Amikor Lisa megkapta a jól megérdemelt előléptetését, örömmel és büszkeséggel telt meg. Ez a pillanat annyira különleges volt számára, hogy azonnal meg akarta osztani élete szerelmével, Sergejjel.
Az este eredetileg ünneplésnek indult: a karrierje sikerének és kettejük szerelmének megünneplésére. De ahogy az események alakultak, az ünnep egy váratlan fordulatot vett, amely végül fájdalmas, de felszabadító döntéshez vezetett.
Az elmúlt hat hónap Lisa életének legkeményebb időszaka volt. Rengeteg energiát, szenvedélyt és ötletet tett bele új munkájába, hogy elérje célját. Most, hogy végre megkapta az áhított előléptetést, boldogsága határtalan volt. Azonnal Sergejhez fordult, hogy megossza vele ezt az örömhírt. „Ma este menjünk el valahova, csak mi ketten!” – javasolta Sergej. „Van egy új étterem, ami biztosan tetszeni fog. Elegáns, romantikus, tökéletes az alkalomhoz.”
Lisa meglepődött. Sergej az utóbbi időben mintha eltávolodott volna tőle. Beletemetkezett a saját csalódásaiba, amit a munkájával kapcsolatban érzett. De ez az este más volt – Sergej lelkesedése új reményt ébresztett Lisában. „Nagyszerű ötlet!” – válaszolta mosolyogva. „Valóban régen voltunk kettesben egy ilyen különleges estén.”
Amikor Sergej később érte ment, még a kedvenc virágaiból is hozott neki egy csokrot. Ez a gesztus Lisa számára újra fellobbantotta a reményt: talán mégis visszatalálnak egymáshoz. Az étterem varázslatos volt – a gyertyák fénye táncolt az asztalokon, a háttérben halk zene szólt, és a város csillogó fényei ragyogtak az ablakokon túl. Sergej pezsgőt rendelt, és ünnepélyesen poharat emelt: „Rád, Lisa. A legtehetségesebb és legkülönlegesebb nőre, akit ismerek.”
Lisa szíve megtelt boldogsággal, de az este további alakulása mindent megváltoztatott. Sergej figyelme egyre inkább a felszolgálólány irányába terelődött. Eleinte csak pillantások, majd mosolyok, végül egy kacsintás következett. Lisa próbálta figyelmen kívül hagyni, amit látott, de amikor Sergej a számlára firkantotta a telefonszámát, és azt visszaadta a lánynak, a fájdalom villámként hasított belé.
Még mielőtt Lisa bármit mondhatott volna, Sergej rideg szavakkal szólította meg: „Te fizess.” Lisa megdöbbent. „Ezt te javasoltad. Miért én fizessek?” – kérdezte hitetlenkedve. „Mert te keresed most a nagy pénzt” – felelte Sergej gúnyosan. „Ez túl drága nekem, és ezt te is tudod.” Lisa arcán a harag és a megaláztatás vörös foltokban jelent meg. Halkan, de határozottan válaszolt: „Én kifizetem. De az, ahogy ma este viselkedtél, mindennek az alja.”
Sergej gúnyosan felnevetett, majd azt mondta: „Az alja? Tudod, mi az alja? Az, hogy nem tisztelsz engem, és úgy viselkedsz, mintha nem lenne szükséged rám.” Ez volt a pillanat, amikor Lisa végérvényesen ráébredt: ez a kapcsolat nem menthető. Mély levegőt vett, és egyenesen Sergej szemébe nézett. „Mindig abban reménykedtem, hogy társak lehetünk, hogy őszintén örülhetünk egymás sikereinek. De ma este bebizonyítottad, hogy te nem vagy az a férfi, akire szükségem van.”
Ezután Lisa elővette a bankkártyáját, és kifizette a vacsorát. „Köszönöm a vacsorát, de ennyi volt.” – mondta a felszolgálónak, majd felvette a táskáját, és elindult az ajtó felé. Ahogy kilépett a hűvös éjszakába, egyfajta megkönnyebbülés töltötte el. Tudta, hogy aznap este nemcsak az előléptetését ünnepelte, hanem azt is, hogy végre képes volt kiállni önmagáért.
Lisa hazafelé sétált az üres utcákon, és először érezte azt a szabadságot és könnyedséget, amit olyan régóta keresett. Eldöntötte, hogy soha többé nem engedi, hogy bárki elvegye tőle azt az értéket, amit ő képvisel. Ez az este nem a vereség pillanata volt, hanem a győzelemé – egy új, önálló élet kezdetéé.