Három lenyűgöző történet az azonnali karmáról, amelyek szemtanúk előtt bontakoztak ki.

Az azonnali karma nem hagyja, hogy a rosszindulatú tettek büntetlenül maradjanak. Ez a három történet bemutatja, hogyan érte utol a költői igazságszolgáltatás azokat, akik azt hitték, hogy megúszhatják helytelen viselkedésüket.
Az étterem menedzserének leckéje
Egy forgalmas este volt a Sizzling Steak étteremben, ahol új alkalmazottként próbáltam helytállni. Egy középkorú férfi lépett be, kimonót és kabátot viselve, kedves mosollyal az arcán. Amikor megkérdezte, hogy rendelhet-e steaket rizzsel, sajnos el kellett mondanom, hogy rizst nem kínálunk, de sült krumplit szívesen ajánlok helyette. Boldogan beleegyezett.
Amikor visszamentem a pulthoz, észrevettem egy félbehagyott, hideg steaket. Épp kidobni készültem, amikor a menedzser, Andy megállított. „Miért pazaroljunk? Szolgáld fel neki!” – mondta nevetve. Megdöbbentem. „Ez már hideg és ráadásul beleettek!” – tiltakoztam, de ő csak legyintett. „Úgysem fogja észrevenni. Csak egy turista.”
Vonakodva ugyan, de felszolgáltam a tányért a férfinak, akiről később megtudtam, hogy Higashi a neve. Nem sokkal később azonban észrevette, hogy valami nincs rendben, és panaszt tett. Andy arrogáns megjegyzésekkel próbálta elbagatellizálni a helyzetet, de amikor Higashi pénztárcájából egy tekintélyes összegű készpénz hullott ki, Andy azonnal átváltott. Ingyenes „luxus” vacsorát ajánlott fel neki, remélve, hogy így megszerzi a pénzt.
A történet azonban nem ért itt véget. Higashi gyanakodni kezdett, amikor Andy megpróbálta „megtisztítani” a kabátját, miközben valójában kifosztotta a zsebeit. Az igazi fordulat akkor jött, amikor kiderült, hogy Higashi nem más, mint egy újságíró, aki rejtett módon tesztelte az étterem szolgáltatásait. A bankjegyeket speciális jelöléssel látta el, így egyértelműen bizonyítani tudta, hogy Andy ellopta a pénzt. A rendőrök gyorsan intézkedtek, és Andy sorsa megpecsételődött. A karma azonnal lesújtott.
Egy híres operaénekes leckéje a repülőgépen
Egy repülőúton első osztályra kaptam jegyet, de a mellettem ülő nő miatt rosszkedvűvé váltam. Meglehetősen túlsúlyos volt, és ez kényelmetlenséget okozott. Gúnyos megjegyzéseket tettem rá, amitől láthatóan zavarba jött. Még tovább mentem, amikor a stewardess megérkezett, és diétás kólát rendelt. „Nem gondolja, hogy kicsit késő ezzel próbálkozni?” – vágtam hozzá gúnyosan.
A nő szótlanul tűrte, amit mondtam, de a helyzet hamarosan drámai fordulatot vett. A kapitány bejelentette, hogy egy különleges vendég, Allison, híres operaénekes van a fedélzeten, aki jótékonysági koncertet ad. A tapsvihar közepette rájöttem, hogy ez a nő, akit bántottam, valójában egy híres művész. Amikor visszatért a helyére, bocsánatot kértem tőle, de határozottan helyretett. „Nem számít, ki vagyok,” mondta. „Az emberekkel való bánásmódodnak meg kell változnia.”
Egy életre szóló leckét kaptam azon az úton. Soha többé nem ítélek meg senkit a külseje alapján.
A koszos idegen, aki CEO-nak bizonyult
Egy esős este volt a Grand Lumière Hotelben, amikor egy sáros ruhájú, vizes férfi lépett be. Azonnal eldöntöttem, hogy nem illik az exkluzív vendégkörhöz. „Sajnálom, de nincs szabad szobánk,” mondtam hidegen, noha valójában lett volna hely.
„Bármit megfizetek,” kérlelte, de elutasítottam, és egy közeli motelbe irányítottam. Később kiderült, hogy a férfi nem más, mint a szállodalánc vezérigazgatója, aki álruhában érkezett, hogy tesztelje az alkalmazottak viselkedését. Másnap reggel behívott az irodájába, és a hozzáállásomért alapos fejmosást kaptam. Ez volt az utolsó munkanapom a szállodában.
A karma ismét bebizonyította, hogy mindig utoléri azt, aki megérdemli.