Egy nap, miközben a járdán sétáltam, a szemem megakadt egy régi, kidobott éjjeliszekrényen a szemetes mellett. Első ránézésre talán más elment volna mellette, de engem rögtön megfogott benne valami. Úgy döntöttem, magamhoz veszem, és megpróbálok új életet lehelni bele.
Az állapota finoman szólva is siralmas volt: a lakk több helyen lekopott, a felülete megrepedezett, és zsíros foltok ékesítették az évek nyomait. Ennek ellenére valami különlegeset láttam benne – a régi dizájnja és a fa gyönyörű mintázata megragadott. Így hát hazavittem, és a garázsomban helyeztem el, ahol közel egy évig csak porosodott. Aztán egy nap úgy döntöttem, eljött az idő, hogy nekilássak a munkának.
Elsőként eltávolítottam az üvegajtókat. Törékenyek voltak, és nem illettek az általam elképzelt új stílusba. Ezután alaposan megtisztítottam a felületet, eltávolítottam a régi viasz- és festékréteget, hogy felfedjem a fa eredeti szépségét. Ahogy dolgoztam rajta, be kellett vallanom magamnak, hogy először kicsit elvesztem a részletek között. A felület tele volt hibákkal, repedésekkel és foltokkal – szinte lehetetlennek tűnt, hogy helyrehozzam.
De nem akartam feladni. A fa erezete olyan gyönyörű volt, hogy semmi pénzért nem takartam volna el. Két réteg olajat kentem rá, ami visszahozta az életet az anyagba, és újra ragyogóvá varázsolta. Minden ecsetvonással közelebb kerültem ahhoz a végső képhez, amit elképzeltem.
A szekrény hátsó részét is megerősítettem kis szögekkel, hogy stabilabb legyen, és színtelen olajjal kezeltem, hogy megvédjem a fát a további sérülésektől. Az ajtók díszítésénél először azt terveztem, hogy teljesen átfestem őket, de rájöttem, hogy ezzel eltüntetném azt a varázst, amit a régi, kopott mintázat sugallt. Ehelyett a múlt századi román bútorok hagyományos elemeit használtam inspirációként, hogy megőrizzem a bútor történelmi jellegét.
Az utolsó lépés a fogantyúk kiválasztása volt. Rengeteg időt töltöttem a megfelelő darabok keresésével, mert ezeknek kellett összekötniük a bútort az új stílussal. Amikor végül megtaláltam a tökéletes fogantyúkat és felszereltem őket, az éjjeliszekrény szinte újjászületett.
Most, amikor ránézek, el sem hiszem, hogy valaha egy kuka mellett találtam. Az egykori sérült, elhanyagolt bútordarab mára egyedi és különleges éke lett az otthonomnak. Az idő és az energia, amit belefektettem, minden percet megért. Az éjjeliszekrény most már nemcsak egy régi darab, hanem egy történet, amelyet újra elmesélhetek.