Emily, egyik barátnőm, amint az üzlet felé sétáltunk.
„Teljesen. Senki nem bánthatja így a nagymamámat megúszás nélkül” – bíztam benne.
<p