Az esküvő előtti este minden tökéletesnek kellett volna lennie. A helyszín csodálatos volt, a templomot gyönyörű virágok díszítették, és én, mint menyasszony, minden egyes részletet gondosan megterveztem, hogy a nap emlékezetes legyen. A barátnőim, köztük a legjobb tanúm, Anna, végig mellettem álltak, és támogatták minden lépésemet, egészen az utolsó pillanatokig.
Anna mindig is a legjobb barátom volt, gyerekkorom óta ismerem. Soha nem kétségkedtem benne. De az esküvő előtti éjszaka valami egészen váratlan történt.
Ahogy a vendégek elhagyták a házat, én és a vőlegényem, László, végre egyedül maradtunk a szállodai szobában, hogy pihenjünk az esküvő előtt. Ám mielőtt bármit is tehettünk volna, Anna belépett a szobába, és egy pillanatra olyan feszültség telepedett a levegőbe, amit már hosszú ideje nem éreztem. Nem értettem, miért, de valami megmagyarázhatatlan érzés szorította a szívemet.
Másnap reggel, mikor mindenki felkészült az esküvőre, borzalmas hírt kaptam. Anna és László… összebújtak. Az esküvő előtti éjszaka, amikor mindent a legkisebb részletig megterveztem, ők úgy döntöttek, hogy elárulnak engem. Egyetlen pillanat alatt összedőlt minden, amit eddig felépítettem.
De nem hagytam annyiban. Az esküvő reggelén, mikor indultunk a szertartásra, a legszebb pillanatok helyett egy új tervet szőttem. Az oltár előtt, miközben elkezdődött a ceremónia, előhúztam egy levelet, amelyet mindkettejüknek írtam. Felolvastam. Őszintén és világosan megköszöntem nekik, hogy segítettek felfedni az élet legfontosabb igazságait: hogy a bizalom törékeny, és hogy az igazság mindig felszínre tör, még a legnagyobb titkok is.
A szertartás után mindkettőjüket elhagytam. Anna könnyek között próbált mentegetőzni, László pedig csak annyit mondott: „Sajnálom.” De már késő volt.