Amikor egy borbirodalom örökösének édesanyja meg akarta nevetséges helyzetbe hozni a lányt, ő azonban végül mindenkit meglepett, sőt, méltósággal távozott, bezárva maga mögött az ajtót.
– Vanya, ezt komolyan gondolod? – nézett tanácstalanul férjére Valentina Jurjevna. – Kirill, hallottad, mit mondott?
Kirill Konstantinovics sóhajtott, majd elcsomagolta az újságot:
– Fiam, jól fontold meg, mit teszel. Én már kifáradtam. Mehetek aludni.
Gyorsan eltűnt a szobából, de Valentina Jurjevna haragos pillantással követte őt.
– Nem érdekel a fiunk jövője? – kérdezte keményen. – Ezzel a lánnyal sehol nem mutatkozhatsz! Biztos vagyok benne, hogy még a villát sem tudja megkülönböztetni a kanáltól.
Kirill Konstantinovics megfordult:
– Nem közömbös számomra a fiam jövője, de ezekbe a női civódásokba nem kívánok belekeveredni.
Majd határozottan becsapta az ajtót. Vanya az anyjára nézett:
– Anya, miért beszélsz így Tanyáról? Mintha valami őskövület lenne!
– És te úgy képzeled, hogy nem az? Azt gondolod, hogy veletek szép jövő vár rá?
– De, természetesen! Szeretem Tanyát, és ő is engem…
– Hát persze, hogy szeret téged. De nem gondoltál arra, hogy ha kicsit kívülről nézed, rádöbbensz, hogy ő nem illik hozzád?
Vanya határozottan rázta a fejét:
– Anya, tévedsz Tanyával kapcsolatban! Egy modern, rendes lány.
– Vanya, ki ő pontosan? Mondd meg!
– Hát… egy ember.
– Nem, hivatás szerint?
– Szabónő.
– Na látod! Te pedig egy borbirodalom örököse vagy!
Vanya nevetve válaszolt:
– Anya, túlozol! Mi csak bort szállítunk, a birodalom az, aki maga készíti.
– Butaság! Birodalom, ha sok pénzt keresel vele, és a te Tanyád jó életet csak álmodozva látott, ezért is szerette meg azonnal a vagyonodat.
Vanya kiment az utcára, megfordult és sarkon fordult. Az édesanyja mindig is határozott volt, de az apja azt mondta, hogy nem érdemes haragudni rá, mert a nők meglehetősen racionálisak, és mindig megpróbálják érvényesíteni akaratukat. Egyszerűen csak úgy kell tenni, mintha azt tennénk, amit mond. Vanya nagyjából így is cselekedett.
Egyszerűbb úgy tenni, mintha egyetértenénk, és mégis a saját utunkat járni, de ezúttal nem sikerült.
Tegnap bemutatta Tanyát a szüleinek, de másnap reggel az anya alaposan kifaggatta a lányt. Vanya ekkor értette meg, hogy most nem fogja könnyen megadni magát, viszont ő sem szándékozott engedni. Mindketten összeházasodnak, még akkor is, ha az édesanyja nem értene vele egyet.
28 éves, régóta dolgozik és önállóan keres pénzt. Azonban vágyott rá, hogy a családban ne legyen titkos ellenségeskedés, inkább békesség.
Tanya aggódva nézett rá:
– Vanya, nem kedvelnek engem…
Ő átölelte menyasszonyát:
– Ne aggódj! Akár kedvelnek, akár nem, a legfontosabb, hogy én szeretlek téged.
Tanya sóhajtott:
– Miért nem mondtad, hogy ilyen családod van? Talán tényleg nem kellene velem kötni az életed? Nézz csak körül magadban.
Vanya hátrébb húzódott, meglepődve kérdezte:
– Most nem értem, anyád ráveddített, vagy mi?
Eltelt csak egy hét.
– Tanya, szervusz! Nem zavarok?
Tanya majdnem elejtette a telefont: éppen egy kliensét mérte fel, aki számára ruhát varrt.
– Nem, természetesen nem, Valentina Jurjevna!
– Tanya, hamarosan a családunk tagja leszel, ezért meghívlak a születésnapomra.
Valentina Jurjevna a legdrágább éttermet nevezte meg a városban, és Tanya megnyugodott. Egyértelmű lett, hogy le akarják gyalázni. Érezte, hogy könnyek szöktek a szemébe, de megköszönte az invitálást:
– Rendben, Valentina Jurjevna. Köszönöm a meghívást!
Amikor letette a telefont, sírni kezdett. Egy néni, Anastasia Kondratyevna, aki nálánál több alkalommal is megfordult, kíváncsian nézett rá:
– Tanya, mi történt?
Anasztázia sok barátnőt hozott magával hozzá, de Tanya nem nagyon tudott róla, és nem is kérdezett sokat. Csak azt vette észre, hogy egy idősebb hölgy jön érte egy menő autóval. Tanya kibökte, mi zajlik most az életében.
– Ó, Valentina csinálja a maga dolgát – az idős hölgy értetlenül vonta össze a homlokát. – Egyébként jó asszony, de ha pénzről van szó, megváltozik. Ne sírj, kitalálunk valamit.
Tanya letörölte könnyeit.
– Mit is lehetne kitalálni? Nem kedvel engem, ezen nincs mit változtatni.
– Tévedsz. Úgy döntött, hogy megbecsteleníti a lányt. Csak ne hagyd magad, csináld úgy, hogy mindenki ámuljon.
- Mutasd meg magad a legjobban!
- Ne hagyd magad sarokba szorítani.
- Legyél magabiztos és elegáns.
– Hogyan csináljam mindezt?
– Ó, Tanya, nem szabad túl hamar feladni.
Vanya értetlenül állt, amikor megtudta, hogy a mamája ünnepelni akar.
Valentina Jurjevna ritkán költött feleslegesen, most pedig ez az egész.
– Hát, hamarosan esküvő lesz a családban – jelentette be az anya ünnepélyesen. – Be kell mutatnom a menyasszonyt a vendégeknek.
– Anya, azt hiszem, tudom, mit szeretnél – kezdte Vanya. – Szándékosan szeretnéd megalázni Tanyát. Nem jön el, én sem megyek.
Valentina Jurjevna szemei megdermedtek.
– Nyugodj meg, fiam, gondolkodj ésszerűen. Nem tiltom, hogy vidd el, hogy lásd, milyen a feleséged a jó társaságban. Ha szereted, akkor nem számít semmi más, igaz?
Vanya sokáig mérlegelt. Bizonyos szempontból igaza volt az anyjának. Nem gyerek már, és jól tudta, hogy az elején nem lát az ember a másikban hibákat, de amikor az első heves szerelem alábbhagy… de támogatni fogja Tanyát.
Ő meglepődve nézett rá:
– Minek nekem pénz?
– Tanya, tudod, hogy az anyád mit akar… megmutatni, ki az úr a házban. Nem arról van szó, hogy megalázni…
– Azt gondolod, ilyen vagyok, és valóban megalázlak? De te szeretsz úgy, ahogy vagyok, nem pedig divatos cuccokban. Most szégyellsz engem?
– Nem, Tanya.
Vanya elbizonytalanodott. Most látta, hogyan néz ki az ő szemében, de ő nem akart változni.
Tanya nem fogadta el a pénzt. Vanya érezte, hogy ez a születésnap nem fog jól végződni. Mit tehetne? Csak várhat. Ha azt mondaná Tanyának, hogy beteg legyen, azzal megbántaná.
Közben közeledett az X nap.
Vanya és Tanya alig találkoztak, mert Tanya folyton elfoglalt volt. Munka után azonnal Anastasia Kondratyevnához ment. Ő, aki több üzletet vezetett, sosem volt hiú, bár anyagiakban nem volt hiány.
Régen az élet kemény leckéket adott neki. Haragudott a városra, a férfiakra, akik becsapták, és magára is. Nem szült gyereket, mert mindig a pénz hajszolásával volt elfoglalva. Ám egyszer csak megállt, észrevette, hogy csak a pénzt birtokolja. Megnyugodott és elkezdett egyszerűen élni, amennyire csak tudott, támogatva a rászorulókat.
Ellenállhatatlanul hasonlított magára, ezért úgy döntött, hogy nem hagyja, hogy még egy lélek szenvedjen az irigységtől és ellenségeskedéstől.
– Tanya, ülj le! Minden készen van. Kostya, a segítőm, hamarosan hozza a ruhát a próbára.
Tanya mosolyogva nézett az asztalra, ahol evőeszközök sorakoztak.
– Ó, úgy érzem, ezt sosem tanulom meg.
– Nem nehéz, főleg mivel elég okos vagy – mosolygott Anastasia.
Nem sokkal később, amikor Tanya könnyedén választotta ki a megfelelő evőeszközöket, megérkezett Kostya, a segítő. Vidám fiú volt, és amikor megtudta, miről van szó, azonnal rá is kérdezett:
– Nem értem, a vőlegényed nyugodtan viseli ezt?
Tanya sóhajtott.
– Pénzt ajánlott.
– Értem… Ez már nem az én dolgom – mondta Kostya, majd pillantást vetett Anastasira, aki szigorúan nézett rá, mire felemelte a kezét, és azt mondta:
– Már nem szólok többet! De legalább maradhatok, hogy férfiszempontból megnézzem a divatbemutatót?
Tanya nevettetett, Anastasia intett, hogy maradhat, csak a teát és a kávét álljon meg saját magának készíteni.
A bemutató igazán derűsre sikeredett.
– Tanya, mesés vagy! Pedig szerintem már farmerral is lenyűgöző voltál – jegyezte meg Kostya.
Tanya zavartan mosolygott. Anastasia tapsolt:
– Na, gyerekek, ideje hazamenni! Holnap Valentina Jurjevna meglepődik! Tanya, ne félj senkitől, mi, Anasztázia és Kostya, ott leszünk, minket is meghívtak.
Vanya óvatosan kémlelte a vendégeket a vendéglő ajtajánál. Valentina Jurjevna elfogadta a gratulációkat, beszélgetett pár aranyozó látogatóval, és nem mulasztotta el megemlíteni, hogy Vanya következőleg házasodni fog, menyasszonya hamarosan bemutatkozik. Biztos volt benne, hogy ha Tanya egy csepp esze is van, ma nem jelenik meg. A vendégek összegyűltek, majd Valentina felé fordult a fiához:
– Vanyuska, hol van Tanya?
Vanya vállat vont:
– Próbáltam hívni, nem vette fel.
– Tényleg volt esze elszökni? – mondta, mire minden szempár az ajtóra szegeződött.
Tanya lépett be a vendéglőbe. Vanya állát az meglepte. Ugyanez történt Valentina Jurjevnával is. A család feje alaposan megvizsgálta a lányt, elégedetten kuncogott, és poharat töltött magának. Valentina sokkot kapott, és egyszerűen nem tudott gondoskodni egészségéről.
Indigókék elegáns ruhában, finom cipőben és stílusosan rendezett hajjal Tanya szinte felismerhetetlen volt.
– Drágám! – szólt Vanya, és kissé bizonytalanul állt meg mellette.
– Nem ismersz meg?
– Dehogynem! Persze, hogy ismersz! Olyan vagy… olyan…
– Én meg azt gondoltam, hogy az utcán fogsz várni rám!
Vanya tűzpiros lett. Valójában azt tervezte, hogy kinn fog türelmesen várni. Tanya itteni helyzetével nem volt tisztában, és támogatóként kellett mellette lennie. Azután… csak megijedt attól a gondolattól, hogy Tanya virágos kötött ruhában szalad hozzá, és mindenki nézi őket. Miért pont olyan ruha? Mert más nincs neki.
– Rendben, Vanya, ajándékot kell adnunk át – mosolygott Tanya.
Minden megtakarítását erre a meglepetésre fordította: egy szépségszalon ajándékutalványára. Anastasia tanácsolta neki ezt. Féltek, hogy Tanya az utolsó pillanatban meggondolja magát, de a lány csak mosolygott:
– Így több munkám lesz, több pénzt tudok félretenni.
Anasztázia megjegyezte:
– Tudod, náluk a pénzt a férfiak keresik, de a döntést Valentina hozza.
Tanya látta, hogy Vanya anyja nem bír összeszedni magát. Nem mosolygott és úgy nézett rá, mintha egy földönkívüli lenne. Az asztalnál alattomos mosollyal ajánlott egy szokatlan osztrigás ételt, biztos volt benne, hogy a lány valami hibát követ el, de Tanya becsülettel helytállt.
Később, amikor Tanya és Vanya lassú táncot jártak, a lány hallotta egy beszélgetést a közelben:
– Nem értem, Valya azt mondta, hogy amikor megjön a menyasszony, mindenki majd nevet, de nem tudom, min. Egy csinos lány, Vanya jó ízléssel választott.
– Hát igen, majdnem az utcáról hozták be, és úgy viselkedik, mintha a legmagasabb körökkel tartozna.
Tanya úgy döntött, elég volt. Megfordult és az ajtó felé indult. Vanya utolérte az utcán.
– Tanya, hová mégy?
Ő hirtelen megállt.
– Vanya, mondd csak meg, miért nem állítottad meg az anyádat? Tudtad, hogy megalázni akar!
– Tanya, én… Nem, én… De végül is minden rendben.
– És most, amikor ezek az emberek így beszéltek rólam, miért hallgattál?
Vanya meglepődve emelte a szemöldökét:
– Tényleg, azt szeretted volna, hogy arcon üssön valakit? Tudod egyáltalán, ki az?
Tanya megvonogatta a vállát:
– Nem ismerem. És őszintén szólva, nem is kell. Remélem, hogy ilyen társaságba többé nem kerülök ilyen helyzetbe.
– Milyen értelemben? Amikor hozzám mész, ezen emberekkel is kapcsolatba kell majd lépnünk.
Tanya komolyan a szemébe nézett:
– Nem megyek hozzád feleségül! Vagyis hozzád talán eljöttem volna, de az anyádhoz soha. Bocs, Vanya. Keress valakit, aki jobban megfelel az anyádnak.
Megfordult és elindult. Vanya meg sem próbálta megállítani, csak állt és nézte távozását. Amint eltűnt a sarkon, egy autó lassított mellette.
– Nem engedhetem, hogy egy ilyen gyönyörű lány egyedül járjon a városban. Tanya, gyere be, megkínállak egy kávéval.
– Inkább adj egy szendvicset! – kiáltott Tanya örömmel. – Szervusz, Kostya!
– Szervusz, Tanya! Valahogy tudtam, hogy ma találkozunk. Biztos voltam benne, hogy nem hagyod ezt szó nélkül. Ezért vártam itt rád.
Levette a nyakából azt az ékszert, amit Anastasia Kondratyevna kölcsönzött neki, nehogy elveszítse.
– Tudod, most igazán megkönnyebbültem. Jó, hogy meghívott erre az eseményre, így világossá vált, ki kicsoda.
Ettől az estétől kezdve Kostyával szinte egy pillanatra sem váltak el.
Összefoglalásképpen, a gazdag édesanya minden erejét latba vetette, hogy megalázza a szabónőt egy fényűző családi összejövetelen, ám a lány megőrizte méltóságát, és értékes leckét adott mindenkinek. A kapcsolatukból végül a szeretet és tisztelet győzedelmeskedett, miközben Tanya bebizonyította, hogy a valódi érték nem a származáson vagy a társadalmi státuszon múlik.