Mária lassan haladt ismerős utcákon szülővárosában, ahol tíz év fővárosi élet sok emléket törölt ki emlékezetéből.
GPS segítségével kereste fel anyja lakását, de még csengetni sem tudott, amikor az ajtó már megnyílt előtte. Az ajtóban álló anyja, Galina Petrovna megöregedetten és fáradtan fogadta.
„Végre megérkeztél” – mondta száraz hangon, majd behívta Máriát.
Miután átlépte a küszöböt, a folyosón tinédzserek csoportja zsúfolódott össze. Mostohatestvérei kíváncsian méregették Máriát, aki egyenesen nyíltan végigmérte őket – a márkás kabát, a drága táska és a kifinomult cipő mind a fővárosi karriercsúcsot tükrözte.
„Gyerekek, ez Mária, a nővéretek” – mutatta be őt anyja, miközben a lány szétnézett a helyzeten.
„Olyan szép autója van” – súgta Lena anyjának, aki hangosan figyelmeztette a lányt csendességre.
Ekkor a konyhából egy középkorú férfi lépett ki, aki csendes bólintással üdvözölte Máriát. Tekintete végigfutott a ruházatán, megállt a drága karórán.
A nappaliban a régi, kopott kanapé és a televízió sugározta a szerény körülményeket.
Leült, és körülnézett a helyiségben.
„Látod, szerényen élünk” – kezdte anyja, majd folytatta Vladimir mestermunkahelyéről, amely fizetése kevés, miközben a gyerekek rengeteg támogatásra szorulnak.
A sarokban ülő fiú a repedt képernyőjű telefonját bámulta, míg Lena a kopott pulóverét babrálta.
- Lena hangosan kérte anyjától, mikor kap új sportcipőt, hiszen másoknak rendes lábbelije van az iskolában.
- Anyja azonban elzárkozott ettől a kéréstől.
- Mária csendben hallgatta a feszült légkört.
„Biztos fáradt vagy az utazástól?” – kérdezte anyja.
„Egy kissé” – ismerte el Mária, majd egészen más irányba vitte a beszélgetést, érdeklődve a moszkvai munkahelye iránt. Válasza megerősítő volt, és hamarosan kiderült az is, hogy apja ráhagyta a céget.
Bár a család tagjai ragadozó tekintettel néztek rá, Mária nem akarta megbontani a szép szót, és fogalmazott róla, hogy jól mennek a dolgok.
Ezután az anya négyszemközti beszélgetést kért, ahol részletesen kifejtette a gyerekek szükségleteit, a lehetséges leépítéseket az apja munkahelyén, és finoman jelezte, hogy Máriának most pénze van.
„Elsőként méltóan kell búcsúzni apától” – kérte Mária, de az anyja ragaszkodott a család közös gondolkodásához, hangsúlyozva a kölcsönös segítség fontosságát.
Miután visszatért a nappaliba, látta, hogy a családi tanács már elkezdődött. Amikor jelenlétét érzékelték, csend lett. A testvérek kérdésekkel bombázták Máriát az időtartamot és az ingatlan értékét illetően. Az egész beszélgetés a pénzről szólt.
Mária egyre inkább ráébredt, hogy csak az öröksége miatt érdeklődnek, nem az apja elvesztése vagy a személye miatt. Így hát úgy döntött, a külön szoba nyugodtabb hely neki.
Az anyja szavai még a fejében kísértettek, s másnap méltó búcsút vett apjától. A család viszont távolságtartó maradt.
Vacsoránál a rokonok – Valentina néni és Petr bácsi – komoly arccal vártak rá, és beszélgetésük az örökség megosztására terelődött.
- Apja mindig igazságos ember volt.
- Fontosnak tartotta a családi összetartást és támogatást.
- A testvérei pénzügyi helyzete nehéz.
- Elvárják, hogy Mária ossza meg vagyonát velük.
Mária tiltakozott, hogy az apja ezt az akaratomat nem írta végrendeletbe, és soha nem említette, hogy bármit is meg kellene osztania.
Az általa kapott örökség az ő tulajdona, hiszen ő az egyetlen lánya.
A feszültség nőtt, az anyja, nagynénje és após vádolták kapzsisággal, egoizmussal, elhanyagolással, miközben a testvérek könnyek között kérték a segítséget.
Andrej, a fiú, kiemelte, hogy Mária luxust él, miközben ők nélkülöznek. A testvérek a pénzre koncentráltak, ami körülöttük keringett.
Végül, amikor Mária határozott nemet mondott, kitört a düh és az elutasítás.
„Ha most elmész, soha ne gyere vissza! Nem vagy a lányom!” – kiáltotta az anyja, miközben a lakásból kivezette.
Szidalmak és fenyegetések követték, a rokonok figyelmeztették Máriát saját vállalkozása ellehetetlenítésére.
Másnap Mária a saját otthonába költözött, rendezte és biztonságossá tette az apja házát. Egy év elteltével az anyja továbbra is kerüli őt, a család többi tagja haragot tart, a szomszédok pedig beszólogatnak.
Ám Mária tudatában volt helyes döntésének: vállalkozása növekszik, munkát ad másoknak és megőrzi az apja életművét.
Végül megértette, hogy apja mindent a lányába fektetett szeretettel, de a családi kapcsolatok már megszakadtak, és nem érdekli, mit gondolnak róla. A vállalkozás iránti elkötelezettsége és apja birodalmának megőrzése az, ami igazán számít számára.
Összefoglalva: Ez a történet rávilágít arra, hogy a családi kötelékek gyakran összefonódnak az anyagi kérdésekkel, és milyen nehéz lehet megőrizni a személyes integritást, amikor az örökség megosztása válik kérdésessé. Mára története azt is mutatja, hogy a szeretet és a kötődés nem mindig egészíti ki a pénzügyi elvárásokat, és néha egyedül kell megőrizni a családi hagyatékot, még akkor is, ha az kapcsolatokat ez megterheli.