Egy szegény család fia szemtanúja volt, ahogy egy gazdag nő furcsa, mozgó zsákot dobott a folyóba… Az, amit kimentett belőle, örökre megváltoztatta az életüket!
A meleg májusi nap aranyló fénnyel vonja be a parkot. Lőva és Misha, egyformán öltözve kék ingbe és iskolai nadrágba, a fűben ülnek. Mellette fekszik Rex, egy hatalmas szőrös alabai kölyök, csillogó orrával és kedves, szinte emberi szemével.
– Nézd csak, milyen ügyes! – kiáltott Lőva büszkén, kezét nyújtva. – Rex, mutasd a mancsod!
A kutya azonnal felugrott, orrával a kézbe bökött, és fapofával tette a nagydarab mancsát a gyermek tenyerére. Misha nevetésben tört ki, Rex pedig a nevetésre rácuppanva a hátára borította, majd gyengéden csiklandozta az arcát. A fiúk sikítozva kavarogtak, egy olyan vidám forgatagban, amelyben már összeolvadt élőlény és állat.
– Túl sokat kényezteted – sóhajtott Misha, mosolyogva és kiszórva a hajából a fűszálakat.
– Hogy is lehetne másként? Ő a legjobb barátom, és a világ legokosabb kutyája – válaszolta Lőva, miközben letörölte térdéről a port.
Rex, mintha egyetértve, orrával Misha tenyerébe bökött, majd boldogan csóválta farkát a fűben.
„A jó barátság néha egy hűséges kutyában talál otthonra.”
– Kár, hogy nekem soha nem volt kutyám – sóhajtotta csendesen Misha, miközben megsimogatta a puha fejű kölyköt.
– De most itt vagyunk mi ketten meg Rex – ütötte meg barátja vállát Lőva. – Holnap aztán hozok neki otthonról jutalomfalatokat, hadd legyen neki is öröm.
Ahogy a nap lassan a horizont felé hajlott, Lőva feltápászkodott és óvatosan kirázta nadrágját.
– Itt az ideje mennem, apám aggódik, ha elkések. De gyere holnap, rendben? Ott leszek és várlak.
Misha bólintott, de belül valami furcsa érzés fogta el. Nézte, ahogy a barát elindul, Rexet maga után húzva, aki ugrándozott. Egyedül maradni a kiürült réten mindig egy kicsit szomorú. Elindult hazafelé, remélve, hogy a másnapi találkozás örömteli lesz, mégis a szívében nyugtalanság maradt.
* * *
Az ajtó nyikordult. Misha óvatosan lépett be, cipőjét a küszöbön hagyva. A levegő gyógyszerek, öreg fa, valamint bizarr keveréke a bánatnak és reménynek illatát árasztja. A kanapén, takaróba burkolózva, fekszik az anyja, Marina. Kezében egy könyv, miközben tekintete az ablakon jár.
– Szia, anya – szólalt meg halkan, hogy ne zavarja meg gondolatait.
– Már itt vagy? Hogy telt a nap? – szórt rá fáradt, mégis meleg mosolyt Marina.
– Jól, Lőva mutatta, hogyan adja a mancsa Rex. Nagyon vicces a kölyök.
– Szerencsés vagy, hogy van egy barátod – simogatta meg gyengéden a fia karját. – Tudod, mindig melletted vagyok.
Az emlékek áramlottak: a napok, amikor apja fagylaltot hozott haza, az otthonuk illata a sült krumplitól, a filmnézés és együtt nevetés békéje és melegről szólt.
Majd minden megváltozott. Egy napon Marina leesett a lépcsőn, és súlyosan megsérült. Kórház, hideg fehér falak, maszkozott orvosok, aggodalommal teli beszélgetések követték. Az otthon megváltozott: gyógyszerek jelentek meg, csönd és az éjszaka neszezése a dobozokban lapuló pirulák miatt. Apjuk egyre ritkábban járt haza, majd végül összepakolt és elment, ajtót csapva maga után. Marina könnyezett, Misha nem tudta, miként vigasztalja, hogy a fájdalom enyhüljön.
Valentina nagymama gyakran látogatott, kritizálta férjét, sütött süteményeket, de ritkán maradt sokáig. Így maradtak hárman, majd csak ketten: anya és fia. Együtt tanultak meg kitartani, egymásra támaszkodva.
* * *
Másnap Lőva valami megváltozott. Általában életteli arca feszült, szemeiben aggódó fény csillogott.
– Otthon rosszak a dolgok – kezdte halkan, amint Misha odalépett. – Apám elutazik munkára, de bejön Inga. Szörnyű nő. Senkit sem szeret rajta kívül, még a tanárnőt is leszidja.
– Talán csak szoknia kell az új helyzetet? – próbálta megnyugtatni Misha, noha kétségei voltak e szavak hitelessége felől.
– Nem. Szándékosan rossz. Még Rexet sem bírja elviselni. Azt mondja, csak kosz és gond. Pedig apám adta születésnapomra. Már régóta vágytam egy kutyára!
Csöndbe burkolózott, tekintete messzire révedt, majd felélénkült:
– Tudod, Rex titokban éjszakánként az ágyamba bújik. Ő és én olyanok vagyunk, mint az igazi testvérek. De Inga mindent megtilt. Még azzal sem enged sétálni.
Abbahagyták a beszédet, mindketten a saját gondolataikba merültek.
Lőva előbb távozott a szokásosnál, és napokig nem látták. Misha azon töprengett, mi történhetett, de remélte, hogy hamarosan visszajön.
* * *
Misha nem tudta kiverni a fejéből azt az érzést, hogy előbb-utóbb Lővának mégis el kell vinnie Rexet sétálni. Egy reggel korán kelve, már öt órakor a folyópartra ment. A park üres volt, csak a madarak csicsergése töltötte be a csendet.
Leselkedett egy bokor mögött, várakozva. Nem sokkal később egy ezüstszínű autó gördült a parthoz. Egy magas, élénk sállal díszített, kemény tekintetű, határozott sminkű nő szállt ki. Anélkül, hogy körülnézett volna, egy sűrű zsákot húzott ki a csomagtartóból, amely furcsán mozgott, aztán nehézkesen a vízbe dobta.
Misha megdermedt, szíve a torkában dobogott. Habozás nélkül a jéghideg vízbe vetette magát, megtalálta a zsákot, és magához rántotta. Félelemtől reszketve kibontotta a csomagot. Benn feküdt Rex, aki meg volt kötözve a pofáján, de élő és rémült.
– Csitt, kicsi fiam – szedte le óvatosan a ragacsos szalagot, és testével melegítette a kölyköt. – Minden rendben lesz. Nem hagylak el.
Rex remegett, de megnyalta Misha arcát. Ekkor a fiú elhatározta: soha senkinek nem fogja átadni ezt a kutyát.
Otthon Marina értetlenkedve fogadta őket – előtte ázott, reszkető Misha állt, hatalmas kutyával, aki egy takaróba bugyolálva feküdt.
– Mi történt? – aggódott Marina, közelebb lépve fiához.
– Ez Rex… megpróbálták megfojtani! – zokogta Misha, simogatva a puha kutyafejet. – Láttam, hogy a nő bedobta a zsákot a folyóba. Nem tudtam ott hagyni.
Marina letérdelt, átölelte fiát és szorosan magához bújtatta a remegő ebet.
– Jól döntöttél – suttogta. – De most ki kell derítenünk az igazságot. Ki lehetett az a nő? Emlékszel rá?
– Igen. Magas, élénk sállal, ezüst autóval. Meg kell mondani Lővának. Tudnia kell.
Marina sóhajtott, megcirógatta Misha haját.
– Rex nálunk marad, amíg fel nem tárjuk az igazságot.
* * *
Következő reggel Misha Lőva házához ment. Sokáig állt a kovácsoltvas kerítés előtt, nézve az ablakokat. Hamarosan Lőva kijött az apjával, Herman Arkadjevics-csel. Az apuka szigorú megjelenésű, tökéletes öltönyben, próbálta megnyugtatni fiát.
– Ne aggódj – mondta. – Rex valószínűleg elszökött. Meg fogjuk találni.
– Nem! – Lőva ökölbe szorította kezét. – Ez Inga volt! Láttam, hogy tegnap dühös volt rá, és ma Rex eltűnt!
Herman szigorúan nézett, de megrázta a fejét:
– Ne találj ki dolgokat. Inga nem tenne ilyet.
Misha nem bírta tovább, kilépett rejtekéből:
– Mindent láttam! – kiáltotta. – Egy nő, élénk sállal, ezüst autóval. Bedobta a zsákot a folyóba, és Rex volt benne! Megmentettem, nála van otthon.
Herman hirtelen Lővához fordult:
– Biztos vagy benne, hogy Inga volt az?
Lőva bólintott, könnyeket törölgetve. Ekkor az ezüst autó megállt az épület előtt. Inga jött ki a jellegzetes sáljában. Amint meglátta őket, megdermedt.
– Inga – Herman hangja jeges volt –, beszélni akarunk. Azonnal. Gyere be.
Ő próbált válaszolni, de Herman nem engedte.
– Várjatok itt – mondta a fiúknak, majd bement a házba.
Negyedóra múlva visszatért, arcán sápadt, de eltökélt kifejezéssel.
– Hol van Rex? – kérdezte Mishát. – Mutasd meg.
* * *
Marina hűvösen fogadta vendégeit a házban. Herman hirtelen felismerte őt, és váratlanul elmosolyodott:
– Marina? Te vagy az? Iskolában együtt tanultunk. Emlékszel a faházakra az udvarban, és a szomszéd gyümölcsfáira?
Marina kicsit zavartan, de szintén mosolyogva válaszolt:
– Persze, hogy emlékszem. Mindig te voltál az első a tanulók között.
Miközben a felnőttek múltjukat elevenítették fel, a fiúk Rexszel ünnepi hangulatban játszottak: futkároztak, nevettek, ölelték egymást. Mindenki hálás volt a sorsnak, hogy a kölyök életben maradt, és a barátságuk még szilárdabb lett.
A konyhában Marina és Herman folytatták a beszélgetést:
– Néha azt hisszük, az élet sosem lesz jobb – suttogta Marina –, aztán valaki megjelenik, és minden megváltozik.
Herman bólintott, mélyen a szemébe nézve:
– A legfontosabb, hogy ne adjuk fel. Mindent újrakezdhetünk.
Szemük hosszabban találkozott, mint korábban – több volt benne egy egyszerű emléknél.
Herman pénzt adott a fiúknak:
– Vegyetek valami finomságot a teához, és gyertek hozzánk. Ma ünnep van!
Misha és Lőva bolondosan vágtattak a bolt felé, majd chipset, fagyit és cukorkát vettek. Herman házában Marina segített Tamara Semyonovnának salátát szeletelni, a házvezetőnő pedig híres süteményeit sütötte. Az asztal körül mindenki nevetett, történeteket meséltek, és senki sem gondolt már ingára – holmijai eltűntek, mintha sosem létezett volna.
Az atmoszféra meleg, otthonos és szinte mesébe illő volt. Úgy látszott, a nehézségek már a múltba vesztek.
* * *
Késő este, amíg a felnőttek teáztak, Misha és Lőva összegyűltek a szobában.
– Szerinted jobb lenne, ha a szüleink együtt lennének? – gondolkodott hangosan Lőva.
– Természetesen – mosolygott Misha. – Akkor te lennél a testvérem, és Rex a közös kutyánk.
– Teszteljük le az érzéseiket – terjengős terveket szövögetett Lőva. – Írjunk egy üzenetet, hogy elszöktünk, és csak akkor jövünk vissza, ha megígérik, hogy összeházasodnak.
A fiúk kuncogva leírták, majd egyenesen a konyhaasztalra tették a papírt.
* * *
Reggel Marina nem találta a fiát. Az egész lakás izgatott volt. Herman minden szobát átkutatott, míg meg nem pillantotta a cetlit.
Elolvasta, majd felnevettették a pajkos csínytevőket:
– Nincs más választásunk – mondta mosolyogva.
Kimentek az udvarra, és Herman meglátta a srácokat egy bokor mögött.
– Nos – mondta nevetve –, kezdjünk megegyezni?
Marina pirulva bólintott, de szemében remény és boldogság ragyogott.
– Egyetértek – mondta halkan.
Tamara Semyonovna nevetve hívta be a fiúkat:
– Hé, csintalankák! Gyere vissza! A felnőttek már mindent elrendeztek!
Misha és Lőva gyorsan szaladtak a szülőkhöz, Rex körülöttük ugrándozott, vidáman ugatva. Ölelkeztek, nevettek, és azon az ablakon túl, mintha a világ is ilyenkor akart volna ragyogni, fényesen sütött a nap.
És az élet ismét békés, szeretetteljes lett.
Összefoglalva: Ez a történet megmutatja, milyen mély kötelék alakulhat ki egy fiú és egy kutya között, miközben rávilágít a családi összetartás és a megbocsátás fontosságára. A bátorság és a szeretet képes megnyitni az új kezdetek kapuit, még a nehéz napok után is.