A lányom, Szeréna, alig múlt tizennyolc éves, amikor bejelentette, hogy fülig szerelmes egy hatvanéves férfiba, és hozzá akar menni feleségül. Bármennyire próbáltam lebeszélni, hajthatatlan maradt. Meggyőződéssel állította, hogy Edison — így hívták a férfit — megérti őt, figyel rá, és valóban szereti.
Egy nap, amikor épp a postát válogattam a nappaliban, Szeréna beállított vidáman, vaníliaparfümjével belengve a szobát.
— Apa, nem fogod elhinni, mi történt! — kezdte csillogó szemekkel.
Ahogy meglátta az arcomon a kételyt, gyorsan hozzátette:
— Megismertem valakit. Edisonnak hívják. Gyengéd, figyelmes, és igazán szeret. Össze akarunk házasodni.
A szívem összeszorult. Hogy gondolhatja komolyan? Hogyan tudna egy fiatal lány egy ennyivel idősebb férfival boldog lenni?
— Szeréna, drágám, tisztában vagy azzal, mekkora köztetek a korkülönbség? — kérdeztem aggodalmasan.
— Az igazi szerelem nem az években mérhető, apa. Ő törődik velem. Megvéd — válaszolta határozottan.
Bár nehezen hittem el, amit hallottam, végül belementem, hogy találkozzak Edisonnal.
Aznap este, Edison lakásában, kiléptem az erkélyre egy kis friss levegőért, amikor egy beszélgetés foszlányaira lettem figyelmes. Edison egy nőnek beszélt, valószínűleg Annának hívták.
— Ugyan már, Anna, csak egy kis játék az egész. Egy ártatlan fogadás, semmi több…
— Fogadás? Egy lány érzelmeivel játszol a pénzért? — csattant fel a nő.
A vér megfagyott bennem. Edison csupán kihasználta Szerénát, része volt valami aljas játékban.
Azonnal odarohantam a lányomhoz, és elmondtam, mit hallottam.
— Szeréna, ez az ember kihasznál téged! Ez csak egy fogadás neki, nem szeret téged!
Szeréna először nem hitt nekem. Azt mondta, mióta az édesanyja meghalt, magányos volt, és Edison volt az egyetlen, aki törődött vele. Velem ellentétben.
De nem adhattam fel. Ki akartam deríteni, ki is valójában Edison. Felkerestem egy régi barátomat, aki magándetektívként dolgozik. Néhány nappal később hozta is a jelentést: adósságok, kudarcba fulladt üzletek, hazugságok — és egy tönkretett üzlettárs, Duke R.
Felvettem a kapcsolatot Duke-kal. Egy szerény kávézóban találkoztunk, és ő mindent elmondott. Ezek után kidolgoztam a tervemet. Parker álnéven, mint dúsgazdag texasi vállalkozó, megjelentem Edison kedvenc kaszinójában. Miután megnyertem egy nagy partit, felfedtem magam.
— Megleptelek, Edison? — kérdeztem hidegen. — Két lehetőséged van: vagy eltűnsz Szeréna életéből, vagy most azonnal rendezed az összes tartozásodat.
Szorult helyzetbe került. Végül megígérte, hogy elhagyja Szerénát.
De nem tartotta a szavát.
Néhány nap múlva Sarah, Szeréna barátnője figyelmeztetett: eljegyzési partit szerveztek. Elindultam a helyszínre. A Grand Springs-ben Szeréna ragyogott, Edison pedig, mintha minden tökéletes lenne, bájmosollyal fogadta a vendégeket.
Külön hívtam beszélni. Próbált fenyegetni, azt állítva, hogy vannak rólam információi, amiket nyilvánosságra hozhat. Ez csak megerősítette az elhatározásomat.
Ahogy egyre több vendég vett bátorságot és leleplezte Edison igazi arcát, a rendőrség is megérkezett. Letartóztatták.
Szeréna állt, megrendülten, kezében a gyűrűvel, amit végül lassan, remegő kézzel az asztalra tett.
— Apu… bocsáss meg. Igazad volt… — suttogta később otthon, a könnyeit nyelve.
Átöleltem. Nem szemrehányás volt bennem, csak öröm, hogy visszakaptam a lányomat.
Előhúztam egy repülőjegyet Bostonba. Ott tanulhat majd divattervezést, új életet kezdhet, messze attól a férfitól, aki majdnem tönkretette az életét.
Ez az egész történet megtanított rá: néha a szeretet nem abból áll, hogy mindent jóváhagyunk. Néha a szeretet harcot jelent. És én harcoltam — az utolsó pillanatig. És visszanyertem, ami a legdrágább volt számomra.