Egy ismeretlen gyerek, egy megtört házasság, és egy váratlan apaság – Kyle története
Kyle Greenbecker épp egy nehéz és magányos év után tért haza Alaszkából, ahol olajvezeték-építésen dolgozott. Végre újra láthatta imádott feleségét, Lisát, akit még középiskolásként ismert meg. Mindketten fiatalok voltak, amikor összeházasodtak, de Kyle soha nem kételkedett a döntésében – Lisa volt számára az egyetlen nő, akivel valaha megosztotta életét. Meg sem fordult a fejében, hogy ez a hűség valaha megkérdőjeleződik.
A repülő leszállt, Kyle kiszállt a terminálba tóduló tömegbe, szemével Lisa arcát keresve – de ő nem jött elé. Talán csak késik, gondolta, és írt egy üzenetet, de válasz nem érkezett. Végül rendelt egy Ubert, és egy óra múlva már a házuk előtt állt.
A világítás égett, de Lisa sehol. Kyle benyitott a házba, és egy furcsa látvány fogadta a konyhában: egy bölcső állt az asztalon, benne egy apró baba, aki érdeklődve figyelte őt. Teljes döbbenetében csak állt, majd meglátott két levelet.
Az egyik cetli idegen kézírással:
„Jó szórakozást! Itt az idő, hogy vállald a felelősséget a gyermekedért.”
A másik Lisa kézírása:
„Kyle, tegnap hagyták itt ezt a gyereket ezzel a levéllel. Régóta sejtettem, hogy megcsalsz az utazásaid alatt, és bevallom, nekem is voltak viszonyaim, amíg távol voltál. De hogy rám hagyj egy másik nő gyerekét – ez már sok. Beadtam a válókeresetet. Remélem, soha többé nem látlak. Ui.: Ne aggódj, csak addig voltam itt, amíg megláttam, hogy hazaértél.”
Kyle összeomlott. Soha nem csalta meg Lisát, és biztos volt benne, hogy a baba nem az övé. De amikor a kicsi felnézett rá, majd erősen megszorította az ujját, valami megváltozott benne.
– Hát te meg honnan jöttél, kislány? – suttogta.
A baba válaszul csak gügyögött, aztán pirosodni kezdett… Kyle megérezte az illatot: pelenkacsere ideje volt. Talált egy hátizsákot, benne pelenkával és néhány babaholmis dologgal, amit még sosem látott. Google és YouTube segítségével sikerült pelenkát cserélnie – nem túl profin, de szeretettel.
– Nem tudom, ki vagy, de úgy érzem, maradsz – mondta a kicsinek, miközben karjába vette. – Kellene neked egy név. Mi lenne… Lily?
Így lett Lily az életének része. Kyle bejegyeztette őt a saját gyerekeként, beírta óvodába, és minden egyes nap egyre mélyebben szerette. A nehézségek ellenére az életük szépen haladt.
Aztán, Lily második születésnapján, az ajtón kopogtak. Egy magas, feltűnően öltözött nő állt a küszöbön:
– A gyerekemért jöttem.
Kyle döbbenten nézett rá.
– Két éve hagytam itt, tudod – folytatta a nő gondtalanul. – Kicsit túl sok volt az este, összekevertem a házakat. De most kell nekem!
Kyle döbbenten kérdezte:
– Mégis… miért most?
– Mert a pasim, Burt, aláírt egy Major League szerződést. Ha a gyerek velem van, a pénz is velem lesz – vonta meg a vállát.
Kyle elutasította őt, de érezte, hogy ezzel még nincs vége. És igaza lett.
Egy héttel később idézést kapott: Cherish Vegas megtámadta Lily örökbefogadását. Bírósági ügy lett belőle. A nő mindent bevetett, hogy visszakapja a gyereket – nem szeretetből, hanem a pénzért.
A tárgyaláson megjelent Cherish, és egy férfi – magas, sportos, és ugyanazokkal a kék szemekkel, mint Lily. Ő csak Burt lehetett.
A bíró hallgatta Cherish szavait, aki sírva adta elő a „megbántam és szeretem a lányomat” történetet. Burt beismerte, hogy ő lehet az apa, de bizonytalan volt. Kyle viszont határozottan állt fel:
– Tisztelt Bíróság, Lily az én lányom. Én nevelem, én szeretem, és ő is szeret engem.
A kis Lily ekkor felkiáltott:
– Apa! – és a karjait nyújtotta felé.
A bíró elmosolyodott.
– Nos, úgy tűnik, hogy a legfontosabb tanú már döntött. Megerősítem Kyle Greenbecker örökbefogadását, és minden más igényt elutasítok.
Aznap este Kyle és Lily a kertben sétáltak. Rovarokat kergettek, nevetve játszottak. Lily felnézett az égre:
– Apa, nézd, csillagok!
Kyle pedig csak ennyit gondolt:
– De a legfényesebb csillag az én kislányom.