Egy rokkant katona örökbe fogadja legjobb barátja fiát, hogy betartsa a háborúban tett ígéretét. Mikor hónapokkal később aláírja az örökbefogadási papírokat, váratlan fordulat következik.
A háború alatt, a hajnali égbolt alatt, amikor a vadászgépek dübörögtek és fehér csíkot húztak a kék égen, a katonák szívében erős hazaszeretet lobbant. A homokzsákok mögött két bajtárs beszélgetett a jövőjükről, miközben az előttük lévő ismeretlen veszélyre készültek.
„Bajtárs!” – szólította meg Buddy, Henry legjobb barátja. „Mi marad nekünk a háború után? Hány nap van még hátra?”
Buddy arca elmosódott a könnyektől, miközben elcsukló hangon mesélt a kisfiáról, Coryról. Kivette a zsebéből a pénztárcáját, és fájdalmasan végigsimította fia fényképét.
„Egyszer még utoljára ölelhetném őt, bajtárs… Mi lesz, ha nem térhetek vissza?”
„Ne aggódj, Bud. Hazatérünk, meglátod. Tarts ki, ne add fel, hamarosan vége lesz ennek.”
„De valami rossz érzésem van… Ha valami történik, ígérd meg, hogy vigyázol rá. Kérlek, ne hagyd, hogy árván maradjon!”
„Rendben, megígérem!” – felelte Henry, miközben barátja kezét szorította, és nem sejtették, hogy egyetlen pillanat múlva robbanás rázza meg a világukat.
Három nappal később, egy katonai kórházban ébredt Henry. A csendet csak a mentőautók hangja törte meg, akik újabb sérülteket hoztak. Henry kinyitotta a szemét, próbált felkelni, de valami nem volt rendben. Nem tudott olyan gyorsan mozdulni, mint régen.
„Uram, kérem, nyugodjon meg. Ne próbáljon felkelni!” – szólt hozzá az ápolónő, mikor észrevette, hogy próbálkozik.
Henry egy pillanatra összeszedte magát, de amikor a takaró alá nézett, a szíve összeszorult: az egyik lába hiányzott. A fájdalom átszúrta a testét, miközben barátja, Buddy után kutatott.
„A barátom… hol van Buddy?” – kérdezte aggódva.
„Sajnálom, uram… ő meghalt a robbanásban” – válaszolta a nő, és Henry szíve hevesebben kezdett verni. Hirtelen minden elhalkult körülötte, és úgy érezte, hogy a világ darabjaira hullik.
Képtelen volt elmenni a barátja temetésére. Az őrült nevetések, a közösen átélt pillanatok, mind olyan emlékek voltak, amik kísértették.
Hat hét múlva, miután rehabilitálták, hazatért. De még előtte meglátogatta Buddy sírját, és elmondta neki:
„Mindent megteszek, hogy betartsam az ígéretemet, Bud. A fiad most már az én fiam.”
Henry saját múltjából hozta a bátorságot. Hajléktalanszállón nőtt fel, miután elveszítette a szüleit egy balesetben. Az élete során mindig is valami nagyobb dologra vágyott, és ezt a vágyat követve lett katona. Most, hogy Buddy elment, úgy döntött, hogy elvállalja a fiú nevelését.
„Cory, ha egyedül maradsz, senki sem vigyáz rád, de én itt vagyok neked. Ígérem, hogy mindig melletted leszek” – mondta magában, miközben elindult, hogy megkeresse a kisfiút.
Cory anyja, Dorothy már idős volt, és nem tudott megfelelően gondoskodni a fiáról. Miután Buddy meghalt, úgy döntött, hogy a fiát Henry-ra bízza, hogy betartsa barátja kérését. Egy napon Dorothy maga kérdezte Henryt, hogy örökbe fogadja-e a kisfiút.
„Én már öreg vagyok, Henry. Az egészségem megromlott. Én már nem bírom tovább. Légyszíves, fogadd el őt.”
Henry rögvest beleegyezett, hogy örökbefogadja Coryt, és mindent megtesz, hogy a fiú boldog életet éljen. Néhány hónap múlva azonban meglepetés érte. Egy ügyvéd hívása után Henry megtudta, hogy Buddy végrendeletet hagyott, amelyben a fia örökségére és a nevelésére vonatkozó kívánságokat fogalmazott meg.
„Mr. Hill, ez egy csekk, amit Buddy fia örököl. A pénz az öné, mivel ön lett Cory gyámja” – mondta az ügyvéd.
Henry, bár elfogadta a csekket, határozottan megígérte, hogy Cory pénzét neki adja, amikor elérkezik az ideje. Az egész történet azonban nem ért véget, mivel Cory nagynénje, Ella hamarosan megjelent, hogy magához vegye a kisfiút és a pénzt.
De Henry nem hagyta magát. „Buddy azt kérte, hogy én legyek a fiú apja, és ezt az ígéretet meg is tartom. Nem fogom hagyni, hogy bárki elvegye tőlem.”
A bíróság végül Henry mellett döntött. Cory a nevelőapjával maradhatott, és a pénz végül nem került Ellához.
Ahogy Cory 18. születésnapját ünnepelték, Henry egy borítékot adott neki, amelyben a pénz és a végrendelet másolata volt.
„Apa, mi ez?” – kérdezte a fiú.
„Ez az örökséged, fiam. Az apád, Buddy hagyta rád.”
Cory meghatódva olvasta el a végrendeletet, és elmondta Henrynek, hogy soha nem fogja elfelejteni, amit érte tett.
Néhány nappal később Cory meglepte Henryt egy ajándékkal. „Apa, te most már megérdemelsz egy új műlábat. Repülőjegyeket vettem, hogy elvigyelek New Yorkba!” – mondta, és Henry nem bírta visszatartani a könnyeit.
A szeretet és a hűség legyőz mindent, még a legnagyobb akadályokat is.