Mindig tudtam, hogy az édesanyám rengeteget tesz értem, de csak később értettem meg, milyen mély áldozatokat hozott azért, hogy nekem jobb legyen.
Gyermekkoromban, amikor együtt éltünk, édesanyám sosem panaszkodott, még akkor sem, ha nehéz idők jártak. Bár sosem szenvedtünk hiányt ételben vagy fedélben, a pénzünk sosem volt elég. Az ajándékok, ha egyáltalán voltak, gyakran használtak voltak, de én ezt sosem vettem zokon. Tudtam, hogy ő mindent megtett, hogy megadja, amire szükségem volt. Gyakran dolgozott késő estig, hogy fenntartsa az otthonunkat. Gyerekként nem gondoltam bele, de később rájöttem, mennyire nehéz lehetett számára mindezt egyedül véghezvinni.
Amikor elkerültem az egyetemre New Yorkba, édesanyám végre talált egy jó munkát. Ez nagy dolog volt számunkra, és bár nagyon hiányzott a hazai légkör, megnyugtatott a tudat, hogy ő végre biztos jövőt teremthet magának. Gyakran beszéltünk videóhíváson, és mindig azt mondta: „Bármire szükséged van, csak szólj, segítek.” Én azonban úgy éreztem, hogy most már önállóan is boldogulhatok. Felnőtt lettem, és nem akartam terhelni őt.
Ez a felfogásom akkor változott meg, amikor elmondtam neki, hogy Rozáliával gyereket várunk, és házat szeretnénk vásárolni. Mivel New York túl drága lett volna számunkra, New Jersey-ben találtunk egy helyet. Rozália családja nem tudott segíteni, és nekünk sem volt elég pénzünk. Ezért úgy gondoltam, talán édesanyám, akinek most már stabil munkája volt, segíthet.
Amikor felhívtam, és beszéltem neki a helyzetről, hosszú csend telepedett a vonalra. Hallottam, ahogy gondolkodik, majd végül ennyit mondott: „Rendben, megpróbálok segíteni.” Pár nappal később az összes megtakarítását átutalta nekem. Megrendített a nagylelkűsége, de még mindig nem fogtam fel, mit jelentett ez számára. Később megtudtam, hogy eladta a házát, hogy támogasson minket.
Még így is elfogadtam a segítségét, amikor később pénzt kértem tőle, hogy elindítsam a saját vállalkozásomat. Újra mindenét odaadta, amit megspórolt, és támogatta az álmaimat. Az évek során azonban észrevettem, hogy édesanyám egyre többet dolgozik, alig pihen, és láthatóan nehezére esik fenntartani a mindennapjait. Én közben a saját életemmel voltam elfoglalva: a vállalkozásommal és Rozáliával.
Végül úgy döntöttem, meglátogatom őt, mert rég nem találkoztunk. Amikor azonban megérkeztem a régi házához, döbbenten láttam, hogy az üres. A szomszédoktól tudtam meg, hogy két éve eladta, és egy szerényebb lakásba költözött. Összezavarodtam. Miért nem szólt nekem? Miért nem osztotta meg velem a gondjait?
Az új címére siettem, amit a szomszéd adott meg. Az épület romos volt, a falakról peregett a festék, és a környék is elhanyagoltnak tűnt. A lakása apró volt, egyszerű bútorokkal berendezve, és mellette élt egy élettárs. Nem tudtam elhinni, hogy ez lett az otthona. Ahogy beszélgettünk, bevallotta, hogy mindent eladott, hogy nekem és Rozáliának segítsen. Nem akarta, hogy terhelje engem a nehézségeivel, mert csak azt szerette volna, ha sikeres és boldog életet élek.
A szavai teljesen megráztak. Rájöttem, mennyit tett értem, és mennyire önző voltam, hogy soha nem vettem észre az ő áldozatait. Szégyelltem magam, hogy csak a saját gondjaimmal foglalkoztam, miközben ő a végsőkig küzdött értem.
– Miért nem mondtad el, mama? Soha nem kértem volna tőled ezt, ha tudtam volna, milyen nehéz neked! – mondtam neki, miközben a bűntudattól fuldokoltam. Ő azonban csak mosolygott, és azt mondta: „Azért tettem, mert szeretlek, és mindig a legjobbat akartam neked.”
Ezután megfogadtam, hogy többé nem hagyom figyelmen kívül az ő szükségleteit. Rozáliával úgy döntöttünk, hogy édesanyámat magunkhoz költöztetjük New Jersey-be. Külön lakrészt építettünk neki, hogy kényelmesen élhessen, és több időt tölthessen az unokájával. Visszafizettem minden pénzt, amit értem áldozott, és mindennap igyekszem jobb gyermek lenni, mint amit valaha is megérdemeltem.
Azóta megtanultam, hogy az áldozatok soha nem egyszerűek. Az igaz szeretet nemcsak arról szól, hogy adunk, hanem arról is, hogy észrevesszük, ha mások áldozatokat hoznak értünk. És azt is tudom, hogy többé nem hagyom, hogy édesanyám feláldozza magát miattunk. Ő végre megérdemli, hogy gondoskodjanak róla.